Agrárkönyvtári Hírvilág, 2010. XVII. évfolyam 2. szám

Nálunk történt – Agrárkulturális rendezvények

Húsvétra készültünk az OMgK-ban

A kendermagos tyúktól a húsvéti tojásig címmel került sor könyvtárunk március végi agrárkulturális rendezvényére.

Ahol jobb az életszínvonal, úgy, mint Európában vagy az USA-ban, ott sokkal több a veszélyeztetett állatfaj, hallottuk Koppány Gábortól, az MgSzH (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal) főtanácsosától, aki a Magyar Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesületét (MGE) képviselte előadásával. A világon 30 háziállatfaj van, ebből 9 adja a termelés közel kilencven százalékát. A baromfifélék az összes közül a legveszélyeztetettebbek. A magyar tradicionális baromfifajták fenntartásával csak néhány helyen foglalkoznak Magyarországon. A sárga magyar tyúk nagyobb, génmegőrzést szolgáló állományát a mosonmagyaróvári egyetemen találjuk. A többi tyúkfajtát, pulykát, kacsát, libát és gyöngytyúkot az ÁTK (Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet) gödöllői telepén génvédelmi céllal tenyésztik. Az MGE 1997-ben alakult, 2007-től kiemelt közhasznú egyesületté vált. Tenyésztő szervezete az előbb említett összes baromfifélének (sárga magyar tyúk, fehér magyar tyúk, kendermagos magyar tyúk, erdélyi kopasznyakú tyúk fekete, fehér és kendermagos színváltozata, fodrostollú magyar lúd, bronzpulyka, rézpulyka fajták, fogolyszínű magyar tyúk, magyar parlagi gyöngytyúk, magyar kacsa, magyar lúd fajták). Forgalmazási engedélye van a fogolyszínű magyar tyúk, a gyöngytyúk, a magyar kacsa és a magyar lúd esetében. Tenyésztés folyik még Mosonmagyaróvár mellett Dejtáron, Debrecenben és Hódmezővásárhelyen. Az egyesület tagjai regisztrált tenyésztők, a volt KÁTKI (Kisállatenyésztési és Takarmányozási Intézet), mostani nevén az ÁTK Gödöllői Kutatótelepe is tagja. A gödöllői telep Magyarország legnagyobb őshonos magyar baromfi génbankja. Innen naposcsibét, tojótyúkot lehet vásárolni.

A fogolyszínű magyar tyúk kiváló tojó, jó kotló, de nehéz fajtatisztán fenntartani. Kísérletben vizsgálták téli termelését: egész télen kint voltak, vizet nem kaptak, a hóból fedezték vízszükségletüket, és nagyon jól termeltek, 65 százalékos eredménnyel. A kendermagost sokan ismerik jellegzetes tollazata miatt. A kopasznyakút más fajtával keresztezve a mendeli szabály szerint öröklődik tovább a kopasznyakúság. A magyar pulyka eredetileg fekete színű volt. A magyar parlagi gyöngytyúk rengeteg színváltozatban megtalálható, a legtöbbet Gödöllőn nézhetünk meg. A fodros tollú magyar lúd nagyon jó élelemkereső, remek legelő, sok tojást tojik, és jól kotlik. A magyar kacsából kevés van, előfordul fehér és tarka színben.

Az egyesület munkája sokrétű, a tenyésztés mellett a régi magyar baromfifajták elterjesztésével, és a belőlük készült termékek piacra vitelével foglalkozik, illetve hazai és nemzetközi kutatásokban vesz részt.

Mintafalu-programot indítottak, hogy visszajuttassák az őshonos magyar baromfifajtákat természetes élőhelyükre, a falvakba, illetve, hogy megőrizhessék a hagyományos gazdálkodási formát és a fajtákat. Ezáltal a helyi lakosság önellátása megoldható a saját termelésű, kiváló minőségű baromfitermékekkel. A baromfifélék bevonásával megteremthető az ökológiai vegyes gazdálkodás, és így biztosított a régi magyar baromfifajták hosszú távú génmegőrzése. Ilyen mintafalvakat találunk Sümeg, Pécs és Debrecen környékén, pl. Megyeren, Bedőn, Oszkón, Egerágon.

Védjegyet vezettek be a magyar és őshonos baromfitermékekre HuBa (hungarikum baromfi) névvel. Piaci bevezetésén még dolgoznak, nem annyira elterjedt, eddig a Koppány Hús Kft. árulja boltjaiban a HuBa termékeket.

Hazai K+F pályázati munka volt a 2005–2008 között lezajlott Gallus projekt. A munka keretében jellemezték a régi magyar baromfifajtákat, részletesen meghatározták termelési tulajdonságaikat, vizsgálták a különböző fajtájú és korú állományoktól származó termékek: hús és tojás minőségét, és tanulmányozták a fajták tenyésztési feltételeit ökológiai gazdálkodási környezetben. Egy másik, eredményes két éves külföldi együttműködésük a rézpulyka és a gyöngytyúk adaptációjának vizsgálata volt Vietnamban, ahol a pulykák nagyon jól alkalmazkodtak a trópusi, szubtrópusi környezethez.

A tyúkok után a tojás következett, a húsvéti tojásról, annak néphagyományban betöltött szerepéről beszélt Gombosi Beatrix, néprajzkutató, a Népművészet Ifjú Mestere. A húsvéti tojást vidékenként változó technikával készítik, a színe is többféle lehet. Például Gyimesben, ami nagyon hagyományőrző vidék, minden házban legalább tucatnyi mintát festenek rá. Először „megalapozzák a földjét”, vagyis megírókázzák a hosszanti, aztán a keresztirányú köröket, utána gazdagítják a tavasz, a feléledő természet motívumaival. Majd megfestik: piros színt adó festékbe teszik. A festés után leolvasztják a viaszt. A piros szín Krisztus kiontott vérét jelenti, a hagyomány szerint egy asszony, aki éppen a tojásokat szedte össze, amint megtudta, hogy Jézust keresztre feszítették, odasietett, megállt a kereszt alatt, ahol a kötényében tartott tojásokra ráfolyt a Megfeszített vére. Régen növényeket használtak festőanyagként, és bár nem lett piros színű a tojás, mégis piros tojásnak mondták. A tojást befogó növényi festéknek nem jó akármi: leginkább a vöröshagyma, lilahagyma levelét használják. A cékla annak ellenére, hogy „erősen festi” az abroszt, a tojás megfestéséhez nem elegendő.

A tojás a tökéletesség jelképe, a feltámadás szimbóluma, mindig megfőzték, mert a megevés, az elfogyasztás volt a lényeg. Nagypénteken nem szabad semmilyen munkát végezni, azon a napon az ember egy kicsit megáll, ekkor jut idő a magunkba fordulásra, gondolkodásra. Nagyszombaton az ételt megszenteltetik a templomban, és vasárnap elfogyasztják a böjt után. Néhol szokás, hogy egy tojást annyi gerezdre vágnak, ahány tagú a család, és így eszik meg, ez az összetartozást jelképezi (szokás ez a karácsonyi almával is). Húsvét hétfőn a fiúk a pártában lévő lányokhoz mennek, s így köszönnek: „Krisztus föltámadt”, erre válasz: „Valóban föltámadt”. A tojásnak termékenyítő hatást is tulajdonítanak, a párosítás szimbóluma: a lány adja a fiúnak. Szokás volt két tojást összekoccintva köszönni. Egy locsolásért 2-6 tojást is kaphatnak, minél többet, annál gazdagabb a lányos család. A fiúk a kapott tojásokkal aztán délután játszanak, miközben elnyerhetik egymástól azokat. A játék közben gyakran össze is törnek, ezeket meg kell enni.

Gyimesben a férfiak is tudnak írni tojást. Amikor a locsolásból hazajön a fiú, megnézegetik a mintákat, vagy akár el is teszik a héjat, ma már füzetbe rajzolják, és a következő évben maguk is kipróbálják. A minta anyáról lányára adódik tovább, de előfordulhat, hogy a díszítő saját maga talál ki új mintát, jellemzően arról készíti, amit lát. Az írókát a férfiak készítik, ha sertésszőrt kötnek bele, egyenletesebb lesz az írás. Szokás az írókát a kicsírázott búzatálba tenni, és vannak vidékek, ahol az asszonyok Krisztus sírjához visznek a piros tojásból nagypénteken, amikor felváltva őrzik a sírt. Somogyban az írókát gica vagy gice szóval illetik. Lúdtollal is lehet írni, az vastagabban fog.

A többszínű tojás készítésekor az írókázás, festés után újra írnak rá viasszal, majd sötétebb színű festékbe teszik. A Szeged környéki szerb tojások többszínűek. Gömörben a cseppformák, a köralakú minták, körmotívumok a jellemzőek. Sárközben a tojások sokszínűek, a készítők a figurális díszítményt kedvelik, gyakori a hal, a kakas és a csibe rajzolása, ez utóbbi a lelket szimbolizálja. Már a honfoglalás előtt is jelentősége volt a díszített tojásnak, avarkori sírokból kerültek elő ilyen tojások. A világtojás szót a filozófusok is használták, szerepel a teremtésmítoszokban, pl. tojásból lett a világ, mint a Kalevalában. Mintaként az életfát is használják, levelei páratlan számúak, a kiteljesedést, felfelé törekvést jelképezi. A magyar nemzeti szimbólumokat ugyancsak szívesen írják a tojásra.

A maratott tojás készítésénél a tojás héját eltávolítják a minta mentén. Régebben több napig káposztalében áztatták a tojást, ma ecetet használnak maróanyagnak.

A városhoz kötődik a karcolt, vakart vagy kapart tojás. A tojást először megfestik, aztán vakarják a minta szerint. Ezek is lehetnek többszínűek, Vas megyében, Felvidéken találkozhatunk ilyen tojásokkal. A városi tojásokra rákerülhetnek még locsolóversek részletei, jókívánságok.

A patkolt tojás a kovácsmesterség remeke. A szegek helyét kifúrják, belülről áthurkolják, majd ráillesztik a kis patkókat. Az azsúrozott tojások ugyan bravúros termékek, de néprajzi gyökerei nincsenek.

Jellemzően Közép-Európában és tőlünk keletebbre, leginkább Kárpátalján, Bulgáriában hagyomány a tojásírás. Nyugat felé csak Németországban, de ott is elenyésző mértékben találunk díszített tojást. Ukrajnában a tojásokat festés után viaszolják, és szövetminták szerint gyönyörűen díszítik.

Kripner Vera