A Német Parasztszövetség idei évi kongresszusán a szövetségi környezetvédelmi miniszter arról beszélt, hogy a mezõgazdaság és a környezetvédelem között nincs ellentét. Az ország területének 80%-a a mezõgazdaságban vagy az erdészetben hasznosul. Már ezért is elképzelhetetlen, hogy a kultúrtájat a mezõ- és erdõgazdaság tevékeny közremûködése nélkül meg lehessen védeni. A mezõgazdaság ne tehernek, hanem további lehetõségnek tekintse a környezetvédelmet. Változtatni kellene ugyanakkor azoknak a felfogásán is, akik rossznak tartják a mezõgazdaság hatását a környezetvédelemre.
A hozzászólók elsõsorban a környezetvédelem "szabályozási dühét" kifogásolták, amely a mezõgazdaságot mindig szûkebb keretek közé szorítja és általában is fenyegeti. Ezen kétségkívül lehet enyhíteni, de bizonyos mértékû szabályozásról a környezetvédelem nem mondhat le. A versenyviszonyok torzulása azonban megelõzhetõ, evégbõl törekedni kell a magas szintû és az EU egész területére kiterjedõ szabályozásra. Az ökológiai veszélyek mindenképpen elhárítandók. A cél az olyan mezõgazdaság, amely a tápanyagok túladagolását elkerüli, kevesebb káros anyagot használ, kíméli a talajt, sokoldalú vetésforgókat alkalmaz, az állattartást a területhez igazítja és megvalósítja a tápanyagok zárt körforgását. Környezetvédelmi szempontból kedvezõen ítélhetõ meg a megújuló nyersanyagok termelése is.
1995. július 1-jén hatályba lépett az EU 1992. évi agrárreformjának harmadik fokozata. Ebbõl az alkalomból a Bizottság felmérte a reform eddigi eredményeit. A legjelentõsebb eredménynek az tekinthetõ, hogy sikerült a piacokat megszilárdítani, a fölöslegeket csökkenteni és a mezõgazdaság jövedelmezõségét megjavítani. Fontos a GATT-egyezmények reformjának a hatása is, mert módot nyújtott arra, hogy az EU a mezõgazdaság további megterhelése nélkül is eleget tehessen nemzetközi kötelezettségeinek. A most következõ feladat az agrárreform bonyolult szabályainak egyszerûsítése. Ehhez szükséges, hogy a tagállamok ésszerûbben cselekedjenek és túlzott követeléseikrõl lemondjanak.
Az eredmények között elsõsorban a gabonapiac rendezése említendõ. A reform céljait, nevezetesen a termelés csökkentését, a fölöslegek felszámolását és a gabonafélék takarmányozási felhasználásának a növelését sikerült elérni. A termelés a reform elõtti 180 millió tonnáról 1994/95-ig a becslések szerint 161-162 millió tonnára esett vissza, ami mindenekelõtt az ugarolási programnak köszönhetõ. A biztonsági tartalékok az 1992/93. évi 33,3 millió tonnáról 7 millió tonnára estek vissza. A gabonafélék takarmányozási felhasználása pedig a reform kezdete óta 5 millió tonnával emelkedett. A szakosított gabonatermelõ üzemek jövedelme 1993-ban 13,1%-kal, 1994-ben pedig 9,7%-kal nõtt.
A tejpiacon viszonylagos egyensúlyt sikerült elérni. A marhahús termelése és fogyasztása alig változott, de a biztonsági készleteket több mint 1 millió tonnával, 15 000 tonnára lehetett csökkenteni. Hozzájárult ehhez a vaj és a sovány tejpor olcsóbbodása is. A tejpiac helyzetére vonatkozó megállapítással azonban a német termelõk aligha fognak egyetérteni.
Különösen nagyra értékelte a Bizottság a mezõgazdasági jövedelmek alakulása terén elért eredményeket. 1993-ban itt az emelkedés 0,2%, de 1994-ben már 6,7% volt. A javulást a Bizottság három körülménnyel magyarázta: a reformból eredõ támogatások szilárd beépülésével a rendszerbe, a piaci árak megszilárdulásával, amely a nagy tartalékkészleteket gyakorlatilag eltüntette, végül pedig a kínálat és a kereslet egyensúlyának megjavulásával.
A termelõk különösen kedvezõen ítélik meg a reform ún. kísérõ hatásait: a környezetvédelmi támogatást, a korkedvezményes nyugdíjazást és az erdõsítési programot. A Bizottság ezért indokoltnak látja a fenti célokra szánt összegek erõs felemelését. 1997-ig bezárólag összesen 6,6 milliárd ECU-t kívánnak ezekre a programokra fordítani.
Az 1995. év második felében Spanyolország képviselõje fogja gyakorolni az EU-ban a Tanács elnökének jogait. Luis Atienza spanyol mezõgazdasági miniszter ebbõl az alkalomból már most közölte munkatársaival, hogy elnökségének ideje alatt fõ agrárpolitikai célja a jelenlegi brüsszeli támogatási politika megszilárdítása lesz. Bár a jelenlegi rendszer nem tekinthetõ ideálisnak, Spanyolország szempontjából mégis elõnyösnek mondható.
Spanyolország szempontjából döntõ jelentõségû lesz az 1995. év II. felében a reform még hátralévõ intézkedéseinek megtétele a gyümölcs és zöldség, valamint a bor és a rizs piacán. Ezenfelül kisebb jelentõségû, kevésbé költséges lépések várhatók a burgonya, valamint a méhészet piaci szabályozásában is. Elõtérbe kell kerülnie az agrárreform egyszerûsítésének és könnyítésének is. Meg kellene vitatni továbbá, hogy az idõjárási károkat hogyan lehetne a mezõgazdaságban enyhíteni. A spanyol mezõgazdasági miniszter számít arra, hogy reformtörekvéseit az EU déli tagállamai (Olaszország, Franciaország) támogatni fogják. Ezzel szemben egyes északi országokban olyan törekvések nyilvánulnak meg, amelyek szerint az EU keleti bõvítése következtében felül kellene vizsgálni az Unió jelenlegi támogatási politikáját. Ezzel kapcsolatban az a fõ feladat, hogy mérlegelni kell a felvételüket kérõ közép- és kelet-európai országok belépésének agrárpolitikai következményeit és felvételük hatását az EU jelenlegi agrárpolitikájára.
A Bizottság javaslatot terjesztett elõ a valutaárfolyamok felértékelésének kezelésére. Eszerint a jelenlegi ún. switch over (vagyis a rögzített átválthatósági) rendszer megszûnne. Az állatállomány, valamint a termõterület alapján számított prémium felemelése helyett a valuta felértékeléssel érintett tagállamok kiegyenlítõ támogatást kaphatnának, részben az EU, részben pedig a tagállamok költségvetésébõl. A támogatás meghatározott összegig terjedhetne, és mindig 12 hónapra, ill. 1%-os felértékelésre vonatkoznék. A támogatás nem kapcsolódna a termeléshez. Az EU költségvetése a támogatásból 50, a kedvezõtlen adottságú területeken pedig 75%-kal részesedne. Minden ország számára megállapítanák a támogatásnak egy minimális összegét, amelyet a Bizottság számításaitól függetlenül folyósítanának az EU költségvetésébõl.
A javaslat elfogadás esetén azonnal hatályba lépne és a fizetések már az 1995. év július hónapjában megkezdõdhetnének. A Bizottság szerint a javaslat elfogadása az elõzetes költségvetési elõirányzathoz képest 49 millió ECU megtakarításával járna.
A Német Parasztszövetség a javasla-tot határozottan ellenzi, mert annak nyilvánvaló célja az agrimonetáris rendszer összeomlásának leplezése. Ez veszélyezteti a német parasztcsaládok létalapját és szerzõdésszegésnek is minõsíthetõ.
Az 1995. év I. félévének végén, ill. II. félévének kezdetén az EU öt tagállamában értékelték az ún. zöld árfolyamot, amelynek alapján az EU nyújtotta ártámogatást nemzeti valutára kell átszámítani. A felértékelés mértéke Németországban 2,23%, Ausztriában 2,26%, Hollandiában 2,57%, Belgium-Luxemburgban pedig 3,21% volt. Ezzel ebben az öt országban kettõs zöld árfolyam alakult ki, mert az agrárreform alapján járó ártámogatásokat továbbra is a régi árfolyamon kell átszámítani.
Az öt országban az agrárárak a felértékelés mértékének megfelelõen csökkentek. A termelõket ebbõl érõ veszteség ellentételezése céljából az EU támogatást nyújt, amelynek összege a felértékelés minden százaléka után 93 millió DM. A német érdekképviseletek máris felhívták a figyelmet arra, hogy ez az összeg a kívánt cél elérésére nem lesz elegendõ. Németországban a reformból eredõ támogatásokat a régi 1,94962 DM/ECU árfolyamon fogják átszámítani, míg egyébként 1 ECU csak 1,90616 DM-t ér. Ausztriában az új árfolyam 13,4048 S, Hollandiában 2,14021 holland forint, Belgiumban és Luxemburgban pedig 39,5239 belga frank.
A FAO most tette közzé a fõbb agrárpiacok várható alakulására vonatkozó elsõ olyan elõrejelzését, amely már a GATT-egyezmények hatását is figyelembe veszi. Eszerint az agrárkülkereskedelemben forgalmazott mezõgazdasági termékek értéke 2000-ig várhatóan 9%- kal nõ, mégpedig kizárólag a magasabb árak miatt. A forgalom mennyiségre nézve változatlan marad. A kereskedelem felszabadításából származó elõnyök fõ haszonélvezõi a fejlett ipari országok lesznek, elsõsorban Észak-Amerikában és Óceániában. A FAO számításai szerint pl. az észak-amerikai országok nettó mezõgazdasági exportja értékben kifejezve 2000-ig 214,8 milliárd osztrák schillingre emelkedik, míg az 1987-1989. idõszak évi átlaga 144,2 milliárd S volt. Óceániában, ill. lényegileg Ausztráliában ugyanez a mutatószám 107,1 milliárd S-rõl várhatóan 171,5 milliárdra nõ. Mindkét régió elsõsorban gabonából, zsírokból és olajokból, húsból és tejtermékekbõl fog többet exportálni. Nyugat-Európa exportja gabonából, olajnövényekbõl, tejbõl és cukorból visszaesik, de behozatala gabonából, zsírokból és olajokból, húsból és déligyümölcsökbõl több lesz. Nyugat-Európa nettó behozatalának értéke a legfontosabb mezõgazdasági termékekbõl a FAO elõrejelzése szerint 52,5 milliárd S-rõl 147,0 milliárd S-re emelkedik, azaz csaknem megháromszorozódik.
A fejlõdõ országok agrárexportból eredõ haszna általában lépést tud tartani az import drágulásával. Az alapvetõ élelmiszerek áremelkedése ösztönözni fogja a belföldi termelést és Dél-Amerikában, valamint a Karib-tenger térségében határozottan meg fogja haladni a búza, a rizs, a zsírok és olajok, a marhahús, a tejtermékek és a cukor importjának magasabb költségét.
A búza termelésének, fogyasztásának és külkereskedelmi forgalmának növekedése a FAO elõrejelzése szerint várhatóan meglassul. A búza drágulása 7%-ra, a takarmánygabonák világpiaci áremelkedése pedig 5-10%-ra becsülhetõ. Erõsen megélénkül a zsírok és olajok külkereskedelme, amely évente 3%-kal növekedhet és 2000-re elérheti a 38 millió tonnát.
Az Egyesült Államok mezõgazdasági minisztériumának elõrejelzése szerint az USA marhahús-termelése 1995-ben 11,38 millió tonna lesz, ami nem éri el az elõzõ évi szintet, de 2%-kal haladja meg az 1993. évi termelést. Ezzel az USA továbbra is a világ legnagyobb marhahús-termelõje marad. A második helyet az EU foglalja el, ahol a szarvasmarha állományt 1994-ben 0,4%-kal 78,35 millióra csökkentették. Az EU 1995. évi termelését Finnország nélkül 7,99 millió tonnára becsülik.
1995-ben a FAO elõzetes becslése szerint a világ búzatermelése megszilár- dul, a takarmánygabonáké pedig visszaesik. A világ 1995. évi búzatermése várhatóan 555 millió tonna lesz, 5%-kal több, mint az elõzõ év közepesnél gyengébb termése. A takarmánygabonák termelésének 1995. évi visszaesését mintegy 40 millió tonnára becsülik, és így a várható termés 850 millió tonna.
Az új német tartományok nélkül számított Tizenkettek mezõgazdaságában a termelõi árak mutatója az 1994. év IV. negyedében 2,7%-kal meghaladta az elõzõ év megfelelõ idõszakáét. Ez 1989 óta elõször a múlt év III. negyedében fordult elõ. A burgonya 102%-os drágulásával magyarázható áremelkedés elsõsorban a növényi termékeket érintette. A vizsgált idõszakban a növényi termékek ármutatója az elõzõ év megfelelõ idõszakáét 8,3%-kal haladta meg, míg az állati termékeké ugyanakkor 1,3%-kal csökkent. Minthogy a termelési eszközök és anyagok ára szintén tartósan visszaesett, a mezõgazdák piaci helyzete tovább javult.
Ami a részleteket illeti: a friss zöldség, az olajbogyó és az olívaolaj, valamint a bor ára 6 és 18% közötti mértékben emelkedett, de a cukorrépáé 6,7%-kal, a gabonaféléké pedig 3,7%-kal esett. A legtöbb állati termék ára szintén visszaesett, mégpedig a tejé 1,3%-kal, az élõmarháé 3,8%-kal, a borjúé 6,5%-kal, a baromfié 11,4%-kal, a tojás 18,3%-kal. A sertés ára ezzel szemben 6,9%-kal emelkedett.
A termelõi árak alakulásában az EU tagállamai között nagyok a különbségek. Erõs (6,2%) áremelkedés mutatkozott Olaszországban és Görögországban (7,5%), de Németországban is (5,1%). Ezzel szemben az infláció hatásától megtisztított árak Írországban (3,5%), Luxemburgban (2,9%), valamint Dániában (2,4%) mérséklõdött. A többi tagállamban a változás -2,2% és +3,7% között mozgott. A növényi termékek csak Franciaországban, Dániában és Írországban olcsóbbodtak. Az élõállatok és állati termékek árai Görögország és Olaszország kivételével mindenütt viszszaestek, fõleg Belgiumban és Portugáliában.