Tanja Jaksch - Rosemarie Siebert*
A volt NDK falvaiban egykor többnyire a mezőgazdasági üzemek kínálták szinte az egyetlen munkaalkalmat, de egyúttal ellátták a legtöbb közszolgáltatást. A tsz-ek ezen felül ipari műveletekben is alkalmaztak jelentős létszámot, főleg az északi körzetekben. Az utóbbi tevékenység jórészt az agrártermékek elsődleges feldolgozására terjedt ki. Mindezek alapján a szóban forgó tájakon meglehetősen nagy volt az élelmiszer-gazdaságban foglalkoztatottak aránya.
Az egyesítés nyomán a mezőgazdaságban végbemenő szerkezetváltás számos munkahely megszűnésével járt együtt. A mai nyolc keleti tartományban - vagyis az egykori NDK területén - 1989-ben az élelmiszer-gazdaságban dolgozott még kereken 850 000 fő, az összes foglalkoztatottak 9,8%-a. Ebből kb. 60% az alaptevékenységben működött közre, 22% a mellékágazatokban, egyebek mellett a karbantartás, szerelés, építkezés, terményföldolgozás, tárolás, szállítás stb. körül. A fennmaradó hányad tekintélyes részét a vezetés és a szervezés kötötte le, egyszersmind jelentős létszám jutott az ügyvitelre és a kulturális-szociális teendők ellátására. Az átalakítás első szakaszában nyomban hozzáfogtak a "munkaerő fölösleg" leépítéséhez. 1990 végén az eredeti 850 000-es létszámból már csupán 590 000-en maradtak helyükön, 1991-re pedig 300 000-en. 1993-ban a létszám 180 000-re - vagyis az eredetinek kereken az ötödére olvadt. Eszerint az élelmiszer-gazdasági munkahelyek csaknem 80%-a "eltűnt" 4 év alatt, amire eleddig nem volt példa.
A csökkenés mindenekelőtt a melléküzemágak megszűnésével kezdődött, majd folytatódott az eredeti termelési szerkezet átalakításával. A megszokott munkakörből kikerültek kb. 20%-a még el tudott helyezkedni az építőiparban, a feldolgozóiparban, valamint a kereskedelemben. A rendelkezések ugyanakkor módot nyújtottak a korengedményes nyugdíjazásra; ezzel az engedménnyel kereken 30% élt. Ugyancsak kereken 17% használta ki a fölkínált átképzési lehetőségeket. A maradék - nagyjából az egész állomány 30%-a - sajnos - munkanélküli segélyre szorult. Jelentős részük 45 éves elmúlt, többségük nő, vagyis koránál és helyzeténél fogva olyan csoportokhoz tartozik, amelyek elhelyezkedése legalábbis kétséges, szinte lehetetlen. Különösen akkor, ha nincs semmilyen szakképzettségük és ha eddigiek során kizárólag a mezőgazdaságban dolgoztak. Habár az utóbbi időben a leépítés üteme lassúbbodott, a folyamat mindmáig sem állt meg - az 1996. évi agrárjelentés szerint az említett tájegységben mindössze 157 100 fő a foglalkoztatottak száma.
A vidéki munkaerőpiacon ma sem rózsás a helyzet. Még riasztóbb a jellegzetesen mezőgazdasági tájakon, Brandenburgban és Mecklenburg-Előpomerániában, ahol nem megy ritkaságszámba az 50%-os munkanélküliség. Ehhez járul, hogy a sűrűn lakott városias körzetekben szintén egyre kevesebb a munkaalkalom. Ez külön is gátolja a mezőgazdaságból "kicsöppentek" elhelyezkedését. Sokkal nehezebben tudnak beilleszkedni az ipari és egyéb közösségekbe, mint a nyugati tartományokban - sőt a kilátások a közeljövőben sem kecsegtetnek gyors javulással. Tovább nehezíti a körülményeket, hogy az egykori NDK egyes vidékein a szövetkezeteken kívül alig-alig akadt más termelő ágazat, ahol egyéb gyakorlatot szerezhettek volna.
Kiváltképpen sok gonddal küzd a Mecklenburg-Előpomoránia térség. Mindenképpen sürgős támogatásra szorulnak az itt rekedtek. Annál is inkább, mivel a mezőgazdasági üzemek összeomlása magával hozta egy sereg kapcsolódó foglalatosság (szociális, infrastruktúra, kereskedelmi szolgáltatás, postahálózat, kulturális intézmények stb.) megszűnését vagy legalábbis beszűkülését a falvakban.
Ugyancsak aggasztó jelenség a születések számának ijesztő csökkenése a súlyos gazdasági helyzetbe került tájegységekben. A népszaporulat jelentősen alatta marad a sűrűbben lakott nyugati tájakénak. Kézenfekvő az a veszély, hogy bizonyos kelet-német területeken az elnéptelenedéstől kell tartani. Amellett erős az elvándorlási hajlandóság a fiatalok, mégpedig elsősorban a képzett fiatalok körében.
A föllendülés alapvető feltétele volna, hogy a tőkeberuházások kiterjedjenek a leginkább veszélyeztetett és sújtott vidékekre. Kétségtelenül megfigyelhetők ilyen kezdeményezések, de korántsem a kellő ütemben és mértékben, tehát sem mennyiségi, sem minőségi tekintetben nem érik el a szükséges szintet.
Az országos kibontakozás jelenlegi irányzata sajnos egyelőre nem támasztja alá az ebbeli várakozásokat.
A nyugaton előirányzott fejlesztési elképzelések a keleti szövetségi tartományokban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Emiatt az eredeti terveken jócskán módosítani kellett. Új megoldások is születtek, különböző társulások alakultak a foglalkoztatás, munkahelyteremtés és szerkezetváltás előmozdítására (pl. az ún. ABS)** Hasonlóképpen ígéretesnek látszanak a bizonyos körzetekben bevezetett "mintamutatók" (Modellvorhaben). Ezek azzal a szándékkal működnek, hogy a helyi kezdeményezéseket fölkarolják, kiegészítsék, támogassák. Sajnos eddig nem éppen gyakran sikerült így sem a munkaerőpiac állapotán lényeges javulást elérni.
Az igazság az, hogy a sűrűn benépesült körzetekhez képest a gyéren lakott vidékek eleve hátránnyal indulnak. Éppen ezért a fejlesztési törekvések lassabban, vontatottabban jutnak érvényre, a jó elgondolások olykor hajótörést szenvednek. A piac - mint olyan - ugyanis egymagában nem valósítja meg a teljesítő képes gazdasági és társadalmi rendet. Az országos politikának tehát gyors és nyomatékos intézkedéseket kell hoznia a keleti tartományok megsegítésére.
Irodalom
A Szövetségi Kormány mezőgazdasági jelentése. Bonn, 1991.
A Szövetségi Kormány mezőgazdasági jelentése. Bonn, 1996.
A szövetségi élelmiszer-gazdasági és erdészeti minisztérium jelentése. Bonn, 1996.
Agra Europe, 28/96. Länderberichte 5.
Szövetségi Kutatóintézet, Braunschweig-Völkenrode. Az Üzemigazgatási Intézet jelentése, 1995. Braunschweig, 1995.
Az NDK statisztikai évkönyve. Berlin, 1990.
Scholz: A mezőgazdaság helyzete az új szövetségi tartományokban (Berichte über Landwirtschaft), 70. évf. 1992/2.
Megjegyzés: A két jeles társadalomgazdasági kutatót azért kértük meg cikkük megírására, mert szerettük volna ecsetelni, hogy "a szomszéd rétje se mindig zöldebb". A volt NDK kétségkívül sokkal kedvezőbb viszonyok között csatlakozhatott a nyugati támogatás lépcsőin az EU-hoz. Ennek ellenére küzdenie kell azokkal a "betagozódási gyermekbetegségekkel", amelyek a gazdasági rendszer eltéréseiből fakadtak.
A helyzet elemzéséből kétségkívül leszűrhetők olyan tanulságok, amelyek előmozdíthatják hazai viszonyaink között a "megelőző intézkedések" meghozatalát. A levonható következtetés - véleményünk szerint - elsősorban az, hogy elejét kell venni a hirtelen letörés nyomán törvényszerű elnéptelenedésnek, a mező- és élelmiszer-gazdasági ágazatok meggondolatlan fölszámolásának. Szerencsés megoldásnak ígérkezik nálunk az ún. agrármodernizációs program, ezen belül az integrált termelésszervezési rendszerek létesítése és működtetése. (Szerk.)
* Dr. Tanja Jaksch, Ph.D. és Dr. Rosemarie Siebert, ZALF (Müncheberg) Tájmodellezési és Szociálökonómiai Intézet, Szociálökonómiai Osztály.
** Az újonnan fölvett munkavállalók bérköltségét meghatározott ideig az állam téríti meg.