Miután Spanyolországban és Németországban is diagnosztizálták a kergemarhakórt, az Európai Unióban soha nem látott élelmiszerválság alakult ki. A marhahúspiacot a kereslet csökkenése és az árak zuhanása jellemezte. Az EU mezőgazdasági miniszterei kötelező vizsgálat bevezetéséről állapodtak meg, mely a 30 hónaposnál idősebb, az élelmiszerláncba kerülő szarvasmarhák kötelező jellegű szűréséről szól. Eredetileg 2001 júliusában kívánták az intézkedést bevezetni, de a jelenlegi körülmények között már ez év elejétől csak egy gyors teszt elvégzése után kerülhetnek az állatok a vágóhídi feldolgozásra. Rendkívül fontosnak tartják az Unió illetékesei az elvégzett mérések nyomon követhetőségét, a feldolgozott termékeken ismertetőjegy elhelyezését, valamint a monitoring program fejlesztését.

A biztonsági intézkedések másik csoportja az állati eredetű takarmányok felhasználására vonatkozik. A hús- és csontlisztre, valamint az egyéb feldolgozott állati fehérjére 6 hónapos korlátozás bevezetését határozták el.

A veszélyt jelentő állati maradványok fertőzőképességének megszüntetésére a 133° C-on, 3 bar nyomáson 20 percig tartó kezelést írták elő. Az élelmiszerláncból visszavonták a szarvasmarha-félék (szarvasmarha-, juh- és kecskealakúak) olyan származékait, melyek elfogyasztása káros hatással lehet az emberi egészségre.

Lépéseket tettek a magántárolási segély és az exportvisszatérítés kifizetése terén, valamint egy nagyobb részlet átutalását határozták el az éves marhahúsprémiumból a gazdaságok pénzügyi gondjainak enyhítése érdekében.
 

Hiába tagadnánk, Németországot sokkolta a kergemarhakór, amely nem csupán nagy riadalmat keltett, de közvetlen okozója volt a korábbi mezőgazdasági miniszter Karl-Heinz Funke lemond(atá)ásának is. Lássuk az előzményeket az adatok tükrében: Németországban 470 ezer mezőgazdasági üzem van, ebből 400 ezer gazdaságban tartanak állatot. Az utóbbiból 227 ezer gazdaság szarvasmarhát tart. A kergemarhakór, amelynek felmérése lázas ütemben folyik Németországban, az állattartó gazdaságoknak több mint a felét érinti. A hús- és csontliszt feletetésének a tilalma a takarmánykeverékekben azonban sújtja a baromfi- és sertéstenyésztőket is.

1985 óta tudunk a kergemarhakórról, amely a legtragikusabb méreteket Nagy-Britanniában öltötte, amelynek során 180 ezer szarvasmarha kényszervágására került sor. A németeket nem vigasztalja az, hogy országukon kívül egész Európa meg van bolydulva a BSE miatt, amely Franciaországon kívül már Spanyol- és Olaszországot, sőt Ausztriát is elérte.

A fogyasztók biztonságát a gazdasági érdekek fölé kell helyezni, ezt a német gazdák megértik és el is fogadják, hangsúlyozta beszédében a berlini Grüne Wochén Gerd Sonnleitner, a Német Parasztszövetség elnöke. A marhahús iránti kereslet az utóbbi hónapokban, hetekben több mint 60 százalékkal visszaesett, a német marhahús exportnak befellegzett. A marhahús termelői ára 30 százalékkal zuhant. Ha mégis felvásárlásra kerül a marha, az a gazdáknak állatonként több mint 500 márka veszteséget okoz. A fölöslegessé váló vágóhidakon munkahelyek tízezrei szűnnek meg, beleértve az eddig teljes munkaidőben foglalkoztatott henteseket éppen úgy, mint a részmunkaidőben foglalkoztatottakat.

A 30 hónaposnál idősebb szarvasmarhák szűrése szintén igen nagy költséget ró nem csupán az ágazatra, de a Szövetségi Kormányra is. A Német Gazdaszövetség túl azon, hogy ebben a kritikus helyzetben alárendeli gazdasági érdekeit a fogyasztóvédelemnek, még akcióprogramot is kidolgozott a BSE krízis mielőbbi lezárására. A marhahúsnak éppen olyan nyomon követhető terméknek kell lennie, mint bármely más élelmiszeripari terméknek. A takarmányba sem antibiotikumot, sem pedig növekedést serkentő hormonkészítményeket nem szabad belekeverni.

A biohús-üzemek megteremtése nem okoz problémát. Sőt, Gerd Sonlletiner szorgalmazza a BSE gyorstesztek kiterjesztését a teljes német szarvasmarha-állományra is. Mint hangsúlyozta: “mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy ne következhessen be Németországban a Nagy-Britanniához hasonló eset, a csaknem 200 ezer szarvasmarha letaglózása”.

Mind az európai belső piacnak, a piac minden egyes résztvevőjének, mind a gazdaságoknak együtt kell működni és igen alaposan felkészülni a WTO-val, a Világkereskedelmi Szervezettel való következő találkozóra, hangsúlyozta a Német Parasztszövetség elnöke.

SERTÉSHÚS

          A szarvasmarha szektorban mutatkozó BSE-krízis viszonylag korlátozott mértékben fejt ki pozitív hatást a sertéshús-árakra. Csupán Spanyolország, Olaszország s Franciaország területéről jeleztek említésre méltó emelkedést. Ismerve a német fogyasztók BSE helyzethez való érzékeny reagálását, meglepő, hogy Németország reprezentatív árainak területén nem tapasztalható emelkedés. Ugyanebből kiindulva érdemes megjegyeznünk, hogy a jegyzett árak nem tükrözik teljes mértékben a fogyasztók értékítéletét, tekintve, hogy a hírek szerint sok fogyasztó áttért (nemcsak Németországban) a szupermarketekből történő húsvásárlásról a helyi hentestől való beszerzésre, és jelentősen emelkedett a bio-sertéshús fogyasztása is.

BAROMFIHÚS

Piaci helyzet: Az évnek erre a szakára jellemző visszaesés ellenére az árak 1996 óta a legmagasabbak, legalább 15 EURO/100 kg-mal magasabbak, mint a tavaly ilyenkori árak. A tény, hogy nem estek annyit, mint azt októberben és novemberben vártuk a jelenlegi BSE-krízisnek tudható be, amely a marhahúsfogyasztás és árak zuhanását, ugyanakkor a csirkehús iránti igény fokozódását eredményezte. (A fogyasztói igények baromfihús felé fordulása nyilvánvaló oka volt az 1996-os BSE pánik kitörésének is). Franciaország reprezentatív baromfihús árai csaknem 20 EURO/100 kg-mal emelkedtek, és ez a trend várhatóan még folytatódni fog.
 
 

JUHHÚS

Piaci helyzet: A BSE-krízis hatása az EU juhhús áraira nem olyan kifejezett, mint a sertéshús szektorban. Mindazonáltal Franciaország reprezentatív árai 18%-os emelkedéssel az egekbe szöktek november 4 hete alatt, Írországban ugyancsak tapasztalható az árak hirtelen növekedése, az angliai árak emelkedése ugyanakkor csak november második felében vált láthatóvá. Aggasztó viszont az árak esése úgy Németországban mint Spanyolországban - két olyan piacon, ahol a marhahúsárak zuhanása mellett a juhhús árának emelkedése volt várható. A 8%-os spanyolországi esés arra utal, hogy a juhhús is a fogyasztók bizalmának áldozatává válik a BSE krízis kitörése miatt. (Portugália árai ugyanakkor jelentős emelkedést mutatnak.)
 

Dánia

A jelenlegi piaci helyzet eredményeként Dániában évente mintegy 20 000 borjút ölnek le közvetlenül világra jövetelük után. Az állatokat a gazdák (vágóhídi) pisztollyal lövik le, állítja a Parasztszövetségek Marhatartásról Tájékoztató Hivatala (Landskontor for Kvaegl). Legtöbbször Jersey-borjak az áldozatok. Mivel e tejtermelésre alkalmas fajtát nem lehet rentábilis módon felhizlalni, a borjaknak mintegy 40%-át azonnal kiirtják.

A kialakult helyzetért a fogyasztók és a kiskereskedelem is felelős. A borjúhús iránti kereslet nem különösebben nagy, és a jelentkező igényt hollandiai importból elégítik ki.
 

A Bizottság a 800/1999. számú Rendeletében szabályozta az exportvisszatérítési rendszert, amely 2000. március 1-től érvényes mind a CAP szabályozása alá tartozó mezőgazdasági termékek, mind pedig az Amszterdami Szerződés I. mellékletében nem szereplő feldolgozott mezőgazdasági termékek harmadik országba történő exportja esetén.

Az Uruguay-i Forduló Mezőgazdasági Megállapodásának megfelelően exportvisszatérítésben csak az részesülhet, aki export igazolvánnyal (export licence) rendelkezik. Az igazolvány (license) rendszer nem engedélyezési, hanem kizárólag statisztikai célokat szolgál. A Bizottság 1291/2000 sz. Rendelete ismerteti az export és import igazolványok igénylésével, felhasználásával kapcsolatos előírásokat.

Az alábbi definíciók ismerete szükséges az EU exportvisszatérítési rendszer követelményeinek megismeréséhez:

• “termék” a Közös Agrárpolitika szabályozása alá tartozó mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek, amelyek az Amszterdami Szerződés I. mellékletében szerepelnek.
• “áruk” non-Annex I. termékek, amelyek felsorolása az 1520/2000 számú Bizottsági rendelet B mellékletében található.
• “alaptermékek” azok a termékek, amelyek feldolgozása során előállított élelmiszeripari termékek export-visszaigénylésre jogosultak.
• “költségvetési év” október 1-től a következő év szeptember 30-ig tart.
• “a visszatérítés előre történő lekötése”(advanced fixing of the refund) azt jelenti, hogy az exportálónak lehetősége van előre meghatározni, hogy melyik napon érvényes visszatérítési rátán kéri az exportvisszatérítést.
• “export”-ról akkor beszélünk, ha az áru elhagyja az EU vámterületét.
• “T5 ellenőrző példány” az a dokumentum, amelyet azokhoz az exportárukhoz kell csatolni, amelyek a Közösség vámterületét több tagországon való áthaladás után hagyják el.
• “exportőr” az a természetes vagy jogi személy, aki, vagy amely az exportvisszatérítésre jogosult.
• “a visszatérítés előfinanszírozása”(prefinancing of the refund) azt jelenti, hogy a visszatérítés azokra az exportárukra is kifizethető, amelyekről úgy nyilatkoztak, hogy exportra kerülnek és meghatározott időre vámszabad területen helyeznek el. Amennyiben az export az előre meghatározott időn belül nem történik meg, a visszatérítést kamatköltségekkel együtt kell visszafizetni.

Export igazolvány kiváltása nem szükséges, amennyiben

• az exportvisszatérítés mértéke nem éri el a 60 eurót,
• a szállítmány tengeri fúrótornyok, tengerjáró hajók, nemzetközi repülőgépjáratok élelmiszer (catering supplies) ellátását szolgálja,
• a tagállamok hadseregeinek harmadik országban állomásozó egységeinek történő szállítás esetén.

Szállítás napja az az időpont, amelyre a vámhivatal elfogadta az export nyilatkozatot és egyben az export-visszaigénylésre vonatkozó igényét is az exportőrnek. A vámhivatal pecsétjének dátuma határozza meg a visszatérítés rátáját, amennyiben az exportőr nem kötött le egy fix időpontot.

Igen fontos szabály, hogy a vámeljárást követően az árunak 60 napon belül el kell hagynia az EU vámterületét. Amennyiben az exportáru több tagországon keresztül is áthalad, mielőtt elhagyná az EU vámterületét, az áruhoz csatolni kell a T5 nyomtatványt is.

Az exportőrnek 12 hónapon belül hivatalos dokumentummal igazolnia kell, hogy az exportáru a harmadik országba belépett. Indokolt esetekben 6 hónappal az igazolások benyújtásának a határideje meghosszabbítható. Az igazolás történhet

• a harmadik ország vámhivatala által igazolt vámdokumentummal,
• a harmadik ország által kiállított igazolással,
• a tagország által kiállított dokumentummal, mely szerint nem történt re-export,
• banki bizonylattal, mely szerint az exportőr számláján megjelent a harmadik országba exportált áru ellenértéke,
• nemzetközi segélyszervezet igazolásával.

A visszatérítés egy része vagy az egész összeg előre kifizethető, amennyiben elfogadott exportnyilatkozattal rendelkezik az igénylő. Ebben az estben a biztosíték összege 10%-kal magasabb. A tagállamok 2000 EURO feletti visszaigénylések esetén nem kötelesek az igénylő kérelmére előre kifizetni a visszatérítést.

A visszatérítés előfinanszírozása:

Az exportőrnek lehetősége van arra, hogy a vámhivatalnak bejelentse, hogy termékét feldolgozás vagy raktározás után exportálni szándékozza. A vámhivatal kiállít egy “fizetési nyilatkozatot” (payment declaration), amelynek az alábbiakat kell tartalmaznia:

• a termék-leírást az export elnevezési rendszer szerint, és ha lehetséges a kalkulált visszatérítés nagyságát, (Élelmiszereknél az 1520/2000 sz. rendelet előírásainak megfelelően.)
• alaptermék feldolgozásakor a fizetési nyilatkozatnak tartalmaznia kell az alaptermék-leírást és a mennyiségét, valamint a kihozatali hányadot,
• mennyi ideig marad az exportra váró termék a vámhivatal ellenőrzése alatt vagy a vám szabadterületen,
• az ország vagy az országok csoportjának a megjelölését, ahova várhatóan exportálni fogják a terméket,
• a fizetési nyilatkozat elfogadásának dátuma határozza meg az elszámoláskor érvényes export-visszafizetési rátát.

A tagállam a kifizetéshez szükséges összes dokumentum beérkezésének a dátumától számított 3 hónapon belül köteles az exportvisszatérítést kifizetni az igénylőnek. A tagországok a 60 euró alatti igényléseket nem kötelesek kielégíteni (ebben az esetben ugyanis az export-igénylés adminisztratív költsége magasabb lehet, mint maga az igényelt összeg).

Csökkenteni kell az exportvisszatérítés mértékét, amennyiben az igénylő a már említett határidőket túllépi:

• 15%-kal csökkentik a visszatérítés nagyságát, amennyiben bármelyik határidőt túllépi az igénylő,
• 2%-kal csökkentik naponta a már csökkentett visszatérítés nagyságát, amennyiben nem tudja igazolni az igénylő, hogy 12 hónapon belül az áru megérkezett a harmadik országba,
• 5%-kal csökkentik naponta a már csökkentett visszatérítés nagyságát, amennyiben az áru 60 napon belül nem hagyja el az országot,
• 10%-kal csökkentik naponta a már csökkentett visszatérítés nagyságát, amennyiben 30 napon belül nem érkezik meg az igazolás, hogy a szállítmányt tengeri fúrótornyokra, tengerjáró hajókra, nemzetközi repülőgépjáratokra küldték.

A görögök az import gyapotvetőmagban genetikailag módosított fajta nyomait fedezték fel. A Földművelésügyi és Környezetvédelmi Minisztérium azonban úgy döntött, hogy 4000 hektárnál több gyapotültetvényt nem számolnak föl. A kormány ezzel szemben előzetesen úgy nyilatkozott, hogy – annak ellenére, hogy már elvirágzott -, az összeset meg kell semmisíteni, és az érintett gazdákat kárpótolni kell.

Az Európai Unión belül nem engedélyezik a GM-gyapot termesztését, a tagok pedig mélyen hallgatnak a hagyományos vetőmagimportra vonatkozó GM-tartalom felső értékéről.
 

Görögország 2001. január 1-jén csatlakozott az EURÓ zónához. Az EU vezetői és a görög kormány képviselőinek Santa Maria da Feira-i találkozóján megerősítették, hogy az Európai Unió Szerződésében foglaltaknak eleget tesznek. 2001. január 1-jén 1 euró egyenlő lesz 340 750 (görög drachmával) GRD-vel. Jelenleg ez az euró - drachma árfolyam.

Az Európai Bíróság első alkalommal vetett ki napi bírságot az egyik tagállamára, Görögországra 2000. július 4-én, mivel nem hajtotta végre az EU által meghatározott szabályokat. Görögországot napi 20 000 euró bírság megfizetésére kötelezték addig az időpontig, amíg a hulladékok elhelyezésével kapcsolatos, különösen a toxikus és veszélyes anyagokra vonatkozó Európai direktívákat be nem tartja. A Bíróság már 1992-ben figyelmeztette Görögországot, hogy Chania Cretan megyében a hulladékot nem megfelelő módon helyezik el. A napi bírság kivetését az Európai Unió Maastrich-i Egyezménye tette lehetővé.

A csokoládék három éven belül szabadon forgalmazhatóvá válnak az EU területén, mivel a Tanács az EU Parlamenttel egyetértésben tavaly elfogadott egy új direktívát. Ezek direktíva szerint a csokoládégyártáshoz felhasznált, nem kakaóból származó növényi eredetű zsiradék mennyisége a végtermék maximum 5%-a lehet. A direktíva tartalmazza a felhasználható alapanyagok listáját, valamint a címkézésre vonatkozó előírásokat, melyek alapján meg lehet határozni a kizárólag kakaót tartalmazó termékeket.. A jelenlegi szabályok még nem teszik lehetővé a csokoládé szabad mozgását.

Az Európai Bizottság elfogadta három tagország – Németország, az Egyesült Királyság és Finnország - 2000-2006-ig tartó időszakra vonatkozó vidékfejlesztési programjait. Az Egyesült Királyság programjára, amelyet június 26-án fogadtak el, 4,8 milliárd eurót különítettek el az EU költségvetésében négy régió számára, amelyek között az elmaradt térségnek számító Cornwall és Merseyside is szerepel. Németország programjában a volt Kelet-Németország szerepel, amelyet szintén az elmaradott térségek közé sorolnak. A Németország számára elkülönített összeg 20 milliárd euró. Finnország a régiók gazdasági átalakítására kidolgozott programjára kap 500 millió eurót az EU költségvetéséből.
 

A sertéstenyésztésben is a német parasztok az Európa-bajnokok – a marha- és borjútenyésztők második helyen állnak.

A német parasztok mind a tej-, mind a sertéstenyésztésben “Európa-bajnokok”. Az 1996-tól 1998-ig terjedő évek átlagában az Európai Unió teljes tejtermeléséből 23,7%-ot tett ki a részesedésük, míg a sertéshúsnál ez az arány 21,3%-ot ért el. Ez a Német Parasztszövetség (DBV) 2000. évi helyzetjelentéséből derül ki. A marha- és borjúhús esetében termelő országként Franciaország állt az élen 24,6%-os részesedéssel; itt a német tenyésztők 19,2%-kal második helyezést értek el. Amint azt a DBV hangsúlyozza, a német gazdák számára az állattenyésztés különösen fontos. Eladási nyereségük egynegyede a tejtermelésből és egyötöde a sertéstartásból származik; minden nyolcadik márkájukat vágómarhával keresik meg. (A németországi első BSE esetek az ágazatra és a marhahús-fogyasztásra negatív hatással voltak.)
 

Norman Borlaug, Béke-Nobel-díjas, a “zöld forradalom” atyja a nemzetközi mezőgazdasági kutatás munkájára nézve “sokkoló csapásnak” nevezte a Szövetségi Gazdasági Együttműködési Minisztérium döntését, mellyel jövő évtől kezdődően a mexikói Nemzetközi Kukorica- és Búzakutató Intézet (Cimmyt) támogatását törölte. Az intézet által az elmúlt harminc évben megtermelt tőkehozamra való tekintettel érthetetlennek nevezte a döntést. Ezenkívül félő, hogy a német lépést mások is követni fogják.

A Szövetségi Gazdasági Együttműködési Minisztérium néhány hete a költségvetési konszolidáció kényszerének hatása alatt úgy döntött, hogy a következő öt év folyamán a nemzetközi mezőgazdasági kutatásra fordítandó eszközöket a jelenlegi 37 millióról közel 17 millió DM-ra csökkenti. A nemzetközi mezőgazdasági kutatás rendszeréhez 16 intézet tartozik, amelyek a Világbank vezetése alatt egy nemzetközi mezőgazdasági tanácsadó csoportot alkotnak (CGIAR). A hatóság döntése szerint a csökkentést nem egyformán osztják el a 16 nemzetközi mezőgazdasági kutatóközpont között, hanem csak néhányra koncentrálnak. Eközben a német piros ceruza nem azokat az intézeteket sújtja, amelyek az utóbbi években nem túl sikeresen dolgoztak, sokkal inkább a legsikeresebbek alapkutatásra fordítható összegeit. A washingtoni CGIAR Titkárságon is fejcsóválással fogadták, hogy az eszközelvonás áldozatául esik a Burgonyakutató Intézet (CIP) Peruban, a Száraz Területekkel Foglalkozó Agrárkutató Központ (Icarda) Szíriában, a Félszáraz Területekkel Foglalkozó Kutatóközpont (Ierisat) Indiában, a Nyugat-Afrikai Rizsközpont (Warda), az Élelmiszerpolitikai Központ (Ifpri) Washingtonban, valamint a Nemzeti Kutatóintézetek Együttműködési Központja (Isnar) Hollandiában. A 16 intézetnél összesen 11,5-ről 6,8 millió DM-ra mérsékelték a német hozzájárulást a jövő évben.

Bár az érintett központoktól megvont összegek sehol sem érik el az egy millió márkát, mégis messzire ható negatív következményei vannak a megvonásnak a Cimmyt igazgatója, Tim Reeves szerint, mert olyan kulcsprogramok, mint a búzajárványok elleni védekezés, a szárazságtűrés kutatása és a természeti erőforrások védelme a német pénz nélkül veszélybe kerülnek. Annak ellenére, hogy már 1986 óta fokozatosan 30%-kal csökkent a német hozzájárulás, Németország az egyik legszilárdabb és legmegbízhatóbb támogató volt. A csökkentés annak az intézetnek az alapkutatásait kérdőjelezi meg, amely a hetvenes években a “zöld forradalmat” bevezette. Ez azért is érthetetlen, mert a világ népessége tovább nő, és a búza és kukorica iránti igény az új évszázad első két évtizedében 40%-kal is nőhet. A központok stratégiai kutatómunkája hozzájárul ahhoz, hogy a világ elkerülje a jövőben az élelmezési válságokat.

“Az éhező emberek dühös emberekké válnak, akik már nem élelmiszert akarnak, hanem fegyvert”, figyelmeztet Borlaug. Csak folyamatos, célzott kutatómunkával, valamint az agrárpolitika és termelés jobb összehangolásával kerülhető el egy nagyobb élelmezési válság kialakulása.
 

Az érem másik oldala:

Bonn (ilu): A Németországi Természetvédelmi Szövetség (NABU) röviddel ezelőtt arról tudósított, hogy egy kiló “biokenyér” állítólag két négyzetméter szántóföldet mentesít a vegyszerektől. A szövetség egyik képviselője szerint megfelelő vásárlási magatartással a fogyasztó hozzájárulhat a fajtákban gazdag kultúrtáj megtartásához és a biológiai sokszínűség fenntartásához. Ez az első pillantásra helyesen megvilágított érvelés azonban saját maga ellen fordítható, ha a biogazdálkodás kisebb terméshozamait és az abból adódó többlet-területigényét is bevonjuk az értékelésbe. A 38%-kal kisebb hozamok minden egyes hektár “biobúza” esetén 0,62 ha további művelési területet jelentenek, ha összességében mindenütt ugyanolyan hozamot kívánnak learatni. Burgonya esetében ez az arány a szövetségi kormány 1998. évi mezőgazdasági beszámolója szerint még ennél is lényegesen kedvezőtlenebb. Minden hektár “bioburgonya” további 0,82 ha művelési területbe kerül, azaz itt ugyanannak a termékmennyiségnek a megtermeléséhez szükséges terület majdnem megkettőződik.

Egy ilyen terület-felhasználás – minden szántóföldi termény átlagában a szakemberek kb. 30%-kal kisebb hozamból és ez által 43%-kal nagyobb területigényből indulnak ki a biogazdálkodásnál – nem maradhat a mi kultúrtájunkon következmény nélkül. A biodirverzitás fenntartását szolgáló ruderáriákat és a szántóföldeket övező szegélybiotópokat - melyek sok tájnak ma is még nagyra értékelt alkotórészei, sőt amelyeket egyes gazdák részben újratelepítenek - egy területileg extenzívvé tett termelés esetén fokozottan kellene művelésbe venni.

E példa alapján is látható, hogy az összetett ökológiai kérdéseket összefüggéseiben érdemes csak vizsgálni. (Annál is inkább, mert a biotermesztés tartalékterületei nem az érintetlen élőhelyek, hanem a konvencionális, korábban vegyszerrel kezelt mezőgazdasági területek, amelyeket kétévi átállás után biotermesztéssel lehet hasznosítani. A szerk)
 

Németországban az ökológiai földművelésnek előérbe kell kerülni és mérvadóvá kell válni. Ezt célozza a Szövetség 90/Zöldek "Élvezd az életet természetesen!” című kampányával. Az egyéves akcióprogramot hivatalosan Rezzo Schlauch, a Zöldek frakcióvezetője és Ulrike Höfken agrárszóvivő indította útjára nemrégiben Berlinben két éve sajtóértekezleten, a Nemzetközi Zöldhét kezdetén. Ennek során reálisnak nevezte a biohús 30%-os piaci részesedését. Höfken asszony véleménye szerint a mezőgazdasági termelés a jövőben két irányba fog fejlődni: Egyrészt egy kedvező költségigényű, a világpiac számára történő nyersanyagtermelés, másrészt a regionális termékek és különlegességek különösen minőségorientált termelése irányába. Hangsúlyozta, hogy a biotermelés körüli ideológiai vitákat jó lenne beszüntetni. Schlauch aláhúzta a regionális konyhaművészet növekvő jelentőségét. Véleménye szerint a sikeres vidéki fogadókban a falusi vendéglátás a tájjellegű ételekkel elmaradhatatlan. A Zöldek frakciójával közös kezdeményezésként a Käfer Különlegességek Étterme a Szövetségi Gyűlés éttermében egy bioételsort vezetett be. Maltan szerint vendégeinek naponta 6–7%-a választja a bioételt, a frakciók képviselői nagyjából egyforma arányban.
 

A nyers, szűrt repceolajnak üzemanyagként való felhasználása lényegében továbbra is a különleges felhasználási területekre korlátozódik. A korszerű dízelmotorokban, amelyekkel szemben ma a fogyasztást, kibocsátást, kényelmet és megbízhatóságot tekintve a legmagasabb követelményeket támasztják, az adott kutatási és fejlesztési szükséglet alapján kizárt a repceolaj felhasználása. Ez a “Nyers repceolaj és biodízel összehasonlítása, esélyek, problémák, előnyök és hátrányok” című rövid szakvéleményből derül ki, amelyet Dr. Syassen, a MAN Augsburg egykori fejlesztési főnöke írt az Olaj- és Fehérjenövényeket Támogató Szövetség (UFOP) megbízásából. Dr. Syassen szerint problematikus az a tény, hogy repceolajra, mint üzemanyagra eddig csak egy átmeneti nemzeti minőségi szabvány létezik kötelező minőségbiztosítás nélkül. A kötelező norma mindazonáltal feltétele a szavatossági igények tisztázásának kár esetén, állapítja meg a motorszakértő rövid szakvéleményében. Az aktuális dízelmotor-generáció már teljesítette az Euro II-es és Euro III-as, 2005-től az Euro IV-es magas kibocsátásjogi követelményeket. Ezeknek az elvárásoknak a jövőben a nyers növényolaj felhasználásával működő különleges motoroknak is meg kellene felelniük. A nyers repceolaj felhasználását kokszolódási hajlama miatt a magasan fejlett legkisebb gyártási és funkciós toleranciájú szériás dízelmotorokban kategorikusan megtiltja. A szokásos dízel üzemanyag alternatívájaként Dr. Syassen véleménye szerint itt csak a Németországban érvényes E-DIN 51606-os előnorma szerinti biodízel jöhet szóba, ha arra a motorokat alkalmassá tették. (...)
 

Az Európai Unió mezőgazdasági miniszterei az elmúlt év novemberében a gyümölcs- és zöldségágazatban alkalmazott támogatási rendszer egyszerűsítésében állapodtak meg. A Termelői Szervezetek működési alapjára fordítható uniós küszöbérték növekedett. Ezek szerint a támogatás nem haladhatja meg a Termelői Szervezet árbevételének 4.1%-át. A szabályozás még két határvonalat húz meg: az összes Termelői Szervezet által értékesített termék összértékének maximum 2.5%-a, valamint az egyes Termelői Szervezetek piaci termelésének 4.5%-a lehet a támogatás mértéke.

A feldolgozott termékek után járó eltervezett támogatást őszibarack és körte esetében elfogadták, míg a paradicsomnál nagyobb mennyiségben állapodtak meg. Ennél lényegesebb változás azonban az, hogy ezen túl közvetlenül a Termelői Szervezetek jutnak a támogatáshoz. Az eddigi gyakorlat szerint a feldolgozókhoz került az összeg, akik csak egy minimális ár kifizetését biztosították a termelőknek. Végezetül, annak érdekében, hogy a feldolgozóipar rugalmasabban követhesse a piaci változásokat az uniós kvóták helyett nemzeti küszöbértékeket állapítottak meg.
 

Az EU mezőgazdasági miniszterei direktívákba foglalták a takarmányokra vonatkozó közös álláspontjukat. Törvényes alapot kívántak biztosítani az Unión kívülről érkező takarmányok ellenőrző vizsgálatához. Biztonsági mérések végrehajtása mellett gyors tesztek elvégzését határozták el a takarmányban előforduló, kockázati tényezőt magukban hordozó összetevők vizsgálatára.
 

Az EU Szennyvíziszap Irányelve igen szigorú a környezeti, különösképpen a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználásával kapcsolatban. A figyelmeztetések a Bizottság részéről azzal állnak összefüggésben, hogy az illető tagállamok nem tudtak megfelelő információval szolgálni a szennyvíziszap elhelyezéséről, és/vagy a szennyvíziszap felhasználásának hatékony nyomon követéséről, illetve megfelelő nyilvántartási rendszerről, ahogyan azt az Irányelv megköveteli. A tagállamok által benyújtott információnak tartalmaznia kell a keletkezett és a mezőgazdaságban felhasznált szennyvíz mennyiségét, csak úgy mint annak nehézfém és tápanyagtartalmát. A Bizottság szerint azonban az információk vagy hiányosak, vagy rávilágítottak arra, hogy az Irányelv bizonyos előírásait, különösen a nyomon követés körébe tartozókat nem megfelelően alkalmazták az egyes országok törvényeiben. A Bizottság kiemelte, hogy "a szennyvíziszapot még a kijuttatás megkezdése előtt meg kell vizsgálni, hogy a nehézfémek koncentrációja nem haladja-e meg azon határértékeket", amelyeket az EU jogszabályai írnak elő. Margot Wallström, környezetvédelmi főbiztos hangsúlyozta, hogy az illető tagállamoknak szennyvíziszapról szóló jelentéseik minőségét "nyilvánvalóan javítani kell, élelmiszereink minőségének megőrzése és javítása érdekében". Az Irányelv szerint a tagállamoknak háromévente be kell nyújtaniuk a Bizottsághoz a szennyvíziszapról szóló információkat. Amennyiben a Bizottság úgy találja, hogy bármely tagállam nem veszi figyelembe a Szennyvíziszap Irányelvet, második figyelmeztető levelet (Indokolt Vélemény) küldhet, és szükség esetén az ügyet az Európai Bíróság elé viszi.
 

Brojlercsirkék sajátosságainak megfelelő állattartási körülmények biztosítására és állatvédelmére vonatkozó új közösségi szabályozás iránti igényét fejezte ki Olaszország, Nagy-Britannia, Dánia, Svédország, Hollandia és Németország. Byrne Fogyasztóvédelmi Biztos válaszában kifejtette, hogy a gazdasági haszonállatok védelméről szóló általános szabályozás irányelvei vonatkoznak a brojlercsirkékre is.
 

Mint olvasható, Magyarország piaci részesedését a gazdag és jól fizető német zöldség- és gyümölcspiacból a tanulmány meg sem említi. Holott jelen vagyunk a német piacon meggyel, gombával, kajszival és számos más zöldség- és gyümölcsfélével. A hazai gyümölcs- és zöldségexport emelésében rendkívüli módon érdekelt a magyar gazdaság. Mindig éber szemmel kell figyelni azokat a réseket, ahol a magyar zöldség és gyümölcs bejuthat a piacokra, vagy ahol gyors és ügyes reagálásával hiányt pótol (A szerk.)

Gazdag, de az 1999. évinél alacsonyabb zöldség és gyümölcstermés

A bogyósok és csonthéjasok ára nőtt, az almatermesztők változatlanul kedvezőtlen helyzetben

32,5 mill. tonnával az EU 2000. évi gyümölcstermése ismét átlagon felüli volt. Elsősorban az alma- és citrusfélék valamivel alacsonyabb termése miatt azonban nem érte el az előző éves 33,3 mill. tonna értéket. Egyes területeken nagy kárt okozott a jégverés. Az Alpok térségétől északra a korán induló vegetáció kedvezően hatott a gyümölcs méreteire.

Németországban a piacra termelt zöldségféléknél a termés csak kevéssé maradt el az előző év teljes termésétől. A jelenlegi becslések szerinti 1,3 mill. tonna 50 ezer tonna különbséget jelent, de az Elba alsó folyásánál elért rekord almatermés miatt még várhatóan nőni fog ez az érték. A Bodeni-tónál és a Rajna-vidéken jégverések okoztak számottevő mennyiségű terméspusztulást és még nagyobb mértékű értékcsökkenést.

Jött a lengyel szamóca

A bogyósok és csonthéjasok piaci értékesítésének mérlege 2000-ben kedvezőbb volt, mint a megelőző évben, az árak azonban általában nem érték el a többéves átlagot. Szamócánál piactelítettségtől tartottak, ez azonban nem következett be, először is azért, mert az időjárási körülmények miatt Dél-Európában korán lefutott az exportszezon, másrészt a Középhegységtől északra és az új tartományokban az év közepéig elhúzódó szárazság sújtotta a termést. Az árak valamivel meghaladták az 1999. évieket, de jóval elmaradtak a többéves átlagtól. A betakarításkori száraz időjárásnak köszönhetően rekord mennyiséget értékesítettek meggyből. Ezzel szemben a dél-európai kínálat a betakarításkori rossz időjárás miatt mennyiségét és minőségét tekintve egyaránt rosszabb volt. Ezért nem következett be Németországban áresés. A piacon értékesített meggy mennyisége elmaradt a várttól. Az, hogy az egyik jelentős feldolgozó úgy döntött, hogy leállítja a termelést és hogy Lengyelországból váratlanul nagy volt a kínálat, odavezetett, hogy július közepén drasztikusan csökkentek az addig viszonylag magas árak. A szilva kínálata valamivel kisebb volt az elmúlt évinél, de ismét csak messze meghaladta az átlagot. Az árak alig emelkedtek az előző évi alacsony szint fölé.

Az almatermés a mennyiséget tekintve ismét jól alakult. Elképzelhető, hogy meg fogja haladni a ZMP által szeptember közepén becsült 970 ezer tonna értéket. A kiskertek és a szórványgyümölcs-termelés nagyon magas hozama szintén terhelte a piacot. A magasabb, kezdetben alábecsült kelet-európai terméssel együtt ez áreséshez vezetett a léalmánál. A kevéssé vonzó árak miatt a feldolgozás az előző évvel szemben nem tehermentesítette a frissgyümölcs piacot, így ott is gyengébb minőségű volt a kínálat.

A valamivel kisebb termés ellenére az EU-ban mégis elegendő mennyiségű almát tároltak be. Az új évet csak alig valamivel kisebb készlettel kezdik. Az északnyugat-európai térségben a hűtőházi termékek túl sokáig terhelik a piacot, nehezítve és késleltetve ezáltal a CA-termékek (szabályozott légtérben tárolt) indulását. A gyenge euró is növeli a harmadik országokba irányuló export esélyeit. A világpiacon nőtt azonban a konkurencia kínálata is. A citrusfélék kivételével a gyümölcs kínálat a következő hónapokban elegendő lesz.

Az EU körte készlete az átlagot meghaladóan nagy. A november és május között piacra kerülő kivitermés rekordmennyiségű. A déli féltekén, ahol az elmúlt évben az időjárás Argentínában, Chilében és Dél-Afrikában megtizedelte a termést, idén normál mennyiségű termést várnak. Az euró gyengesége azonban odavezethet, hogy ezek az országok fokozottabban keresni fogják az alternatívákat a kontinentális Európával szemben.

A zöldségtermesztés reagálása az előző év alacsony áraira

Az Európára vonatkozóan ez idáig megjelentetett statisztikai felmérések a szabadföldi zöldségtermesztés tekintetében többnyire termésvisszaesést mutatnak. Ráadásul a legtöbb zöldségfélénél Közép-Európában alig érték el a tavalyi év rekordtermését. Az üvegházi termőterületek összességében nem változtak. A kisebb besugárzás miatt azonban a termés sokkal alacsonyabb volt. A német szabadföldi zöldségtermés mennyiségét 2,56 mill. tonnával, kb. 6%-kal alacsonyabbra becsülik az előző évinél.

Az időjárás közbeszólt

A szabadföldi termelési szezon kevéssé szerencsésen kezdődött. Az április második és május első felében mért nyárias hőmérsékleteknek köszönhetően az évszakhoz mérten rekordmennyiségek kerültek piacra, egyes termékeknél az árak elérték a legalacsonyabb értékeket. Május közepétől a hűvösebb időjárás enyhítette a helyzetet. Szabadföldön viszont a hűvös időjárás következtében a termés elfagyott, az üvegházakban pedig a kisebb besugárzás alacsonyabb termést hozott. Ezért a nem túl visszafogott kereslet mellett a termelői árak egy kicsit megemelkedtek. A legfontosabb szabadföldi zöldségféléknél az árak azonban július közepéről ismét csökkentek. Összességében az előző évvel szemben a szabadföldi zöldségeknél ismét normál termelői árakat sikerült elérni. Az üvegházi termelésnél az árak a termelők szempontjából egyenesen kedvezőnek voltak mondhatók, itt azonban a rendkívüli mértékben megemelkedett energiaárak miatt a hangulat nyomott volt.

A termőterületek csökkentése és az átlagosan alacsonyabb hozamok következtében a téli félévben a piac kevéssé lesz telített betárolt zöldség tekintetében, mint az előző évben. Az egyes zöldségféléknél azonban lényeges eltérések lehetnek. Stabilizáló hatással van számos zöldségfélénél az, hogy Hollandiában, Franciaországban és Nagy-Britanniában csökkentették a termelést, így az árak valamivel magasabb szinten mozognak.

Enyhe importnövekedés

Az első három negyedév vizsgálatának eredményei szerint a frissgyümölcs behozatalnál a növekedési tendencia 2000-ben folytatódott. Ebben az időszakban 3,5%-kal nőtt a külföldi eredetű gyümölcs vásárlása. Elsősorban a citrusfélék és a kivi iránt volt nagyobb kereslet. Az utolsó negyedévben azonban a kisebb citrusféle kínálat és a léalma behozatal drasztikus csökkenése miatt ez a növekedés a behozatal tekintetében valószínűleg elenyészik.

A friss zöldség behozatal évről évre számottevő eltérést mutat. 1999-ben 50 ezer tonnával 3 mill. tonnára esett vissza. Ezt a csökkenést 2000-ben ismét be kellett volna hozni.

Szívesen vásárolják a friss zöldséget és gyümölcsöt

A BML (Szövetségi Mezőgazdasági Minisztérium) ellátási mérlege szerint a gyümölcs (friss és feldolgozott) piaci felhasználása 1999-2000-ben 101 kg/fő. A végleges adatok szerint legalább 104 kg/fő várható. Ezzel sikerül elérni az 1992-93. év óta mért legmagasabb értéket.

A magánháztartások frissgyümölcs vásárlása 1999-ben háztartásonként 5,6%-kal nőtt, 2%-kal megközelítve az 1992. évi csúcsot. Ezáltal majdnem teljesen sikerült behozni azt az ideiglenes visszaesést, amit a banán árának az 1993 közepén bevezetett piaci szabályozást követő emelkedése okozott.

2000 első félévében a friss gyümölcs vásárlás magas növekedési rátát mutatott. A kiskertek jó termése megmutatkozik az alma, körte és szilva vásárlás szeptember óta tapasztalható egyértelmű visszaesésében. Így, például októberben az almavásárlás negyedével esett vissza. A gyümölcsvásárlás előnye októberben (kumulált értékben) még jó 2% volt. Az almánál az önellátás negatív hatása rendszerint az év végéig érezhető. A szűkösebb citrusféle kínálattal összhatásban a fogyasztásnövekedés az év végére majdnem nullára olvad.

A zöldségfogyasztás (friss és feldolgozott) Németországban a BML mérlegszámításai szerint összességében stabil. A piaci felhasználás kis eltéréssel 78 kg/fő körül mozog.

A magánháztartások friss zöldség felhasználásánál folytatódik az immár közel 10 éve tartó folyamatos felfelé mutató trend. A ZMP megbízásából a háztartásokban végzett Gfk (Fogyasztáskutató Társaság) vizsgálat szerint az év első 10 hónapjában jó 1%-kal többet vásároltak, mint az elmúlt évben.

ZMP Zentrale Markt- und Preisberichtstelle für Erzeugnisse der Land-, Forst- und Ernährungswirtschaft GmbH (Mező-, Erdő- és Élelmiszergazdasági Termékek Központi Piac- és Árvizsgáló Hivatala Kft.), Rochusstraße 2, 53123 Bonn, Telefon: (228) 9777-223, Fax: (228) 9777-229, E-mail: Dr.Wilhelm.Ellinger@zmp.de

*Elhangzott a FRUIT Logistica 2001 nyitó sajtótájékoztatóján 2001. január 15-én.
  Dr. Wilhelm Ellinger, a ZMP (a Mező-, Erdő- és Élelmiszergazdasági Termékek Központi Piac- és Árvizsgáló Hivatala) képviselőjének rövidített előadása.