Magyarországgal is foglalkoztak
Baden-Württembergben, a Hohenheimi Egyetemen tanulmány készült a közép- és kelet-európai országok EU-csatlakozásáról, különös tekintettel a mezőgazdaságra. Négy országot - Lengyelországot, Magyarországot, Romániát és Litvániát - vizsgáltak meg.
A tanulmány szerint mind a négy országra jellemző: nagy az ágazat nemzetgazdasági jelentősége; a lakosság jövedelmének jelentős hányadát élelmiszerek vásárlására fordítja; a gazdasági pangást csak lassan váltja föl a gazdasági növekedés; a föld és az élelmiszer-gazdaság magánosítása elhúzódik; alacsony a mezőgazdasági termékek árszínvonala; kihasználatlanok az EU nyújtotta kedvezményes keretek; kevés a befektetések hozadéka; tetemes a munkaráfordítás, amit rendkívül alacsony bérszínvonal ellensúlyoz.
Az EU-csatlakozással a közép- és kelet-európai országokban megemelkednének a termelői árak, a mezőgazdasági termelés jövedelmezővé válnék és jelentős túltermeléssel kellene számolni. A vizsgált négy ország - ugarolás nélkül - képes lenne az EU jelenlegi gabonatermelésének 40%-át előállítani, Lengyelország pedig mintegy 2%-kal terhelné meg az EU tejpiacát.
A tanulmány javasolja, hogy az EU-csatlakozás után a mezőgazdasági árakat fokozatosan emeljék, vezessenek be mennyiségkorlátozó intézkedéseket, készítsék fel az élelmiszer-gazdaságot az EU minőségi és környezetvédelmi szabványainak alkalmazására, és olyan igazgatási rendszert építsenek ki, amely alkalmas az EU agrárpolitikájának megvalósítására.
A kelet- és közép-európai országokra jókora erőfeszítések várnak, hogy felkészüljenek a csatlakozásra. Ehhez a felkészüléshez az EU-tól segítséget kell kapniuk. A baden-württembergi tartomány már régóta több mint 200 közép-kelet-európai fiatal részére évente lehetővé teszi, hogy a gyakorlatban ismerkedjenek a mezőgazdasági munkákkal. A gazdasági vezetők számára pedig szemináriumokat szerveznek, amelyek keretében megismerkednek az élelmiszer-gazdaság piaci mechanizmusával, a tartomány gazdálkodó szervezeteivel.
Az EU-bővítés gondjai
A közép-kelet-európai országok többsége a rendszerváltozást követő 5 évben a reformok és a gazdasági rendeződés terén meggyőző haladásról tett tanúságot, hangzott el az 1996. évi salzburgi világgazdasági fórumon. Mindannyian egyre inkább bekapcsolódnak a nemzetközi életbe és a nemzetközi munkamegosztásba. A FÁK országaiban ugyan még hiányoznak a működő piacgazdaság alapvető elemei, de az egész térségre elmondható, hogy az iparszerkezet átalakítása hosszú távú folyamat lesz. Mindenféleképp folytatni kell a gazdaság magánosítását és a piacgazdaság intézményének teljes kiépítését. A fejlett államoknak ugyanakkor kötelességük, hogy mindezeket segítsék, elsősorban a piacaik megnyitásával. Folytatni kell a bi- és multilaterális segítségnyújtást az együttműködés fejlesztését segíteni hivatott tanácsadásban. Főleg következetesen ki kell állni azon törekvések mellett, hogy a társult államok teljes jogú EU-tagállammá váljanak. Napjainkban igen hatékony eszköz lehet az együttműködés a GATT keretei között.
Látható ugyanakkor, hogy a bővítés nem lesz problémamentes, különösen nem a mezőgazdaság területén. Erre figyelmeztetett a Német Parasztszövetség (DBV) elnöke a szövetség Düsseldorfban tartott gyűlésén, melyen az ipar és a mezőgazdaság kapcsolatát elemezték. A stratégiai elképzelés megvan ugyan Európa mezőgazdaságának kelet felé való kiterjesztésére, de az ezt lehetővé tevő átfogó gazdaságfejlesztési terv hiányzik. Hiszen nem egyszerűen a kommunista tervutasításos gazdasági rendszer piacgazdasági átalakításáról van szó, hanem arról, hogy a jövőben 4 mezőgazdasági munkahelyből 3 meg fog szűnni. (Ez a meglehetősen megalapozatlan becslés nyilván az említett elnök magánvéleménye. Más források ui. éppen arra utalnak, hogy a német kormány mindent elkövet a vidék, a falu elnéptelenedésének megakadályozására. Szerk.) Bár az EU által 1992-ben kidolgozott mezőgazdaság fejlesztési elképzelés ma már erős módosításra szorul, tény, hogy az említett országok mezőgazdaságának alapvető átalakítása nem maradhat el, de annak fokozatosnak kell lennie. Így érhető el pl., hogy ne omoljon össze a tej- és a feldolgozóipar, s hogy erősödjék a mezőgazdaságon kívüli termelő tevékenység.
100 millióval több fogyasztó
A közép- és kelet-európai országok csatlakozása az EU-hoz
különböző költségekkel jár. Ezek
becslésében nagyok a különbségek, de annyi bizonyos, hogy az Uniónak igen sokba kerül majd a
kibővülés. A legtöbb számítás szerint az évezredfordulóra a mezőgazdasági többletköltségek 9
milliárd ECU-ra, 2010-re 12 milliárd ECU-ra emelkednek. A várható költségek kiszámításakor
általában három változattal számolnak: 1./ A status quo, vagyis az előző állapot fenntartása; 2./
gyökeres reform; 3./ az 1992-es reform továbbfejlesztése. Amennyiben az agrárpolitikában átfogó
reform megy végbe, úgy az ezredfordulóra a mezőgazdasági
belső piacon a költségek akár 42
milliárd ECU-ra is rúghatnak. A társult tagok (Lengyelország, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Románia, Bulgária, Lettország, Litvánia, Észtország) belépésével a
fogyasztók száma 100
millióval, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak kétszeresére növekednék, a mezőgazdasági hasznosítású földterület pedig 60 millió ha-ral kiegészülve elérné a 200 millió ha-t. A
belépő
országokban az árak egy 5 éves átmeneti időszakot alapul véve az EU-szintekhez közelítenének.
Ugyanakkor a termelékenység növekedésével és a kereslet csökkenésével lehet számolni.