Magyar tudósokra emlékezünk

Az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ programsorozatot indított Magyar Tudós Emlékév – 2015 címmel. A sorozat második rendezvényére, a Magyar Tudós Emléknapra 2015. február 25-én került sor, négy jeles magyar tudós születésének évfordulója alkalmából emlékeztek meg róluk kiváló előadásokkal.

              Köszöntőjében Lükőné Örsi Gabriella, az OMgK főigazgatója elmondta, hogy a programsorozattal a könyvtár hagyományt kíván teremteni. A rendezvények célja – tablókiállítások és szakmai előadások formájában – megidézni a magyar mezőgazdaság nagyjait, tisztelegni azok előtt, akik ezen a tudományterületen nagyot alkottak, emlékezetes életművet hagytak maguk után.

              A rendezvényt dr. Oláh István, a Mag főszerkesztője, a könyvtár korábbi munkatársa nyitotta meg és vezette le. Bevezetőjét a következő latin mondással kezdte: Sine praeteritis futura nulla – múlt nélkül nincs jövő. Idézett még Vörösmartytól, Széchenyitől, akik szintén azt vallották, hogy a múlt tisztelete, megbecsülése nélkül nem épülhet jelen és jövő. A könyvtár, amelyet az előadó mindig is a tudomány templomának, értékközpontnak tartott, ezúttal is szép hivatását, küldetését teljesíti, fórumot teremtve a múlt nagyszerű agrártudósainak és azok munkásságának. Méltatta a 70 tudóst bemutató Magyar Tudós Tárlatot, a feltáró munka szakszerűségét, a tárlat összeállítását és minőségét. A tárlat kiadvány után kiált, mondta. Felhívta a figyelmet a Gutenberg-galaxist fenyegető veszélyre is, amit az infokommunikációs világ rejt magában, ez ugyanis nem csak a fejlődés hordozója, de veszélyekkel terhelt, agresszíven gyors változás, hatása még nincs tisztázva. Sokat ad, de el is vesz, megváltoztatja a tudáselsajátítás, gondolkodás módját, előnyben részesítve az asszociatív ismeretszerzést az alapos tudás, gondolkodás, tanulás helyett. Veszélyei a felszínesség, a lényeglátás elvesztése. A világ a könyvek által ment előbbre, a könyvek értékek, kincsek, egy nemzetnél pedig nem csak az a fontos, hogy vannak-e értékei, de az is, vannak-e ezeknek az értékeknek megbecsülői – hangsúlyozta. Végül elismeréssel köszöntötte a rendezvény előadóit, akik az általuk művelt szakterületen, tudományterületen alkotó elődökről adnak értékelést és bemutatják őket.

              Elsőként dr. Kulcsár Gábor, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Állatgyógyászati Termékek Igazgatóságának igazgató főállatorvosa emlékezett meg Simonyi Erzsébetről – Egy élet az oltóanyag-ellenőrzés szolgálatában címmel. A 100 éve született Simonyi Erzsébet az Állatgyógyászati Oltóanyag-ellenőrző Intézet alapító igazgatója. Szakmájában úttörő volt, lévén hazánk első állatorvosnője. 1937-ben szerzett diplomát az Állatorvosi Főiskolán. Olyan szakterületen tevékenykedett, amit akkor a férfiak uraltak. (Érdekesség, hogy jelenleg az Állatorvos-tudományi Kar hallgatóinak 70-80%-a nő.) Az Állatgyógyászati Oltóanyag-ellenőrző Intézetet annak 1952-es alapításától egészen nyugdíjba vonulásáig vezette. Keze alatt az intézet hamarosan az állategészségügyi szolgálat fontos intézményévé vált. Vezetőként jó munkahelyi légkört teremtett, mai kifejezéssel élve jó volt a csapatépítésben is. Kutatásai elsősorban új oltóanyag-ellenőrzési és immunizálási eljárások kidolgozására irányultak. Már nyugdíjasként szerezte meg az állatorvos-tudomány kandidátusa címet. Simonyi Erzsébet intézetépítő munkája máig ható, a jogutód intézmény 2012-től a NÉBIH Állatgyógyászati Termékek Igazgatóságaként működik, kiemelt feladatai közé tartozik az oltóanyagok ellenőrzése és engedélyezése.

              Dr. Rácz István dendrológus, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusa a 125 éve született Csapody Verára emlékezett. Vera nénire könnyű emlékezni, hiszen tiszteletre és szeretetre méltó személyiség volt – mondta. Magát mindig is megfigyelőnek, másolónak tekintette, pedig a magyar természettudományos közművelés egyik legnagyobb alakja volt. Fizikusnak készült, a Pázmány Egyetemen – első nőként – végzett matematika-fizika szakon, 32 évig tanított a Sacré Coeur Sophianum katolikus leánygimnáziumban Budapesten (az utolsó 10 évben igazgatóként). Az egyházi iskolák államosításakor felmentették, az iskolát megszüntették. Csapody Vera a Természettudományi Múzeum Növénytárának muzeológusa, később tudományos főmunkatársa lett. Munkáját nyugdíjba vonulása után is folytatta, élete végéig dolgozott. Tehetségét a Történelmi Magyarország flórájának legjobb ismerője, Jávorka Sándor fedezte fel. Így született meg Jávorka Sándor tudományos és Csapody Vera művészi képességeinek összefogásából az Iconographia Florae Hungaricae (Magyar flóra képekben). Ez olyan alapmű, amely előbb született más nemzetek hasonló műveinél – mondta Rácz István. Csapody Vera tanári munkája mellett készítette el a több mint 4000 rajzot a könyvhöz. Ehhez bizony kitűnő megfigyelőképessége, emlékező tehetsége, fizikusi pontossága, rajzolói tehetsége mellett lelki erőre, kitartásra és hitre is szüksége volt. Életében még további 20 könyvet illusztrált. Ezek közül kiemelkedik az Erdő-mező virágai, a Kerti virágaink – Közép-európai dísznövények színes atlasza, a Debreczy Zsolttal közösen készített Télen is zöld kertek. Másfél évtizedet töltött Debreczy Zsolt mellett a Dendrológiai Atlasz készítésével (12 ezer akvarellt készített), amely azonban befejezetlen maradt, ezt szeretnék majd folytatni. Csapody Vera hatalmas életművet hagyott hátra, munkásságát Magyar Örökség Díjjal jutalmazták.

              Dr. Székely Sándor etológus, az OMgK volt munkatársa Megemlékezés Chernel István munkálkodásáról a korszerű madártan megteremtésében, születésének 150. évfordulóján címmel tartott előadást. Chernelházi Chernel István a magyar madártan kiemelkedő alakja, egyik atyja, Herman Ottó kortársa, barátja volt. Földbirtokos családban született, jogásznak tanult, de érdeklődése már kora gyermekkorától a madárvilág felé vonzotta. 12 éves kora óta vezetett madárnaplót, 15 évesen már tudományos előadást tartott és 17 éves volt, amikor megjelent első tudományos cikke. Jogi pályáját hamar feladta és kizárólag a madártannak szentelte életét. A fizikai nehézségeket is vállaló természetbúvár, madárkutató lett belőle. Fiatal korában 20 ezer kilométeres expedícióban vett részt feleségével a norvég fjordvidéken, ahova egyes Magyarországon telelő madarak vonulnak. Nem csak madártani megfigyeléseket végzett ezen az útján, de etnográfiai leírásokat is készített a lappokról. Az ő révén vált ismertté Magyarországon a lábszánkózás, ahogyan ő nevezte, vagyis a ski (síelés), ő tekinthető a magyar sísport meghonosítójának. Nagyon sokoldalú volt az érdeklődése és tehetsége, nem csak tudós volt, de művész is. Festészettel, zenével is foglalkozott, költői vénája a lírai leírásokban mutatkozik meg, és művészien fotografált is. Főműve a Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági jelentőségökre, amely több mint ezer oldalas leírása a hazai madárfajoknak. Több mint 250 publikációja jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. Sokat tett a madárvédelem érdekében, szorgalmazta a madarak téli etetését és madárodúk kihelyezését. Ő szervezte meg a mára már hagyománnyá vált Madarak és fák napját. Élete utolsó éveiben a Magyar Ornitológiai Társaság tiszteletbeli igazgatója volt.

              Utolsóként Czibula György, a Bakonyalja Barátai Egyesület elnöke tartott előadást Rómer Flóris természettudományos munkássága címmel. A 200 éve született Rómer Ferenc Flóris (a Flóris nevet a bencés rendben kapta, amelynek papja volt) elsősorban régészként ismert, bár igen jelentős természettudományos munkássága is. Fiatal éveiben a rend győri gimnáziumában működött papként és tanárként. Legkedvesebb tárgya a természetrajz volt, diákjaival több ízben tanulmányutat tett a Bakonyba, amit egyedül is sokszor bejárt. Ennek eredményeképpen született meg A Bakony – terményrajzi és régészeti vázlat című műve, amely egyben természettudományos munkásságának lezárása is volt. Ezután már csak régészettel foglalkozott. Neki köszönheti létét a győri múzeum, amely két év óta az ő nevét viseli: Rómer Flóris Történeti és Művészeti Múzeum. Sokoldalú érdeklődésének köszönhetően sok mindennel foglalkozott, például néprajzzal is, jelentős kő-, kőzet-, kagyló- és csigagyűjteményt hagyott hátra, leírta a harangok feliratait, amerre csak járt. Czibula György elmondta, hogy a Rómer Flóris emlékév alkalmából egyesületük gondozásában vándorkiállítás jött létre, emlék-teljesítménytúrát is szerveznek, valamint a Bakony természetrajzi és régészeti leírását adó művének újbóli kiadását is tervezik a közeljövőben.

Az előadások végén Oláh István megköszönte az előadóknak a tartalmas, érdekes, színes ismertetéseket, előadásokat.

Elmondhatjuk, hogy a program előadássorozata sikeres rendezvénnyel indult, és magasra tette a mércét.

Pálfai Katalin