Az OECD jelentést készített
Az OECD jelentése szerint a fejlett országokban még mindig tetemesek a gazdáknak nyújtott támogatások. Az EU 15 tagországában az egy - teljes munkaidőben - foglalkoztatottra jutó támogatás összege 1995-ben 21 000 USD volt. Az 1986-1988 közötti évek átlagában ez az összeg 12 000 USD. Az EU bővülése után a közös agrárpolitika reformja, az uruguayi megállapodás ellenére az egy munkaerőre jutó támogatás a 12 000 USD alaphoz képest 75%-kal emelkedett. Igaz, az 1995-ben csatlakozott 3 új tagországot leszámítva a támogatás össznövekménye 75% alatt maradt.Ugyanebben az időszakban az OECD országokban is nőtt az agrárfoglalkoztatot takra jutó támogatás (36%-kal). Az USA-ban és Ausztráliában viszont 25%-kal, sőt Új-Zélandon 70%-kal csökkent a támogatás.
1995-ben a svájci agrárfoglalkoztatottakra jutó támogatás meghaladta az 50 000 USD-t, vagyis 1986-1988-hoz képest megkétszereződött. A norvég és a japán mezőgazdaság támogatottsága szintén magas (30 000 USD/fő körüli), de ezekben az országokban a növekmény nem volt olyan számottevő, mint Svájcban.
A finn mezőgazdasági segélyprogram
Az Európai Bizottság átfogó segélyprogramot fogadott el a finn mezőgazdaság megsegítésére. Helsinki a belépési szerződés aláírásakor elérte, hogy az átmeneti időszakban az EU az agrárszek tort külön támogassa, hogy az könnyebben tagozódhasson be Európa belső piacába. E program különösen azokat a térségeket segíti, ahol a kedvezőtlen időjárási körülmények, ill. a kistelepülések állandó magas termelési költségei egyébként akadályoznák a beilleszkedést. A segélyprogramnak - az összegre vonatkozóan - nincs felső határa, de a termelés növelésére nem használható fel. A program keretén belül a sertés- és baromfitenyésztéssel kapcsolatos beruházásokat 75, ill. 50%-ban támogatják. 5 éven át ösztönzik a termelési szerkezet-változtatásokat is, évente legföljebb 25 000 finn márka erejéig. Nagyobb mértékben (akár 580 000 márkával) támogatják egy hároméves időszakra a nem mezőgazdasági célú, az üzemi lehetőségeket kibővítő, másjellegű ter-melést szolgáló beruházásokat. A szerkezetátalakítás-ösztönző politika része az is, hogy a szántóföldi növénytermesztéssel és a tömeges állattartással felhagyók külön támogatást kapnak (ha-onként 5000 márkát, ill. állattartó telepenként 3000 márkát). A fiatal mezőgazdák és a környezetbarát termelési módszereket meghonosítók további jelentős támogatáshoz jutnak.
- szá -
Az EU agrárfoglalkoztatásának adatai
|
Ország |
Foglalkoztatott létszám, |
Ledolgozott munkaidő hetente, | ||
|---|---|---|---|---|
|
Összesen |
Mezőgazd.-ban |
Összesen |
Mezőgazd.-ban |
|
|
Belgium |
3 748 |
108 |
41,4 |
68,2 |
|
Dánia |
2 537 |
127 |
35,5 |
47,0 |
|
Németország |
35 840 |
1 171 |
38,8 |
47,5 |
|
Görögország |
3 786 |
788 |
42,5 |
42,8 |
|
Spanyolország |
11 728 |
1 164 |
38,9 |
44,9 |
|
Franciaország |
21 720 |
1 128 |
39,9 |
48,4 |
|
Írország |
1 207 |
151 |
40,6 |
58,6 |
|
Olaszország |
20 024 |
1 550 |
39,2 |
39,8 |
|
Luxemburg |
165 |
5 |
39,6 |
52,5 |
|
Hollandia |
6 706 |
262 |
30,6 |
41,3 |
|
Portugália |
4 440 |
522 |
41,1 |
42,8 |
|
Egyesült Királyság |
25 657 |
534 |
36,4 |
47,6 |
|
EU-12 |
137 558 |
7 510 |
38,4 |
45,3 |
Az EUROSTAT adatfelvétele 1994-ben 7,5 millió mezőgazdasági foglalkoztatottat talált a 12 tagú unióban. Arányuk országonként szóródik: Angliában 2,1; Spanyolországban 9,9; Írország ban 12,5; Görögországban 21%. A német arány 3,3; a francia 5,2; az olasz 7,7% volt. A munkaerő 86%-át teljes munkaidőben, további részét részidőben foglalkoztatták. A női munkavállalók aránya a mezőgazdaságban csupán 34%-os, a nemzetgazdaság egészében 41%-os volt.
A ledolgozott munkaidő az EU 12 államában heti 45,3 óra volt, a mezőgazdaságban 10 órával több, mint a nemzetgazdaságban. A ledolgozott munkaórák száma Belgiumban volt a legma gasabb (68,2 óra), Olaszországban a legkevesebb (39,8 óra). A német az átlaghoz közelített (47,5 óra). Az EU államaiban a mezőgazdaságban volt leghosszabb aheti munkaidő, a szolgáltatási munkaidőteljesítés átlaga 37,2, az iparé 39,7 óra volt.
A készletek 26 millió t körüliek
Az 1996/97-es gazdasági évre áthúzódó (magán és nem magán) gabonakészletek mennyiségét a Bizottság 26 millió t-ra becsüli. A gabonagazdaság egyes szervezetei szerint azonban ez a mennyiség 20 millió t körül lehet. Az 1996-os termést a gabonafeldolgozók és kereskedők egyaránt 186-190 millió t-ra becsülik.
Az 1996/97-es gazdasági évben gabonából összesen 170 millió t-t használnak fel - feldolgozva
(takarmány, liszt,maláta, dara, keményítő formájában) és a gazdaságok takarmányszükségletének
kielégítésére. Egyesek szerint a feldolgozóipari szükséglet több-kevesebb pontossággal
áttekinthető, a gazdaságok felhasználása viszont rendkívül nehezen
becsülhető meg. Várhatóan
Spanyolországban használnak föl az előző évinél több takarmányt a gazdaságokban. Az azonban
kérdéses, hogy meglesz-e a 10 millió t többletfelhasználás az előző év 160 millió t-jához képest.
Növekszik az EU-import
Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) előrejelzést készített, hogyan alakul a világon 2000-ig az olajmagvak termelése, fogyasztása és kereskedelme.
Miközben a világtermelés az 1996. évi 183,6 millió t-ról 205,1 millió t-ra növekszik, az EU termelése megmarad az 1996-os 10 millió t-s szinten. Az OECD országok sem növelik jelentősen termelésüket (az 1996. évi 81,7 millió t-val szemben 2000-re várhatóan 87,2 millió t-ra nő a termelés).
Az EU 1996. évi 15,6 millió t-s importját várhatóan 17,1 millió t-ra növeli és továbbra is a legjelentősebb importőr marad.
A legnagyobb termelő változatlanul az USA lesz, termelése 2000-ben eléri a 64,8 millió t-t (1996- ban 60,9 millió t).
A kereskedelem forgalma kevésbé nő, mint a termelésé. Kínában és az USA-ban a termelésnövekedés jelentős részét belső felhasználásra fordítják. Elsősorban a fejlődő országok növelik világkereskedelmi részesedésüket; 2000-ben a növényi olajok és zsírok, valamint az olajpogácsák és darák világkereskedelmének több mint felét forgalmazzák.
A szója 1997-re becsült ára (cif Rotterdam) 201 USD/t lesz és 2000-ig lényegesen nem változik.
Ugyanezt lehet mondani a repce 1997. évi becsült áráról is, amely (cif Hamburg) 285 ECU/t.
84,45 millió szarvasmarhát tartottak
Az Eurostat jelentése szerint (amely nem vizsgálja a marhakergekór (BSE) esetleges kihatásait) a marha- és borjúvágások száma 1996-ban 30,6 millióra, az előző évinél 0,7%-kal kevesebbre vár ható. A bika- és tinóvágások számát kereken 12 millióra, az 1995. évinél 1,2%-kal kevesebbre becsülik. Ugyancsak csökkenő, 7,9 milliós tehénvágással számolnak. Az üszővágások száma a becslés szerint 4,6 millió darab lesz, 1,5%-kal több a múlt évinél.
A marha- és borjúvágások száma csökken Hollandiában (1,8%-kal), Írországban és Portugáliában (egyaránt 1,2%-kal), Ausztriában (4,6%-kal), Nagy-Britanniában (3,7%-kal), valamint Francia- és Németországban 1% körüli értékben. Nő viszont a vágások száma: Spanyolországban (2,9%-kal), Finnországban (3,2%-kal), Belgiumban (3%-kal), Luxemburgban (7,8%-kal).
A szarvasmarha-állomány (bivalyokkal együtt) 1995 decemberében 84,45millió darab volt, majdnem ugyanannyi, mint egy évvel korábban. Jelentékenyebben nőtt az állomány Görögor szágban és Spanyolországban (5,7; illetve 3,7%-kal), 1% körüli gyarapodást jegyeztek föl Írországban, Franciaországban, Dániában. A többi tagország szarvasmarha-állománya kevéssé csökkent.
A tejhasznú tehenek száma 1995 decemberében 22,56 millió volt, az egy évvel előbbinél 2,3%-kal
kevesebb. A húshasznú tehenek száma viszont 11,42 millióra, az 1994. év véginél 4,5%-kal többre
nőtt. Az összes tehénállományon belüli arányuk elérte az egyharmadot. Ausztriában a húshasznú
tehénállomány több mint kétszeresére növekedett,
kétszámjegyű volt a növekedési arány Dániában, Spanyolországban, Németországban és Hollandiában. Csökkent az állomány:
Olaszországban, Finnországban és Svédországban.
A kínálat növekszik, a fogyasztás csökken
1996-ban - az előző évhez képest - a vágósertés-termelés előreláthatóan 1,4%-kal (2,5 millió egyeddel) 185,25 millióra csökken. Dániában, Írországban, Finnországban és Belgiumban azonban némileg meghaladja az 1995. évi sertésvágásokat. Az 1996. évi teljes vágótömeget 15,7 millió t-ra becsülik, ami 1,3%-kal elmarad az 1995. évitől.
Az egy főre jutó sertéshús-fogyasztás némi csökkenését valószínűsítik: 1995-ben 40,6 kg volt a fogyasztás, 1996-ban 40,1 kg fejenkénti fogyasztással számolnak. Ez összesen 15,0 millió tonna vágótömeget jelent.
A sertésállomány az EU-ban 1995 elején 115,6 millió volt, 1,7%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. Különösen jelentős volt az állomány csökkenése Nagy-Britanniában (4,8%-os), Németországban és Spanyolországban (egyaránt 3,9%-os). Növekedett viszont a sertések száma Finnországban (7,7%-kal), Belgiumban (3,1%-kal), Írországban (2,9%-kal).
A vemhes kocák száma szintén csökkent: 1995 decemberében 8,35 milliót tartottak az EU országai, 1,2%-kal kevesebbet, mint az előző év azonos időszakában. A vágósertés 1996. évi ára előreláthatóan 145 ECU/100 kg lesz (vágótömegre vetítve). Az év második felében a kínálat növekedésével az árak némi visszaesése várható. Az áresést az is kiváltja, hogy a Japánba és más harmadik országokba irányuló export a vártnál kevesebb lesz.
A túlméretezett vegyszerezés visszafogása
Hollandiában az elkövetkező években a kiszórt műtrágyaadagok tetemes csökkentését tűzték ki célul. 1998-tól évente még egy ha-nyi szántóterületre 175 kg nitrogént és 40 kg foszfátot szabad majd kiszórni, de 2008-tól már csak 100 kg N-t és 20 kg P-t. Gyepterületeken (1 ha-ra) 300 kg N és 40 kg foszfát lesz a kiszórási határérték. Akik ezeket az értékeket túllépik, azoknak "büntetést" kell fizetniük. Foszfátnál az első 10 kg/ha mennyiségekért kg-onként 2,23 DM-nek megfelelő összeget, azt követően kg-onként már 17,80 DM-et, nitrogénnél a túllépésért szabványadó lesz érvényben, azaz kg-onként 1,34 DM. 1998-tól a ha-onként 2 számosállatnál többet tartó gazdaságokban "tápanyag-nyilvántartást" kell vezetni, 2000-től a növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságok is kötelesek lesznek a nyilvántartás vezetésére. A szigorú elvárások várhatóan nem váltották ki a gazdák tetszését, minthogy azok N-ből szántókon 200 kg-os felső határhoz ragaszkodnak, gyepterületeken (ha-onként) pedig 350 kg-os N-szintet és 50 kg-os foszfátszintet tartanak kívánatosnak.
A növényvédelmi területen dolgozók körében is erősödik a környezetvédelmi tudat. A gazdák többsége szabad akaratból, nem pedig állami nyomásra igyekszik a felhasználandó növényvédő szerek mennyiségét csökkenteni. A kormány által kitűzött célokat háromféleképpen lehet megközelíteni. Egyrészt a szerekből kisebb mennyiséget szabad csak felhasználni, másrészt a környezetszennyezés (emisszió) mértékét kell mérsékelni, harmadszor a növényvédő szerektől való függőségtől kellene megszabadulni. Ezt a hármas célt a hatóság és az agrárszektor egyaránt a magáévá teszi; az utóbbinál a szaktanácsadásra igen nagy szerep hárul. Mind több gazdálkodó akar tevőlegesen részt venni a környezet védelmében; arányuk 4 év alatt 21%-ról 33%-ra növekedett. A környezetvédelem iránt elhivatott gazdák saját belátásuk szerint jóval többet tudnak tenni, mint a kezdeményezőképességüket megkérdőjelező, erőszakos "felső" beavatkozások.
Már 1989 óta érvényben van az országban az a rendelkezés, mely értelmében a kertészeknek és mezőgazdáknak a permetlékészítés után a megüresedett növényvédő szeres kannákat, palackokat alaposan ki kell mosniuk. A csomagolóanyagokat ezt követően nem vegyi anyagként, hanem szokványos üzemi (gazdasági) hulladékként lehet kezelni. A göngyölegek kimosására szolgáló mosóberendezések vásárlására az elmúlt években a hollandok - átszámítva - összesen 35,5 millió DM-et fordítottak.
Az állattartás környezetszennyezései
Hollandiában a területegységre jutó nagy állatsűrűség miatti környezetkárosodások megakadályozása egyre több költséggel terheli meg a mezőgazdaságot. A költségek német pénzben 1 ha-nyi haszonterületre számítva elérték a 270 DM-et. Erősen megnövekedtek a hígtrágya szállítási és tárolási költségei - az újabb, szigorúbb törvény nyomán. 1991-ben az üzemek a hígtrágya szállítására 85 millió DM-et költöttek, ugyanez 1994-ben már 150 millió DM-be került. A környezetvédelmi összes beruházás mértéke a mezőgazdaságban 5%-ra növekedett.
Az országban az évezredfordulóig - német pénzre átszámítva - 425 millióDM központi
támogatás áll rendelkezésre, hogy a sertéstartásból származó jelenlegi, 55 000 t
foszforszennyeződés szintjét 45 000 t-ra próbálják leszorítani. A Parasztszövetség az összeg 80%-
át új istállók és etetőberendezések létesítésére, a maradék 20%-nyi összeget a - főleg vegyes -
kisüzemi sertéstartás felszámoltatására kívánja fordítani. A minisztérium a hatékonyabb ellenőrzé
sekre a jövőben jobban ügyel. A tökéletesebb takarmányhasznosítás révén a foszforszennyezést
akár felére is le lehet szorítani. Kívánatosnak tartják a kétséges sertéstartó üzemek megszüntetését,
főleg az idősebb tulajdonosok körében.
Kevesebb növényvédő szer fogy
Az Eurostat jelentése szerint az EU 15 állama 1988-ban még (hatóanyagban) 442 ezer t növényvédő szert használt fel, 1992-ben ennél 35%-kal kevesebbet, 287 ezer t-t. Az ez utáni években is csökkent a növényvédő szerek alkalmazása. Az 1993. évi ötödik környezetvédelmi program a területegységre jutó növényvédő szerek mennyiségének jelentős mérséklését, eladásának és felhasználásának nyilvántartását irányozta elő.
Az EU jelenlegi tagországai közül 1988-ban Spanyolország használta föl a legtöbb (129 ezer t) növényvédő szert; 1994-re itt egyharmadával esett vissza az alkalmazás. Németország 1988-1994 között 20%-kal, 30 ezer t-ra fogta vissza a növényvédő szerek felhasználását. Franciaország 1988-ban 100 ezer t-t közelítő mennyisége egytizedével lett kevesebb. Ugyanilyen mértékben csökkent az Egyesült Királyságban is a felhasználás. Néhány országban (Belgium, Görögország) viszont valamelyest nőtt a vegyszerhasználat.
A talajvíz szennyeződése
Az EU-ban az általános vélemény szerint több gondot kellene olyan anyagok kutatására fordítani, amelyek megakadályozzák a vizek vegyszeres szennyeződését és lekötik az esetleg kilúgozódó fölöslegeket. A DVKW, a német vízgazdálkodási és tájvédelmi társulat arra is fölhívja a figyelmet, hogy a kártétel korántsem hárítható egyedül a mezőgazdaságra. A folyók és tengerek vizébe ólom, benzol, klórvegyületek és más káros anyagok kerülnek, amelyek bejuttatásáért főleg a kellőképpen föl nem szerelt ipari üzemeket kell elmarasztalni.
A "főbűnösként" mégis legtöbbször a túlzott adagokban alkalmazott nitrogént tartják nyilván. Az Alsó-szászországi Mezőgazdasági Kutatóintézet igazgatója, Bernhard Scheffer professzor még azt a javaslatot is megkockáztatja, hogy az adagolást akár a belterjesség rovására is érdemes mérsékelni. Határértékként az 50 mg/liter töménységet jelöli meg - ennél több nitrogént ne tartalmazzon a talajvíz.