Agrárkönyvtári Hírvilág, 2008. XV. évfolyam 2. szám

Kitekintő

 

Csodálni való sokszínűség – irány Csákvár!

 

 

A Vértes szélén, a Zámolyi-medencében elhelyezkedő nagyközség ideális kiindulási pont a környék bejárására. Az átlagosan 350 méter magas hegység, és mellette a régi vizenyős réteknek egyik fennmaradt emléke, a Csíkvarsai-rét gazdag állat- és növényvilága ritka kincseket rejt magában. A változatos klíma- és talajviszonyok egyedi életteret alakítottak ki, amelynek sokszínűségét, szépségét, a még időben visszafogott emberi beavatkozásnak köszönhetően, manapság is bárki megcsodálhatja. Ám nem csak a jellegzetes természeti értékek miatt érdemes ellátogatni erre a tájra, vannak építészeti, kultúrtörténeti látnivalók: az Esterházy-kastély vagy az újonnan megépített Gessner-ház a régi vízimalom helyén, és ide sorolhatjuk a messze földön híres csákvári fazekasok múltját megidéző fazekasházat is. Ennyi mindent bejárni, a tájat befogadni nem elég egy nap, ráadásként érdemes megismerkedni a településsel: az ott lakókat dicsérik a szépen rendben tartott porták, és az országban egyedülálló kitartással és eredményességgel működő Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány munkájával is.

 

 

Április utolsó napján, az OMgK hagyományos félévi kirándulásán bepillantást nyerhettünk a csodálni való csákvári sokszínűségbe. Sűrű programunk első állomása a Gessner-ház, az alapítvány oktatóközpontja volt, ami a Vértes Múzeumnak is otthont ad. Egész napos programunk kiváló vezetőjével, Klébert Antallal, itt ismerkedtünk meg, aki rögtön elkalauzolt a vértesi tájra, a sasok, sólymok közé, a vidrákhoz, az őzekhez, a lápréti élőhelyekre.

Ezután lóvontatású pusztabuszon bejártuk a Csíkvarsai-rétet, ahol egy kis tónál és a szürkemarha-gulyánál álltunk meg pihenni. A félezer szürkemarha kiemelkedő fontosságú feladattal bír. A rét speciális élővilágát megőrzendő, az élőhelyek védelmében, a marhák legeltetésével újítják a növényzetet, ápolják a gyepet.

 

 

 

Majd következett az ebéd a szépen felújított Dohányos-házban. A nagyon finom, szürkemarhaprökölt és házi bodzaszörp elfogyasztása után a csoport kettévált, és az egyik társaság a Vértes déli részén található Haraszt-hegyi tanösvényt járta be, a csapat másik része a községben nézett körül. A 3,5 km-es tanösvény a hegység egyik legizgalmasabb, látnivalókban bővelkedő részén vezet keresztül. A dolomithegységben változatos felszíni formákat, és az élőhelyi sokféleségnek köszönhetően speciális, az itteni körülményekhez alkalmazkodó növényeket láthattunk.

 

A városi séta – Magyarics Gábor vezetésével – a település központjában található Esterházy-kastélynál kezdődött, amely ma kórház, és hatalmas, 2,5 négyzetkilométeres, példás rendben tartott parkját a fertődi kastély parkjához hasonlóan alakították ki. A kórházban volt éveken át a városi könyvtár, s miután ők kiköltöztek a helyiségen most a kápolna és egy kisebb – a kórház dolgozóinak és betegeinek igényeit kiszolgáló – könyvtár osztozik. A folyosók és előterek egy része kiállítótérként működik, ottjártunkkor egy helyi festőművész, Berecz Katalin, kedves képeiben lehetett gyönyörködni, hogy jobban menjen a gyógyulás. A tájház vagy fazekas emlékház egykor egy fazekasé volt, most a csákvári fazekasság történetét mutatja be, ami ma sem szűnt meg létezni. Ennek mi is tanúi lehettünk, ellátogattunk, és kedvünkre válogathattunk egy csákvári fazekas munkái közül. A nap záróprogramja a kizárólag házi készítésű édességek megkóstolása volt a Csuta cukrászdában. Élményekben gazdagon, visszakívánkozva e szép tájra, indultunk haza nagy hálával megköszönve kollégánknak, dr. Székely Sándornak (a Pro Vértes alapítvány egyik alapító tagjának) a kirándulás ötletét és kitűnő megszervezését.

 Kripner Veronika