Nagy-Britanniában már a 80-as években előkerültek az első megbetegedett szarvasmarhák. A BSE ott igazi járvánnyá vált.

Németországban 2000. november végén találtak először BSE-kórokozót egy levágott, német eredetű marhában. Azóta a sajtó, rádió és televízió naponta új jelentésekkel bombáz bennünket.

Különösen az alábbi központi kérdések érdeklik a lakosságot jelenleg:

• Mi a BSE?
• Átvihető-e a BSE az emberre, és ha igen, hogyan?
• Mely szarvasmarha-termékeket lehet veszélytelenül fogyasztani, és melyeket kell kerülni?
• Mit tesznek a gazdák, a politikusok és a kereskedelem a fogyasztók védelmében?

A BSE a köznyelvben "kergemarhakórnak" nevezett megbetegedés tudományos elnevezésének a rövidítése: Bovine Spongiforme Encephalopathie. Ez magyarra lefordítva: "szarvasmarhák szivacsos agyvelőgyulladása". Az agynak és a központi idegrendszernek ez a lappangó, mindig halállal végződő pusztulása nemcsak szarvasmarháknál található meg, hanem néhány más állatnál is.
Ez utóbbit összefoglalóan "Transmissible Spongiforme Encephalopatien"-nek (átadható szivacsos agyvelőgyulladásos megbetegedésnek), rövidítve TSE-nek nevezik.
Az embert is megtámadhatja ez az alattomos betegség. A húszas évek elején Creutzfeldt és Jakob kutatók írták le először ezt a fajta betegséglefolyást. Ezért ma a kór az ő nevüket viseli.
A tudományos kutatások mind erőteljesebben támasztják alá, hogy nem vírus vagy baktérium váltja ki ezeket az agyvelő-megbetegedéseket, hanem egy fehérje (protein), az ún. "prion". (A prion a "proteinous infectious particle" (magyarul: fertőző fehérjeszerű részecske) rövidítése.) Az itt következő dolgozat intenzíven foglalkozik ezzel az új kórokozófajtával.

Átvihető-e a BSE az emberre, és ha igen, hogyan?

Kutatásokkal még nem tudták a BSE-kórokozónak az emberre való átvihetőségét egyértelműen bizonyítani. Feltűnő azonban, hogy nagyjából ugyanakkor, amikor Nagy-Britanniában a BSE fellépett, a Creutzfeldt-Jakob kór egy új változata merült fel.

Általában 60 év fölötti emberek betegedtek meg a Creutzfeldt-Jakob kór klasszikus változatában, míg az új variánsban megbetegedettek átlagéletkora 29 év körül van. A BSE és a Creutzfeldt-Jakob kór időbeli egybeesése okozati összefüggésben lehet.

Időközben állatkísérletekkel igazolták a BSE-kórokozó átvihetőségét a fajok között. Ebből kifolyólag az ember is megfertőződhet. Nem világos azonban továbbra sem, mekkorának kell az “adagnak” lennie, hogy a kórokozó az emberre is átjusson. Marháról marhára elegendő ehhez 0,1 g fertőzött agyvelő megetetése.

Az EU Creutzfeldt-Jakob kórral foglalkozó közös kutatócsoportjának Európában 405 betegen elvégzett kutatási programja folyamán nem találtak utalást arra, hogy az elkészített marha-, borjú- vagy bárányhús, sajt vagy tej fogyasztása növelné a Creutzfeldt-Jakob kór kockázatát.

Ugyancsak semmi sem utalt arra, hogy az állatokkal vagy az állatbőrrel való érintkezés növelné a kockázatot. Valószínűleg a kórokozó átvitele egymagában nem elegendő a betegség kiváltásához. Talán más tényezőknek, mint például genetikai adottságnak vagy bizonyos környezeti hatásoknak is szerepük van.

Mely szarvasmarha-termékeket lehet veszélytelenül fogyasztani, és melyeket kell kerülni?

Ameddig végérvényesen nem tisztázódott, hogy a kórokozónak emberre történő átvitele milyen következményekkel jár, a fogyasztónak a marha azon részeit kell kerülnie, amelyek fertőző priont tartalmazhatnak. A Tudományos Igazgatási Bizottság (SSC) 1997 decemberében megjelentett egy besorolást a szarvasmarha szöveteinek, váladékainak és exkrétumainak relatív fertőzőképességéről. Négy kategóriát különböztetnek meg:

I. Nagy fertőzőképesség:

Agyvelő, gerincvelő, gerincidegdúcok, szem, agyhártya, koponya (nyelv nélkül), agyalapi mirigy, hátgerinc, tüdő

II. Közepes fertőzőképesség:

Bél, mandulák, lép, méh, magzati szövet, gerincvelő-folyadék, nyirokcsomók

III. Kis fertőzőképesség:

Máj, hasnyálmirigy, csecsemőmirigy, csontvelő, egyéb csontok (csöves csontok), orrnyálkahártya, a központi idegrendszeren és agyon kívüli idegszövet

IV. Nem bizonyítható fertőzőképesség:

Vázizomzat, szív, vesék, tej, tejmirigy, petefészek, herék és mellékherék, porcszövet, zsírszövet, kötőszövet, bőr, szőrzet, nyál és nyálmirigyek, vérsavó, vizelet, epe, bélsár.

Az eddigi állatkísérletek alapján fontos megállapítás, hogy a fertőzés sem a BSE-ben megbetegedett állatok húsával, sem azok tejével nem váltható ki. Ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy a betegség kitörésekor a legtöbb állat ötéves és annál idősebb volt. A Németországban levágott szarvasmarhák legtöbbje fiatalabb 30 hónaposnál. Még akkor is, ha ezeket a marhákat a kórokozó már megfertőzte volna, a bennük található koncentráció a BSE kitörése előtt elenyésző lenne.

Jelenleg ezért az izomhús fogyasztása miatti lehetséges veszélyeztetettség rendkívül alacsony fokú.
Mi a helyzet azonban a feldolgozott termékek, mint pl. a kolbász, kockázatával? A német piacon irányelvek határozzák meg, hogy milyen termékeket és anyagokat lehet kolbásznak felhasználni. A nyersanyagokat helyettesíteni lehet sertés- vagy szárnyashússal. (Régebbi receptekben előfordult agyvelő, de csak regionális különlegességekben, ezt már évek óta elhagyják.) Némi veszély rejlik a finomdarálású kolbászféleségekben, egyes főzőkolbászokban. Ezekhez gépi úton nyert maradékhúst használnak, többek között a gerinccsontból, amely a kinyerés során tartalmazhat központi idegrendszeri részeket.
Mivel eddig ezt a nyersanyagot nem kellett deklarálni, a vásárlónak közvetlenül a pultnál kell megérdeklődnie, hogy milyen termékekből készült a kolbász, és honnan származott a felhasznált hús.

1998 óta a potenciális fertőzött szarvasmarha-szövet felhasználását törvény tiltja a gyógyszergyártásban és kozmetikai iparban. Eddig a világon sehol sem bizonyították be, hogy a kórokozó gyógyszerrel vagy kozmetikummal átvihető lenne.
Veszélytelenek a zselatinnal készült termékek is. Ezeket Németországban 90%-ban sertés alapanyagból állítják elő. Azon kívül sok kutatónak az a véleménye, hogy a zselatin előállítására használt eljárások a kórokozót ártalmatlanná teszik.

A tudósok új kórokozót fedeznek fel

1985 áprilisában az angliai Kent egyik gazdaságában tűnt fel először egy szarvasmarha, amely egy addig ismeretlen betegségben szenvedett. Feltűnően hasonlítottak a tünetei a juhok XVIII. század óta ismert surlókórjához: az állatok kifejezetten ijedősek voltak, nem tudtak tájékozódni, izmaik remegtek és végül teljesen elvesztették mozgásuk felett az ellenőrzést. Bizonyos idő után elpusztultak.
A beható vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a szarvasmarhák agya éppen úgy szivacsszerűen átluggatott volt, mint a surlókórban megbetegedett birkáké. Ezért a tudósok az újfajta betegséget erről nevezték el szivacsos agyvelő-gyulladásnak, angol rövidítés szerint BSE-nek. Mivel ezek a megbetegedések más állatfajoknál is léteznek és fertőzők, átvihető szivacsos agyvelő-gyulladásnak nevezték el.
Embernél Hans G. Creutzfeldt (1885-1964) és Alfons M. Jakob (1884-1931) orvosok először 1920-ban írták le ezt a halálos betegséget, amely ma az ő nevüket viseli. A külső tünetei többek között depresszió, mozgászavarok, izommerevség és nyelési nehézségek, fő ismertetőjele azonban a nagyon gyors személyiség-szétesés. Az orvosok a betegséget "időben rendkívül lerövidített Alzheimer-nek" írták le.
A Creutzfeldt-Jakob-kórnak ez a "klasszikus formája" mindazonáltal nagyon ritka: egy millió lakosra csak mintegy 0,5–1 eset jut.
Egyes kutatók azt az először merész tézist állították fel, hogy talán örökítő anyag nélküli fehérjék jöhetnek szóba kórokozóként. Ez az ötlet biológiai szempontból egy kis forradalommal ért fel.

A történet továbbra is izgalmas maradt: 1972-ben meghalt Stanley Prusiner amerikai orvos egy betege Creutzfeldt-Jakob-kórban. Prusiner meg akarta érteni az eset hátterét, ezért átkutatta az irodalmat. Eközben akadt rá Charles Gajdusek és Vincent Zigas dolgozataira, akik 1957-ben leírtak egy olyan betegséget, amely a papua-újguineai "fore" bennszülött törzs tagjai között pusztított. A helybeliek "kuru"-nak, nevető halálnak nevezték a betegséget, mivel röviddel a betegség kitörése után a betegeket akaratlan nevetőrohamok kerítették hatalmukba, mielőtt a Creutzfeldt-Jakob-kóréhoz hasonló tünetek is megjelentek volna.
Meglepő módon ismét párhuzamosság volt a kuru és a juhok surlókórja között. Gajdusek és Zigas arra a következtetésre jutottak, hogy a fertőzés okát a kannibalista rítusokban kell keresni, amely során a törzs az elhunytak agyvelejét elfogyasztotta.

Ettől fellelkesülve Prusiner többéves saját kutatómunka után kidolgozta a surlókór kórokozójának örökítő anyag-nélküliségéről szóló hipotézisét. Feltételezte, hogy itt csak egy fehérjéről van szó. Ennek ezt a nevet adta: "Proteinous infectious particle" (fertőző fehérjeszerű részecske), rövidítve "Prion-Protein" (PrP). A baktériumoktól és vírusoktól eltérően a fertőző prion nem tartalmaz nukleinsavakat és örökítő információkat. Nyilvánvalóan egy ilyen prion képes a hiányzó örökítő információ ellenére szaporodni és továbbadható. Ezzel feje tetejére állítja a mikrobiológia és toxikológia összes szabályát.
1982-ben jelentette meg Prusiner elméletét az amerikai "Science" szakfolyóiratban, és először elutasításra talált a szakmában, azonban a vírus utáni hiábavaló keresés eredményeként áttört a prion-elmélet. (Ennek a sikernek a gyümölcse volt a Prusinernek adott orvosi Nobel-díj 1997-ben.)

A további kutatómunka folyamán Prusiner és más tudósok kimutatták, hogy jócskán léteznek különböző prion-fajták. "Egészséges" prion-fehérjék különböző fajoknál előfordulnak különböző összetételű protein-alkotórészekként az agyvelősejtekben. Az idegsejtek felületén találhatóak, és az ingerület-továbbításban játszanak szerepet.
A prionoknak ez a sejtes alakja (PrPc, c=cellular=sejtes) a kóros alaktól (PrPsc, sc=scrapie=surlókór) térbeli szerkezetében különbözik. Ehhez kapcsolódik a külső befolyásokkal és enzimek általi lebonthatósággal szembeni stabilitást érintő drámai változás: míg a PrPc könnyen lebontható, addig a PrPsc rendkívül nagy ellenállást tanúsít az enzimekkel, hővel és fertőtlenítő szerekkel szemben.

Az egereken végzett fertőzési kísérletekben sikerült a kórokozót tartalmazó agyvelőnek közvetlenül az agyba való beinjekciózásával a betegséget átvinni és kiváltani, azonban amint olyan géntechnikai úton módosított egereket használtak, amelyek nem rendelkeztek egészséges PrPc-vel, nem sikerültek ezek a fertőzési kísérletek.
A BSE PrPsc-vel való kiváltásának tehát előfeltétele egészséges PrPc-k jelenléte. A fertőző fehérjék nyilvánvalóan képesek érintkezés után az agyban láncreakciót kiváltani, amely során az ártalmatlan, egészséges prionok a PrPsc romboló hasonmásaivá válnak. Ezt időközben kémcsőben is sikerült kísérlettel bizonyítani. A sejtes prionok itt a surlókór-prionokkal való érintkezés révén megváltoztatják térbeli szerkezetüket.

Azt, hogy a betegség hogyan terjed tovább, vagyis, hogy a prionok kívülről hogyan – táplálékkal, kozmetikummal vagy gyógyszerrel – jutnak be az agyba, még nem lehet pontosan tudni. A feltételezések szerint olyan táplálékon keresztül lehetséges a fertőzés, amely a központi idegrendszer alkotórészeit és ezzel nagy adag PrPsc-t tartalmaznak. A normális prionokkal ellentétben a betegséget okozó prionok a gyomorban nem pusztulnak el. Azt kutatják, hogy a pusztító prionok hogyan kerülnek a gyomorból vagy bélből az agyba.
A betegség kiterjedésénél az immunrendszer fontos szerepet játszhat. A tudósok ugyanis találtak prionokat juhoknál, marháknál és embereknél is az agyon kívül nagyobb számban a mandulákban, a bélben és a lépben.
A legújabb elméletek felteszik, hogy a prionok a nyirokcsomók és lép bizonyos védekező sejtjeiben gyűlnek fel és szaporodnak. Hogy hogyan kerülnek a lépből az agyba, még nem tisztázott.

Amint azonban odakerültek, megkezdődik romboló munkájuk. A normális prionokat átváltoztatják a fertőző változattá. Ez azután újból más sejtes prionok átalakulását okozza. A betegséget okozó prionok nem bonthatók le, és így az idegsejtekben “szemétként” felszaporodnak. Egyszer azonban az idegsejt úgy megtelik, hogy már nem tudja normális funkcióját ellátni, és elhal. Ez a folyamat először lappangva halad előre. Csak előrehaladott állapotban gyorsul fel a rombolás.
Végül annyi idegsejt hal el, hogy felismerhető lesz a tipikus szivacsszerű szerkezet az agyban.

Egy kérdés azonban még továbbra is foglalkoztatja a kutatókat. Tudjuk, hogy a juhok surlókór betegsége nem vihető át az emberre. A BSE esetében most – úgy tűnik – másként van. Min múlik ez? A szervezet-azonos prionok termelésének kulcsát adó gének állatfajonként különböznek. Következésképpen különböznek a különböző fajok prion-fehérjéi is. Úgy hisszük, hogy az egyik állatfajnak a másik állatfaj kórokozó prionja általi fertőződése annál nagyobb, mejnél hasonlóbb a két faj szervezet-azonos prionjának a szerkezete.
A juh- és a marha-prionok csak hét helyen térnek el egymástól. A különbség a marha- és az ember-prion között 30 helyen mutatható ki. Az egyik faj képviselőit megbetegítő prionok a többi faj számára ártalmatlanok lehetnek.
A tudósok ezt nevezik “fajták vagy fajok közötti gát”-nak. Másrészt mégis vannak példák arra, hogy át lehet törni ezt a gátat. Sok minden szól ugyanis amellett, hogy a Creutzfeldt-Jakob kór új variánsa tényleg a BSE-ből ered.

Még átfogó kutatások szükségesek ahhoz, hogy a TSE-vel (átadható kergemarhakór) kapcsolatos megválaszolatlan kérdésekre választ kapjunk, s ezekhez a fertőződés és a megbetegedés kitörése közötti hosszú idő, valamint ennek az alattomos kórnak az újdonsága miatt még sok időre lesz szükség.
 
 

A német fogyasztók alapos tájékoztatást várnak

Dr. Manfred Gareis professzor 1993 óta vezeti igazgatóként a kulmbachi Szövetségi Húskutatási Intézet Mikrobiológiai és Toxikológiai Intézetét.

Ez a szövetségi intézet a mezőgazdaságért felelős szövetségi minisztériumnak van alárendelve.A Mikrobiológiai és Toxikológiai Intézet kutatási és munkatevékenységének súlypontjai a következők:

az élelmiszerek által közvetített veszélyek,
élelmiszerbiztonság,
fogyasztóvédelem.

A Gareis professzorral folytatott beszélgetés során a professzor elismeri, hogy a fogyasztók jogosan várják el a tájékoztatást a BSE-vel (kergemarhakórral) kapcsolatban. Helyesli, hogy az EU Bizottság úgy döntött, hogy felállít egy európai intézményt, egy élelmiszer-hatóságot, amely kizárólag az élelmiszer-biztonsággal foglalkozik, és amelyet Európán belül szakintézmények hálózatának kell támogatnia. Ez az intémény csak úgy töltheti be szerepét, ha teljesen független és a fogyasztóvédelem az elsődleges feladata. Csak így lehet az elvesztett bizalmat visszaszerezni, amely a gazdaságon is segíteni fog.

• A kérdésre, hogy mennyire tartja biztosnak a BSE emberre való átvitelének lehetőségét a prion-elmélet alapján, azt válaszolta, hogy feltűnő az időbeli egybeesés a BSE megbetegedések és a Creutzfeldt-Jakob kór fellépése között 1995/96-ban Nagy-Britanniában. A Creutzfeldt-Jakob kór konkrét okai még nem tisztázottak. Az sem világos, hogy a prionos megbetegedések létrejötte függ-e más tényezőktől is.
• A BSE-kórokozók feltételezett átvitelének módjaival és ennek elkerülhetőségével kapcsolatban elmondta, hogy az állatok körében a kórokozót főként a fertőzött állati liszt terjesztette. A BSE egy, a kérődző állatokra kényszerített “kannibalizmus” következménye. A marháknak állati liszttel való etetése hozamnövelés céljából elsősorban Nagy-Britanniában volt gyakorlat a 70-es évektől kezdődően. Németországban sohasem játszott ez döntő szerepet, ennek következtében a helyzet itt lényegesen különbözik az Egyesült Királyságbelitől. Más állatfajok is, mint például macskák, állatkerti állatok, stb. is megkaphatják a BSE-t, ha BSE-kórokozókkal fertőzött takarmányt kapnak. Ez már tudományosan bizonyított. A BSE-kórokozó emberre való lehetséges átviteli módjai mindenesetre nem tisztázottak. A fertőzés megtörténhet, különösen a legnagyobb fertőzési kockázattal rendelkező agyvelőt és marha-gerincvelőttartalmazó élelmiszer fogyasztása révén. További fertőzési forrás lehet azonban kozmetikum és gyógyszer is, amely marhából származó fertőző szövetet tartalmaz. Az állatokkal való érintkezés révén közvetlen fertőződés nem fordult elő, és ez a tudomány álláspontja szerint kizárható.
• A szarvasmarha mely részeiben található meg egyáltalán a kórokozó? Ezt a kérdést úgy vizsgálták, hogy a kísérletek során egerek agyába fecskendezték a BSE-ben megbetegedett állatok különböző szöveteit, testnedveit és váladékait, illetve megetették velük ezeket. Ha sikerült ezzel a betegséget átvinni, akkor az illető anyag tartalmazott BSE-kórokozót. Az agyba való fecskendezéskor a megbetegedés valószínűsége kétszáz-ezerszer nagyobb, mint a táplálék útján történő bevitelkor. Az egereken végzett kísérlet azt mutatta ki, hogy az agyvelő, a gerincvelő és a szem ideghártyájának kivételével egyetlen másik szövet és egyetlen testnedv sem volt képes a betegséget kiváltani. A kísérletek egyértelművé tették, hogy sem tejjel, sem izomhússal nem lehetett kiváltani a betegséget. Egyidejűleg borjakkal is folynak kísérletek, az eddigi eredmények szerint az agyvelőn, gerincvelőn és szemideghártyán kívül a csontvelő is fertőző lehet a betegség végső stádiumában. Az ezzel kapcsolatos kísérletek rendkívül költségesek, és hosszú időt igényelnek, mert több év telik el a fertőzés és a betegség kitörése között. Ezek a vizsgálati módszerek még nem elég érzékenyek ahhoz, hogy a kis kórokozó-koncentrációt kimutassák, mégis nagyon hasznos adatokhoz lehet jutni a tényleges “kockázati anyagra” vonatkozóan. A lehetségesen kórokozó átvivők közé sorolhatók bizonyos belsőségek is, mint a máj, a hasnyálmirigy, a tüdő, a lép és a belek. A fogyasztóvédelem során ezért ajánlatos ezeket a kockázatos anyagokat teljesen kitiltani a táplálékláncból. Mivel az izomhús nyilvánvalóan rendkívül kis kockázatot hordoz magában, ezért az utóbbi időben gyakran említett “fertőzött hús” fogalom teljesen félrevezető.
• Az emberről emberre, közvetlen érintkezéssel való átterjedése a betegségnek – mint például a nátháé – tulajdonképpen kizárható, ezt bizonyítja a Creutzfeldt-Jakob kór ritka előfordulása is. Potenciális veszélyt jelentenek azonban a sebészeti műszerek, amelyek például a mandula- vagy agyműtéteknél érintkezésbe kerülhetnek a kórokozóval. Mivel ezek a klasszikus sterilizációs módszerekkel szemben nagyon ellenállóak, szigorú intézkedések szükségesek a megelőzésre.

Mint már szó volt róla, BSE-vel fertőzött állat izomhúsával nem lehet a fertőzést előidézni, ennél azonban még sokszorta kisebb a kockázat a 30 hónaposnál fiatalabb állatok húsa esetében. Egyrészt, mivel a BSE lappangási ideje kereken 5 év, másrészt az eddig felderített esetek 99,7%-a 36 hónaposnál idősebb állatoknál fordult elő. A kockázatnál természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy nem minden marha fertőzött BSE-vel. Összesen eddig 180.000 megbetegedés fordult elő, amelyből az első német beteg marha 0,001%-ot jelent, tehát a helyzet meg sem közelíti a nagy-britanniait.
• A fogyasztóknak azt tanácsolja Gareis professzor, hogy nyugodtan fogyasszák a német tenyésztésű szarvasmarha tiszta izomhúsát, ennek nincs kockázata, ugyanúgy, mint a tejnek és tejtermékeknek. Alapvetően különbözik a helyzet a nagy-britanniaitól annyiban is, hogy ott 1980 és 1995 között bekerültek BSE-ben megbetegedett marhák a táplálékláncba, ami miatt a brit felhasználók ezalatt az időszak alatt biztosan viszonylag nagy fertőzésnek voltak kitéve. 1998 óta nagyszámú intézkedést vezettek be a BSE-megbetegedés leküzdése és a fogyasztó védelme érdekében. Ezeknek az intézkedéseknek a hatását mutatja, hogy az új BSE-megbetegedések száma több éve drasztikusan visszaesett. Ha a német fogyasztók nincsenek is ilyen helyzetben, kerüljék a kétes eredetű hústermékeket, amelyek alacsony árukkal tűnnek fel, és gyakran fel nem tüntetett, nagyon olcsó nyersanyagokat is tartalmaznak, és higiéniai okokból is kockázatosak. A jövőben egyre fontosabbá válik a potenciálisan fertőző anyagok - mint a haszonállatok agyveleje és gerincveleje – kizárása a húsfeldolgozásból.
• Mely állatoknál végzik el az ún. BSE-gyorstesztet? Mennyire ad ez biztonságot? Értelemszerűen azoknál végzik el, amelyek túlléptek egy bizonyos kort, és ezért a legnagyobb fertőzöttségi kockázati csoportba kerültek. Ez a 30 hónapnál idősebb állatokat érinti, amelyeknél a lappangási idő alapján a betegség kitörhet, és amelyeknek az agya elegendő kórokozót tartalmazhat ahhoz, hogy a teszt ezt kimutassa. Az izomhúst nem lehet a rendelkezésre álló tesztekkel ellenőrizni. Fiatalabb állatoknál nincs értelme a tesztnek, mert még akkor is, ha fertőzöttek, a kórokozók koncentrációja túl kicsi az agyban ahhoz, hogy kimutatható legyen.

• Gyorsan bevezették a haszonállatok állati liszttel való etetésének törvényi tilalmát. Ésszerűnek tartja ezt az intézkedést minden haszonállat esetében? Ez addig ésszerű, ameddig biztos tudományos ismeretek nincsenek a BSE-ről és annak terjedéséről. Ezen túl azonban járvány-egészségügyi intézkedésekről, az állati tetemek megsemmisítéséről és hasznosításáról is el kell gondolkodni. A környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve új, higiénikus és gazdaságos technológiákat célszerű kidolgozni.
• A BSE-vel szerzett tapasztalatok milyen következményekkel járnak a haszonállat-tartásra? Bár katasztrofális a hatása a mezőgazdaságra és a húsfeldolgozásra, kétségtelenül van jó oldala is a BSE-válságnak, a felelősségtudat erősödése miatt. Minden felelős személynek alaposan át kell gondolnia a mezőgazdaság eddigi szervezetét, valamint az élelmiszerek termelését és értékesítését, az áru útját. Etikai, állattartási és állatvédelmi kérdések is felmerülnek. A döntéshozóknak az Európai Unióban és Németországban is javítani kell a csődöt mondott szervezeti egységeken és gyakorlaton.

• Végül a jövőre nézve: hogyan lehet a polgárok megrendült bizalmát visszaszerezni a marhahús iránt? A fogyasztók bizonyosan minden résztvevőtől a téma tisztességes kezelését várják el. A tudomány ebben központi szerepet játszik. A nyitott kérdéseket csak tudományos ismeretek alapján lehet megválaszolni, ezáltal oszlathatók el a félelmek. A jövőben nagyobb támogatást kell a kérdésre szánni. Ezen túl pedig a fogyasztónak természetesen késznek kell lennie arra, hogy az állati eredetű élelmiszerekért megfizesse a megfelelő árat.

A kergemarhakór (BSE) miatt a német fogyasztók körében pánik tört ki, a farmerek kétségbe estek. A marhahúsfogyasztás 27%-kal csökkent az elmúlt három hónap alatt, az eladási árak erősen ingadoznak. Eddig Németországban 24 fertőzött állatot találtak. A német lakosság egyharmada felhagyott a marhahús evéssel, háromnegyedük aggódik az események kedvezőtlen alakulása miatt. Összehasonlításképpen, a briteknek csak egytized része nyugtalan, annak ellenére, hogy már 180 000 beteg marhát regisztráltak. Az új német agrárminiszter, Renate Künast a fogyasztók védelme érdekében át akarja alakítani az élelmiszeripar és a mezőgazdaság struktúráját. Az intenzív gazdálkodás helyett a környezetbarát és az organikus termelést szorgalmazza. Ez idáig az ország területének kevesebb mint 3%-án folytattak biogazdálkodást, ezt öt éven belül 10%-ra, 2010-re pedig 20%-ra akarják növelni. A szerkezetváltás kapcsán lázas munka folyik az agrártárcánál.
 

Mire jutottak BSE-ügyben az agrárminiszterek?

Brüsszel és az Európai Unió hozzászokhatott a gazdatüntetésekhez. Maguk a város lakói fogcsikorgatva ugyan, de tudomásul veszik, hogy újra és újra elterelő utakon kell közlekedniük. Mondhatnám, rutinszerűen készül a természetesen előre bejelentett gazdademonstrációra a város.

Már a tüntetést megelőző napon kihelyezik a kifelé szöges, befelé sima dróttal ellátott elemes védőkorlátokat. A tüntetés napján kéklik-feketéllik a város a rendőröktől, rendfenntartóktól. A védőkorlátokat úgy helyezik el, hogy a tüntetők ne férkőzhessenek az EU épületmonstrumaihoz. Február 26-án tüntető gazdák ezrei vonultak fel Brüsszelben traktoraikkal. Éppen ezekben a napokba tartózkodott az Európai Unió fővárosában 40 újságíró a 10 csatlakozó országból. A rövid, négynapos programra a koronát Franz Fischlerrel való személyes találkozás tette volna egy munkaebéd során. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert a BSE-válság miatt a főbiztosnak bokros teendői voltak, éppen a válságról tárgyalt az EU agrárminisztereivel. Mi hangzott el ezen a tárgyaláson? Kiderül az alábbi anyagból.

Tény, hogy a választások, amelyek mind Német-, mind Franciaországban, tehát az Unió két vezető államában részben lezajlottak, részben ezután következnek, nagyon megnehezítik, sőt szinte lehetetlenné teszik az EU agrárpolitikájának és gyökeres megváltoztatását, bármennyire is ezt követelné az új helyzet.

Ezért bánnak továbbra is kesztyűs kézzel a gazdákkal, hiszen valamennyien potenciális szavazók… Így marad meg a káposzta, miközben a kecske sem marad éhen…

Képaláírás:
Brüsszel február végén

A Tanács általános vitát rendezett a kergemarha-kórról. A német küldöttség tudományos állásfoglalást kért a kényszervágásokkal kapcsolatban. A TSE (átadható kergemarhakór) szabályozás, amely 2001. július 1-től lép érvénybe, teljes csordák és állománycsoportok levágását irányozza elő. Ezzel párhuzamosan a Közösség nem írja elő az olyan állatállományok levágását, ahol BSE eset előfordult. Ez a Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti kompromisszum eredménye. Ha a Parlament módosításokat javasol a Tanács által a TSE szabályozásról kialakított közös álláspontra vonatkozólag, akkor újra át lehet tekinteni ezt a kérdést.

A Tanács általánosságban támogatta az elnökségnek a surlókórral kapcsolatos következtetéseit, és megismételte, hogy a juhok kergekórjával sohasem találkoztak szabad körülmények között, de a betegséggel kapcsolatos fokozott figyelem fenntartására hívták fel a figyelmet.

A különböző tagállamok által felvetett egyéb témák:

• A húsra és csontos húsra vonatkozó tilalom meghosszabbítása
• Április elsejétől kezdve az összes 30 hónapnál idősebb állat vizsgálata
• Import harmadik országokból

Franz Fischler főbiztos arról számolt be, hogy januári tanácsülésen elhangzott kérésére az összes tagállam tájékoztatást adott az általuk a BSE válsággal kapcsolatban nyújtott állami segélyekről. Szerinte ez a tájékoztatás különböző mélységű volt, nem minden tagállam számolt be a segély összegéről. Véleménye szerint új keretek kialakítása nem indokolt, a meglévő állami segélyek irányelveit kell alkalmazni. Annak érdekében, hogy a Bizottság elindíthassa a különböző nemzeti segélyrendszerek hivatalos értékelését, Franz Fischler felszóltotta a minisztereket a tájékoztatás megtartására. Általánosságban elmondta, hogy engedélyezhető a jövedelem-kiesésért való kárpótlás, de csak a következő feltételek mellett: bizonyítani kell a rendkívüli körülményeket, vagyis a jövedelem-kiesésnek magasabbnak kell lennie, mint ami az átlagos termelési ingadozásból származik; a segély kiutalásának időbeli határt kell szabni, nem szabad a gazdákat túlkompenzálni, és a 87. és 88. cikkben foglalt egyéb feltételeket is mind teljesíteni kell.

7-pontos terv a BSE-válság kezelésére

A Bizottságnak az EU marhahúspiacára vonatkozó 7-pontos javaslatát bemutatva Franz Fischler főbiztos ismertette a célkitűzéseket:

• A számos tagállamban drámaian lecsökkent marhahúsfogyasztás hatásának mérséklése
• A termelés és a várható kereslet összhangjának a kialakítása a következő két-három évben azért, hogy el tudják adni azt a marhahúst, amelyet ma fel kell vásárolniuk.
• Az államfők nizzai döntésének tiszteletben tartása, azaz a BSE intézkedéseket az Agenda 2000 határozatában rögzített pénzügyi előirányzattal összhangban kell fedezni.

A rövid távú intézkedések: A 2001-es és 2002-es intervenció esetében felső határ alkalmazása nem javasolt. Az intervenciós intézkedések valójában nem oldják meg a problémát, csak elhalasztják, ezen kívül magas költségekkel járnak. Más választás azonban úgy tűnik nincs, mert a marhaágazatban a termelés 2,5–3 évre előre meghatározott, és ez nem változtatható meg. Visszaesett a fogyasztás, az export és az árak összeomlottak. Ha nem emelik az intervenciós küszöbértékét, akkor egy ponton le kell állítaniuk a felvásárlást. Ebben az esetben az árak leesnek, a biztonsági háló szétnyílik, ami miatt még többet kellene intervenciós felvásárlásra költeni. A marhatenyésztők megélhetése is veszélybe kerülhet.

A Mezőgazdasági Különbizottságban számos küldöttség támogatta az alacsonyabb árak bevezetésének lehetőségét csökkentett vagy megszüntetett intervenciós rendszer mellett. Normális piaci körülmények között ez a politika valóban támogatható, azonban el kell fogadni, hogy jelenleg válsághelyzetről, sőt katasztrófáról lehet beszélni, melyet mindenképpen kezelni kell.

A nyilvános intervenciónak csak egy alternatívája van, a “különleges felvásárlási program”. Ez a program az etikai problémákat is figyelembe veszi. Már nem a gazdák által elpusztításra felajánlott állatokra fog vonatkozni, hanem csak a vágóhidak által felkínált hasított féltestekre, a húsokra vonatkozó megsemmisítési kötelezettség nélkül.

Mindenki maga döntheti el, hogy mire használja fel a húst, fagyasztott formában vagy konzervvé feldolgozva tárolja, a szegényeknek adja adományként, élelmiszersegély akcióban vesz részt, eladja, exportálja... Nem zár ki egyetlen felhasználási lehetőséget sem. Egy feltétel azonban van: ennek a húsnak a felhasználása nem zavarhatja a piac rendes működését. Ezért mindenféle felhasználás a Bizottság egyetértésével lehetséges csupán.

Teljesen a tagállamok döntése lesz, hogy miután a húst felvásárolták, mit tesznek vele. A megoldás egy olyan együttes finanszírozása lesz, amelyhez az EU költségvetés 70%-kal járul hozzá. Ezen intézkedések célja a gazdák veszteségeinek a csökkentése.

Hosszabb távú javaslatok

Magától értetődő, hogy az egyéni prémiumkvótáknak, mint amilyen az anyatehén-prémium vagy az anyajuh-prémium, sokkal nagyobb hatása van a tényleges termelésre, mint az országos vagy regionális küszöbértéknek, amely valójában csak költségvetési korlátozásként működik, de nem bünteti kifejezetten azt a gazdát, aki a termelés növekedéséért felelős.

A Mezőgazdasági Különbizottságban folytatott vitákból kiderül, hogy elismerik a külön-prémiumokhoz rendelkezésre álló jogok csökkentésének szükségességét. A kiszámítás módja kérdéses, egyes tagállamok egységes csökkentést választanának. Franz Fischler javaslata a külön-prémiumoknak a jelenlegi hatékony kifizetésén alapul. Ez azt jelenti, hogy azok a prémium-jogok, amelyek eltűnnek, kihasználatlan jogok. Bármelyik állam, amelyik nem tudja ezt a megközelítést elfogadni, valójában azt mondja, hogy fenn akar tartani egy sor kihasználatlan prémium-jogot, hogy támogassa az esetleges jövőbeli termelés növekedését. Ez a megközelítés elfogadhatatlan. Abban egyeztek meg, hogy ellenőrizni és csökkenteni kell a jövőbeli termelést, és ki kell küszöbölni a növekedés minden lehetőségét.

A gazdaságonként legfeljebb 90 külön-prémiumra történő korlátozás segítheti az elmozdulást a nagy intenzív gazdaságoktól, és támogathatja a sokkal extenzívebb termelést. Az egyéni kvótajogok bevezetésének pillanatában kerülni kell a nagy gazdaságoknál a jogok túlzott összpontosulását.

Az anyatehén-prémiummal kapcsolatban javasolt intézkedéseket olyan módon alkották meg, hogy azok hatása korlátozott legyen a gazdák jövedelmére. Az üszők minimális száma változatlanul hagyja a gazdának fizetett prémiumok számát, de csökkenti a születő borjak számát.

Ha a rendes reprodukciós számnál nagyobb üszőszám jön létre, akkor vágóállatként értékesítik a létszám feletti egyedeket. Ez a hús olyan üszőkből származik, amelyek életük nagy részét az anyjukkal töltötték, továbbá húsuk pontosan megfelel számos fogyasztó által támasztott igénynek.

Az anyatehén-prémiumok tartalékának befagyasztása egy viszonylag könnyű módja annak, hogyan lehet az évente egy borjút adó tehenek számát korlátozni anélkül, hogy elvennénk a prémiumjogokat az egyes gazdaságoktól.

Magától értetődik, hogy a külön-prémium és az anyatehén-prémium állatsűrűségi feltételének csökkentésével a prémium-kifizetések elkerülnek az intenzív termelőktől, és az extenzív termelők számára válnak elérhetővé. Ugyanez a típusú intézkedés segíti a fogyasztó igényének megfelelő húsminőség megtermelését.

Két intézkedést nem tartottak be az 1996. évi BSE válság idején alkalmazottak közül, ezek a borjú-feldolgozási prémium és a korai értékesítési prémium. Az elsőt egy sor állatjóléti szervezet támadta. A berlini csúcstalálkozó résztvevői abban egyeztek meg, hogy ezt a típusú prémiumot csak állami segélyből fedezett intézkedésként tartják meg. A korai értékesítési prémiumnak az a fő hátránya, hogy olyan állatokra is fizetnek prémiumot, amelyek a prémium figyelembe vétele nélkül is súlyhatár alattiak lettek volna.

Kritikák

A jelenlegi BSE válság következtében a közvélemény erős kritikát fogalmazott meg a jelenlegi gazdálkodási gyakorlattal és az állatok takarmányozásával szemben. A környezetbarát ökológiai állattartási gyakorlatát, a nagy fehérjetartalmú pillangós virágú takarmányok használatát, a biogazdálkodás bevezetését és a termőterületek ugaroltatását szorgalmazzák.

Minél gyorsabban dönt a Tanács és a Parlament, annál korábban tudnak az ökológiai termelést folytató gazdák a felkínált lehetőséggel élni.

A vitában elhangzott gondolatokra, követelésekre és kérdésekre válaszolva Franz Fischler kifejtette, hogy a kulcskérdés a fogyasztók bizalmának helyreállítása a marhahús iránt. Visszautasította azt a gondolatot is, hogy hagyjuk a piaci erőket működni. Ami érvényes az egységesen működő piacokra, az nem áll a marhahúspiacra. Ha a piacot hagynák érvényesülni, akkor a gazdák további jövedelmet veszítenének, anélkül, hogy bármit nyernének a piacon. Elhiszi-e bárki, hogy a fogyasztók bizalma pusztán attól visszatér, hogy olcsóbb lett a steak? A marhatenyésztők további segélyezésére irányuló követelésre vonatkozóan Fischler úr hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági költségvetés tovább már nem bővíthető.

A javaslatokat további vitára a Mezőgazdasági Különbizottsághoz továbbították.
 

Az állati liszttel való takarmányozás általános tilalmával azt kívánták teljesen kizárni, hogy valamilyen módon mégis állati liszt kerülhessen a szarvasmarhák takarmányába. Az állati liszt előállításáról azonban járvány-egészségügyi okokból továbbra sem lehet lemondani. Ilyen módon szabadulnak meg ugyanis a vágóhídi hulladéktól és a megölt, de emberi fogyasztásra alkalmatlan állatoktól. A felhevítés vagy elégetés között lehet választani, ezek szavatolják a veszélytelen megsemmisítést vagy feldolgozást.

Egyedül Németországra kb. 600.000 tonna liszt és kb. 300.000 tonna állati zsír jut. Az EU-ban ez több mint 3 millió tonna. A németországi állati liszt kb. 85%-a vágóhídi hulladékból ered, amelyből a hasított testek fogyasztható részeit emberi fogyasztásra engedélyezik. A többi elhullott vagy leölt állatokból származik, amelyek nem alkalmasak emberi fogyasztásra. A meghatározott kockázatos anyagot 2000. X. 1. óta elkülönítve kell megsemmisíteni, és nem kerül be az állati lisztté való feldolgozásba.

Az állati liszt szárazanyag-tartalmát illetően 60–62%-ban fehérjéből, kb. 7%-ban zsírból és mintegy 25%-ban szervetlen összetevőkből (ásványi anyagokból) áll. A maradék rostanyag. Magas fehérje- és ásványi anyag tartalma miatt a keletkező állati liszt jó takarmánynak számított a nagy fehérjeszükségletű állatok, például sertések és szárnyasok számára. A folyamatos körforgást alkalmazó gazdálkodás értelmében ezért az állati lisztet Németországban a nem kérődző állatoknál takarmányozásra használták. Az állati liszt elégetésével ugyan energiát termelnek, de ez az eddig ésszerű állati takarmányként való közbülső hasznosítást figyelmen kívül hagyja.

Az állati liszt előállítása

Németországban a vágóhídi hulladékot és állati testeket összegyűjtik és a fehérjefeldolgozó telepekre szállítják, amelyek minden tartományban megtalálhatóak, hogy lehetővé tegyék a rövid szállítási útvonalat. Az anyagot az üzemben először felaprítják (a legnagyobb darab 5 cm átmérőjű lehet), üstbe töltik, és ott 20 perc időtartamra 133?C-ra hevítik 3 bar nyomás mellett. Ezután kiszárítják a folyékony anyagot, és állati lisztté aprítják. Németországban évtizedek óta használatos ez az eljárás, és hosszabb idő óta több európai országban is alkalmazzák. Ezzel a módszerrel inaktiválják a mikroorganizmusokat, azok spóráit és a vírusokat.

Nagy-Britanniában kb. 1980 óta az egy óra időtartam és legalább 80?C-ra való hevítés volt az előírás. Ez az eljárás nem biztosítja a spórák és vírusok inaktiválását. A prionok sem inaktiválódnak ilyen feltételek mellett. Moenning és Fritzemeier (1997.) szerint a BSE-éhez hasonló, a juhoknál előforduló surlókór kórokozójának fertőzőképességét egyórás 80?C-os hevítéssel a 10-es faktornál kisebb mértékben lehet csökkenteni, míg az egyórás 121?C-ra való hevítéssel 10 millió fölötti faktorral való csökkentés lehetséges. (A konzervipari technológia szokásos adatai szerint az utóbbi eljárás kb. 60-as F inaktiválási értéket eredményez a csírák és spórák esetében.) A további hevítés, mint Németországban az állati liszt 133?C-ra való hevítése 20 percre kb. 300-as F-értéket ad. Ezzel 10 millió és több mint 100 millió faktor közötti inaktiválást lehet elérni.
Mivel feltételezhető, hogy a BSE és a surlókór kórokozója hasonlóan viselkedik, a német eljárás szerint kezelt állati liszt nem tartalmaz aktív BSE kórokozót.
A Szövetségi Húskutatási Intézet kifejlesztett egy immunológiai tesztet (ELISA), amelyet kísérleti eredmények alapján biztonságosnak találtak arra, hogy a kész állati lisztet utólag megvizsgálják annak bizonyítása céljából, hogy a 133?C-os 20 perces felhevítési eljárást betartották-e. Az utóbbi években a német állati liszteken elvégzett vizsgálatok igazolták azok megfelelő felhevítését. Ennek az ELISA-tesztnek a következetes alkalmazása lehetővé tette volna a német állati lisztek tanúsítását. Sajnos nem minden Európában előállított állati lisztet kezeltek a megfelelő hőfokon. Lehetőség volt az importra az EU közös piacáról, és a kérődzők takarmányának előállítás közbeni állati liszttel való kismértékű fertőzése sem volt mindig kizárható. Ezért az összes mezőgazdasági haszonállat állati liszttel való etetésének általános tilalmát a megelőző fogyasztóvédelem biztonsági intézkedésének kell tekinteni.
Az összesen mintegy 900.000 tonnát kitevő liszt és zsír most tervezett elégetése azonban nem egyszerű. Mivel az állati liszt kb. 60%-ban fehérje, ennek elégetése nagy mennyiségű nitrogénoxid keletkezéséhez vezet, amelyet ki kell szűrni az égéstermékből. Nem mindegyik égetőmű van beállítva ilyen magas nitrogén-sűrűségre, úgyhogy az állati lisztet csak máshoz adagolva lehet elégetni, emellett üvegház-hatású széndioxid is keletkezik.

Bevégeztetett

A német állati liszt a nagy fehérjeigényű állatok takarmányozásához biztonságos volt. Ezt lényegesen kisebb költséggel tanúsítani lehetett volna, mint a most előírt égetés. Még akkor is, ha a megelőző fogyasztóvédelem a jelenlegi intézkedéseket igazolja, tovább kell keresni a környezetvédelem és a tartós hasznosítás szempontjából a jobb megoldásokat a gazdasági körforgás érdekében.

A CMA az összes piaci résztvevővel közösen az elmúlt években következetesen kiépítette a marhahús követésének rendszereit. Ezek a szarvasmarha útját a születésétől a levágásáig és feldarabolásáig követik. A betegség előfordulása nem kérdőjelezi meg ezeket, ellenkezőleg, éppen ezekkel a rendszerekkel lehetett elérni, hogy 2000 novemberének végére a beteg állatok húsa már nem kerülhetett a kereskedelembe.

Bármikor ellenőrizhetők a német eredet és szállítási útvonalak. Minden termelési lépcsőfokról dokumentációjuk van, az ellenőrzés semleges és intenzív a hústermelés minden szintjén. A minőségbiztosításnak és eredetigazolásnak ezt a színvonalát már csak széleskörű vizsgálatokkal kell kiegészíteni.

A hús és különösen a marhahús a jövőben is létfontosságú és elengedhetetlen része a kiegyensúlyozott és egészséges táplálkozásnak.