Újra Kaposváron

Avagy: Esőisten siratja a könyvtárosokat

Napra pontosan négy évvel ezelőtt – 2010. június 24-25-én – élvezhettem először a kaposvári vendégszeretetet. Akkor az MKE Mezőgazdasági Szervezetével mentünk, hiszen Kaposvár az állattenyésztés oktatásának fellegvára. Az Egyetemi Könyvtár munkatársai, élükön Kiss Gábor igazgatóval, illetve az MKE Somogy Megyei Szervezete, azaz dr. Pintérné Kék Krisztina elnök asszony szinte a tenyerükön hordoztak. Buzási Éva kolléganő pedig – aki amellett, hogy könyvtáros, profi idegenvezető, a város lelkes polgára, minden kő és minden fűszál ismerője – az összes zeget-zugot bejárta velünk a városban. (Lásd Agrárkönyvtári Hírvilág, 2010. 3. szám!) Nagyon-nagyon élveztem, és azóta is vágytam vissza. Mikor megláttam a Katalisten, hogy a Műszaki Könyvtáros Szekció kirándulást szervez Kaposvárra, egy pillanatig sem haboztam, boldogan lecsaptam a lehetőségre.

Június 25-én kora reggel indultunk Kaposvárra. Négy évvel ezelőtt a forróság elől, most viszont az eső elől menekültünk a tetők alá. (Úgy látszik, el kell mennem harmadszor is, egy szép őszi vagy tavaszi alkalommal… Nem baj, megyek szívesen!) A fogadtatás ugyanolyan szívélyes volt a kollégák részéről, Éva ugyanolyan hozzáértőn kalauzolt minket, és a város is ugyanolyan kedves (csak nedves) arcát mutatta, mint négy éve.

Az Egyetemi Könyvtár volt az első célpont, hisz ez jócskán kiesik a városból. Az egyetem alapja az 1961-ben alapított Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum volt, amely 1971-ben kapott főiskolai rangot. 1986-ban része lett a Pannon Agrártudományi Egyetemnek, 2000-ben pedig az Állattenyésztési Kar, a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola és két kutatóintézet integrációjával megalakult a Kaposvári Egyetem.  Az egyik kutatóintézet azóta kivált, viszont az egyetemnek része ma az Egészségtudományi Centrum, a híres Lovasakadémia, a Vadgazdálkodási Tájközpont, valamint a Kiskunfélegyházi Gímszarvas Tenyészeti Telephely. A kaposvári Magyarország legfiatalabb és legkisebb egyeteme.

Az Egyetemi Könyvtárat a jogelődök állományainak összevonásával 2005. január 1-jén alapították meg az egyetemi kampuszon. Alapterülete 1990 m², állománya 200 000 kötet, amelynek 55%-át szabadpolcon helyezték el. Óriási pozitívum, hogy az elektronikus információforrások nem csupán a könyvtárban érhetők el, hanem az egyetem egész területén. A kampusz teljes területe – a kollégiumok és a parkok is – le vannak fedve wifivel, így mindenki kényelmesen intézheti az ügyeit bárhonnan.

Az egyetem összes honlapjának egységes az arculata, és a magyar mellett angolul, németül, franciául és oroszul is olvasható. Ez azért is fontos, mert a hallgatók 10%-a külföldi, és ez a szám emelkedőben van.

Az Aleph integrált könyvtári rendszer kiegészítéseképpen az ExLibris más termékeit is meg tudta vásárolni az egyetem, így a könyvtári OPAC Primo alapon fut kombinálva a MetaLibbel, ami azt jelenti, hogy az összes helyi és távoli forrás (például könyvek, folyóirat-cikkek, digitális objektumok és külső adatbázisok) egyszerre kereshetők. A hatékonyabb keresés érdekében analitikus leírásokat is készítenek, és tartalomjegyzékeket is beszkennelnek. Az egyetemen belül folyóirat tartalomjegyzék-szolgáltatást is működtetnek a kollégák.

A könyvtár honlapjának van akadálymentesített változata, a Primo katalógusban pedig iPhone-ról is lehet keresgélni.

Sokszor és eredményesen pályáznak, például a jelenlegi tizenöt könyvtárosból négy-öt fő különböző pályázatok beérkező pénzeiből kapja a fizetését. Az MTMT (Magyar Tudományos Művek Tára) itt is központi helyet foglal el, szorgalmasan dolgozzák be az egyetemi anyagokat.

A pedagógiai karok hallgatói és oktatói fordulnak meg legtöbbször a könyvtárban – mondta kérdésre válaszolva Kiss Gábor igazgató.

Az egyetem Művészeti Kara a belvárosban helyezkedik el. Négy éve még helyben volt a saját kis könyvtáruk, mára ez megszűnt, most – kooperáció eredményeképpen – a megyei könyvtár szolgálja ki az ide tartozó fiatalokat.

A könyvtár alapos körbejárása után buszra szálltunk, bementünk a belvárosba, és felkerestük a Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtárat. Alapjait gróf Festetics László 1000 Ft-os adománya vetette meg 1825-ben. Születésénél ott bábáskodott Somssich Pál, aki 1866-ig gondozta. Lakhelye volt a vármegyeháza és a gimnázium is. 1952-ben lett megyei könyvtár, és 1964-ben költözött a mai épületbe Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár néven (Togliatti az olasz kommunista párt vezetője volt 1927-64 között). 1992-ben vonták össze a megyei és a városi könyvtárat, 2012-ben pedig új nevet kapott. Névadója, Takáts Gyula (1911–2008) Kossuth-díjas költő, író, műfordító, kritikus, tanár ugyan Tabon született, de egész hosszú élete és munkássága Kaposvárhoz kötődik.

Dr. Horváth Katalin igazgatónő fogadta csoportunkat, bemutatta a könyvtárat, majd megnéztünk egy kisfilmet is róla, majd Nagy Zoltán – a Műszaki Könyvtáros Szekció elnöke – kérésére Horváth Péter médiatáros állt elénk, és mesélt arról a zseniális olvasásnépszerűsítési kampányról, amelyben a könyvtár dolgozói fotózkodtak könyvekkel, így népszerűsítve azokat. Negyvenhét ilyen fotó készült, és a könyvekről szóló ajánló sorokkal együtt feltették azokat a könyvtár facebook oldalára. Hamar híre futott a dolognak, de nem csupán Magyarország lelkesedett az ötletért, még a Távol-Keletre is eljutott valamilyen úton-módon.

Egy felmérés szerint a több mint másfélezer követő majdnem négyezer emberhez juttatja el a könyvtár híreit. Dicséretes eredmény, gratulálok!

A könyvtár alapos körbejárása után a még mindig szemerkélő esőben a Rómahegy következett, ahol Rippl-Rónai József festőművész villája és műterme mellett már egy csinos látogatóközpont is várja az érdeklődőket. A látogatóközpontban rekonstruálták az Andrássy Tivadar részére tervezett Andrássy-ebédlőt, amelynek minden darabja a művész tervei szerint készült, az ablaküvegtől a bútorokon át a tányérokig, poharakig, vázákig és a gyönyörű falikárpitig. Rippl-Rónai a szecesszió nagymestere, és ez itt gyönyörűen megmutatkozik. Kapcsolata a Zsolnay-gyárral szintén dokumentált az itt látható tablókon. Igazán megérdemelné, hogy a Zsolnay Múzeumban és a Gyugyi-gyűjteményben a szépséges tulipános vázák mellé ki legyen írva, hogy ezeket bizony Rippl-Rónai József tervezte.

Erzsi néni, aki négy éve még a villa gondnoka volt, és a műteremben üldögélve mindenkinek a művészről és családjáról mesélt, eltávozott az élők sorából, fájó űrt hagyva maga után. Az élete volt Rippl-Rónai József emlékének őrzése és továbbadása, ezért is finanszírozta azt a mellszobrot a mesterről, amelyet Horváth Balázs készített el 2011-ben, és a villa kertjében állítottak fel.

A belvárosba is került még egy köztéri szobor Rippl-Rónairól. Trischler Ferenc 2009-ben készült csacsifogatáról már volt szó (és kép) a korábbi cikkben, most álljon itt Gera Katalin 2010-es Adyt, Rippl-Rónait és Hepi kutyust ábrázoló szobra.

Apropó szobrok: újra megnéztük az Európa parkban Bors István Napkerék című 2000-ben készült körhintáját, amelyen életfa és csodaszarvas van és Weeber Klára 2008-as Tótágas című aranyos bohócát: Ha tótágast áll az életed, csak simogass meg, és átszáll rád a derűm. 2010-ben felavattak még egy aranyos szoborcsoportot a sétálóutcában, Sörös Rita Játszó gyerekek című tündéri alkotását. Sörös Ritának még két másik köztéri alkotását is láttuk a városban, egy jókora söröskorsót és egy mókás, élére állított kocka órát.

Utolsó programpontként még egy városnézés várt ránk a szecesszió városában, de nicsak: az eső elállt, és a napocska is megpróbált ki-kikukucskálni a felhők mögül, Éva meg csak mesélt, mesélt rendületlenül. A főtéren áll a Nagyboldogasszony-templom – amely 1737–44-ben épült, de Tandor Ottó 1886-ban átépítette –, előtte Nepomuki Szt. János szobra 1842-ből. A templom oldalában a Szt. István kút Bori Jenő alkotása 1938-ból.  Itt áll Horváth Andornak az Időjelző házikója 1913-ból. A főtér másik két meghatározó épülete a Városháza és az Erzsébet Szálló, ahol Kónyi Manó született, aki a parlament gyorsíróinak a főnöke volt, és egyben Deák Ferenc beszédeinek gyorsírója, összegyűjtője és magyarázója. A téren áll Kopits János 1911-ben alkotott szobra Kossuth Lajosról; érdekessége, hogy a talapzatát Zala György készítette. Évától megtudtuk, hogy Kaposvár választópolgárai országgyűlési képviselőnek választották Kossuthot, mikor ő már Torinóban élt. Kossuth Lajos szépen köszönte a bizalmat, de a város érdekében lemondott a megtiszteltetésről. Somssich Pál lett Kaposvár képviselője.

A sétálóutca szép házait nézegetve eljutottunk az 1911-ben épült patinás Dorottya Szállóig, ezzel átellenben találtunk egy gyönyörű, hatalmas virágos kőrisfát. Aztán, hipp-hopp, kiértünk a Csiky Gergely Színház szép, ám málladozó épületéhez. Ez az első vasbeton színházunk, 1300 fő befogadására tervezte 1911-ben Magyar Ede és Stahl József. A ’80-as években átépítették, a színpadot megnagyobbították a nézőtér rovására. Az előtte levő kis téren álló Zsolnay-kút is kissé elhanyagolt, nem úgy, mint a sétálóutcai szerencsés kosfejes társa. Remélem, ez a tér is megszépül előbb-utóbb a vasútállomás szép épületével együtt.

Kedves Kollégák! Kedves Krisztina! Kedves Éva! Nagyon köszönöm ezt az eső ellenére is szép napot, a kedvességet, a vendégszeretetet. Nem akarok senkit fenyegetni, de mennék újra…

Benczekovits Beatrix