Az EU több mezõgazdasági érdekképviseleti szervezete megállapította, hogy az Unióban a gyümölcs- és zöldségfeldolgozás súlyos válságba került. Jól mutatja ez az EU belsõ kedvezmé nyezési szabályozóinak rendszeres aláásására irányuló politika káros hatásait. A GATT-egyezmények a helyzetet még súlyosbították.
A feldolgozott gyümölcs- és zöldségfélék iránti belsõ keresletet jelenleg már 45%-ban importból elégítik ki. A Tanács felhatalmazta a Bizottságot, hogy kezdeményezzen tárgyalásokat a loméi egyezményhez csatlakozott dél-afrikai országokkal, amelyekkel távlatilag szabadkereskedelmi egyezményt lehetne kötni. A dél-afrikai országoknak nyújtandó kedvezmények azonban a nehézségeket csak fokoznák, ezért ez az elképzelés szakmailag érthetetlen és elfogadhatatlan. A dél-afrikai országok az exportot már most is erõsen támogatják, a nyersanyag és a munkaerõ pedig ott sokkal olcsóbb,
az EU szintjének csak egyharmada, ill. egy tizede. Az EU támogatja a dél-afrikai országokban a gyümölcs- és zöldségfélék feldolgozását, hogy az Unión belül, ill. harmadik országokban a költségek között az egyensúly helyreálljon. Ez a támogatás eredetileg a feldolgozási költségek 40%-át fedezte, jelenleg azonban csak 15-20%-ra terjed ki.
Az érdekképviseletek javasolják, hogy a dél-afrikai országokkal folytatandó tárgyalások ne vonatkozzanak az érzékeny mezõgazdasági termékekre, és ezek között a feldolgozott gyümölcs- és zöldségfélékre. Szükségesnek tartják a feldolgozási támogatás feltételeinek új megfogalmazását és a jelenlegi kedvezõtlen helyzet megszüntetését is. Ellenkezõ esetben az ágazatnak az EU-n belüli megszûnésével kell számolni, ami 2 milliárd ECU jövedelemkiesést és több mint 200 000 munkahely felszámolását is jelentené.
Amióta a tejtermelés szabályozását 1984-ben bevezették, azóta az EU akkori tíz tagállamában a fejõstehenek száma 25,5 millióról 18,8 millióra csökkent, és 865 000 gazdaságban szüntették meg a tejtermelést. Az 1993. évi felmérés szerint a tejgazdaságok száma akkor már csak 765 000 volt. A fejõstehenek száma tehát 10 év alatt 26,4%-kal, a tejtermelõ gazdáké pedig 53%-kal lett kevesebb. 1984-ben a tejtermelõ gazdaságok átlagban 15,7 fejõstehenet tartottak; ez a szám jelenleg 24,8. Az egy gazdaságra számított átlagos tejelõ állomány jelenleg csaknem 60%-kal nagyobb, mint tíz évvel ezelõtt. Ezekben az adatokban Spanyolország és Portugália még nem szerepel. A szóban forgó két országban a fejõstehenek száma 1987 és 1993 között 2,17 millióról 1,75 millióra, a tejtermelõ gazdáké pedig 359 000-rõl 247 000-re esett vissza.
Az 1993. évi felmérés adatai szerint az EU-ban minden hatodik fejõstehenet 100-nál nagyobb állományokban tartanak. A Tizenkettek országaiban ez összesen 3,53 millió tehenet jelent. Ebbõl csak Nagy-Britanniára 1,35 millió jut. Nagy-Britanniában a 100-nál nagyobb állományokban tartott fejõstehenek aránya 48%, Olaszországban 23%, Németországban 19%, Hollandiában pedig 12%.
1993-ban a 100 fejõstehénnél nagyobb állományt tartó gazdaságok adatait részletesebb bontásban is közzétették. Ebbõl kiderült, hogy az olyan gazdaság, ahol a fejõstehenek száma legalább 300, Németország új (keleti) tartományaiban több, mint az EU többi területén együttvéve. Ott ezekben a nagyüzemekben átlagosan 577 fejõstehenet tartanak. Jelenleg még nem lehet megállapítani, hogy ekkora üzemek a jövõben is meg fogják-e állni a helyüket.
Az üzemgazdasági számítások jelenleg arra utalnak, hogy a mostani árviszonyok között az 50-nél több fejõstehenet tartó gazdaságok könnyebben tudnak nyereségre szert tenni, mint azok, amelyek ezt a küszöbértéket nem érik el. 1993-ban az EU egész fejõstehén-állományának 40%-át tartották olyan gazdaságokban, amelyeken a nyereséges gazdálkodás feltételei kedvezõbbek. Ezzel magyarázható, hogy az EU összes tejtermelõinek 10%-a az Unióban összesen termelt tehéntej 40%-át állítja elõ. Ebben a számításban egyszerûség kedvéért feltételezték, hogy a tehenek termelése az állomány nagyságától függetlenül mindenütt nagyjából azonos.
Németországban az 50-nél nagyobb állományokban tartott fejõstehenek százalékaránya 40%, de ez csak az új keleti tartományoknak köszönhetõ. Nélkülük az arányszám nem haladja meg a 17%-ot. Németországban az összes tejtermelõ gazdáknak csupán 6%-a van abban a helyzetben, hogy üzemgazdaságilag kielégítõ nagyságú tejelõ állománnyal gazdálkodhat. (Az EU egészére vonatkozóan az arány 10%.)
A Bizottság most tette közzé az alternatív állattartásra vonatkozó, rég várt tervezetét. Ezt azonban a környezetvédõk erõsen támadják. A tervezet lehetõvé tenné a szokványos mellett az ökológiai állattartást is, de a bírálók szerint ennek csak elérhetõ, bizonyos idõ alatt megvalósítható céljai lehetnek. A célok kitûzésében rugalmasságra és az egyes tájegységek viszonyainak figyelembevételére van szükség, nehogy a gazdák elveszítsék a gazdálkodás módjának megválasztásában eddig élvezett szabadságukat. Hiba lenne, ha az iparszerû állattartás kiváltotta rossz közképet akarnák az ökológiai állattartás követelményeinek merev szabályozásába átvinni. Annyi azonban bizonyos, hogy a génsebészeti beavatkozással megváltoztatott szervezetek felhasználását továbbra sem szabad megengedni, és a szokványos módszereket nem szabad az ökológiai módszerek közé keverni. Ökológiai állattartás csak ökológiai gazdaságban lehetséges, amelynek termelési rendszere bizonyos értelemben zárt. Az állategész- ségügy, az állatvédelem és az állatok fuvarozása terén pedig ki kell alakítani a szabályozás egységes szempontjait.
A Zöldek különösen megtévesztõnek tartják azt az 1995. július 1-jén hatályba lépett rendeletet, amely a "biológiailag elõállított" megnevezéssel forgalomba hozott termékekben a valóban biológiailag elõállított alkotórészek megkívánt arányát leszállította, a szokványos alkotórészekét pedig 30%-ra emelte.
Az EU- ban a juh- és marhahús behozatalát eddig önkéntes korlátozást lehetõvé tevõ egyezményekkel szabályozták. Az új GATT-egyezmények alapján a Bizottság most ezeket hatályon kívül helyezte és 1995. július 1-jétõl fogva átalakította. Az eddigi önkéntes korlátozáson alapuló importmennyiségektõl eltérõleg a vámkontingensek a jövõben a GATT-egyezmények rendszerében kötelezõvé válnak és csak megfelelõ kiegyenlítõ megegyezés alapján lesznek módosíthatók. A Bizottság rendelete ezenfelül a közép- és kelet-európai országok eddigi kedvezményes importkontingenseit öszszehangolta a GATT-egyezménnyel.
Juhhúsból az EU legnagyobb szállítója Új-Zéland, amely 215 300 t 0-vámtételeles kontingenst kapott. Argentína 21 000 tonnát, Ausztrália 17 500 tonnát, Uruguay pedig 5510 tonnát szállíthat vámmentesen az EU-ba. Kisebb kontingens jutott Chilének, Izlandnak, valamint a közép- és kelet-európai országoknak, összesen 7856 t mennyiségben. A közép- és kelet-európai országokkal kötött egyezmények szerint élõállatok kedvezményes, 4%-os vámmal szállíthatók az EU-ba. Ennek legnagyobb haszonélvezõje Magyarország, amelynek kvótája 11 300 állat. Utána 8500 állattal Lengyelország következik, amely élõállatok helyett húst is szállíthat.
A szarvasmarha behozatalában két fajtacsoportot különböztettek meg; az egyik 6%, a másik pedig 4% vámtétellel kerülhet az EU-ba. Az állatokat a vágás elõtt legalább négy hónapig az Unióban kell tartani. A kontingens 80%-a a hagyományos importõröket illeti meg.
A Német Parasztszövetség (DBV) az idei német parasztnapok rendezvényeinek keretei között megfogalmazta azt a követelését, hogy a német mezõgazdaságnak ma elsõsorban bizalomra és bátorításra van szüksége. A politikai ígéreteket be kellene tartani és tisztességes versenyviszonyokat kell kialakítani, mert különben a parasztság nem tudja feladatát teljesíteni.
A német parasztság meg akarja állni helyét a piacon, de ezt csak akkor teheti meg, ha az életszínvonal általános emelkedésébõl és a jövedelmi helyzet javulásából megkapja a maga részét. Az 1995. évi mezõgazdasági törvénybõl ez a politikai akarat nem tûnik ki világosan, ezért a bonni és a brüsszeli, egyúttal a körzeti hatóságoktól is meg kell kívánni a mezõgazdaság erõsítését.
A paraszti mezõgazdaság jövõjére vonatkozó kilátások körül nagy a bizony- talanság. A mezõgazdasági jövedelmek a mezõgazdaságon kívüli jövedelmeknek csak 60%-át érik el. Sok termelõ elõtt nem világos, hogy érvényesül-e még a paraszti mezõgazdaság jövõjére irányuló politikai akarat. A kétkedésnek számos oka van. Közéjük tartozik az EU agrárpolitikája is, amely a parasztságtól fájdalmas áldozatokat követel, hogy a kereskedelempolitikai érdekek érvényesülhessenek. A német mezõgazdaság versenyhelyzete jelentõsen megromlott. Elég csak a korlátozó jellegû építésügyi és a környezetvédelmi törvényre utalni, hangoztatják a szövetségi képviselõk.
A Német Szövetségi Mezõgazdasági Minisztérium most terjesztette elõ tervezetét a trágyázás rendeleti szabályozásáról. Az új jogszabály alapelve, hogy a trágyákat a jó szakmai gyakorlatnak megfelelõen olyan idõpontban és adagolásban kell alkalmazni, hogy a növények a tápanyagokat a legjobban kihasználhassák. A tápanyagoknak a tenyészidõ alatt, a növények szükségletének megfelelõen kell rendelkezésre állniok. Az istállótrágya elkerülhetetlen nitrogénvesztesége legfeljebb 20% lehet. A trágyázott terület talajviszonyait figyelembe kell venni. Azt a kívánalmat, hogy a gépek feleljenek meg legalább a technika általánosan elismert szabályainak, a tervezet nem tartalmazza.
A tervezet szerint gondoskodni kell arról, hogy a trágyák a felületi vizek útján ne kerülhessenek át a szomszédos táblákra. Trágyázni csak akkor szabad, ha a trágyákat a talaj fel tudja venni, tehát vízzel nem telített, nem fagyott és nincsen rajta vastag hótakaró.
Különösen az istállótrágyák alkalmazása esetén ügyelni kell arra, hogy az ammónia a talajból ki ne lúgozódjék. Szántóföldeken a fõnövény lekerülése után csak 40 kg/ha ammónium-nitrogén vagy 80 kg/ha összes nitrogén adható a talajba.
Az istállótrágyában csak annyi foszfát vagy kálium lehet, amennyit az elõzõ termés kivont belõle. Az összes nitrogén hektáronként és évente gyepterületen nem haladhatja meg a 210 kg-ot, szántóterületeken 1997. június 1-ig a 210 kg-ot, ezután pedig a 170 kg-ot. A trágyaadagok megállapításához körzeti szántóföldi kísérleteket kell végezni, valamint az átlagot képviselõ talajmintákat kell megvizsgálni. Ezeknek a vizsgálatoknak ki kell terjedniök a nyomelemekre is.
A rendelet kötelezi a gazdaságokat a felhasznált trágyák nyilvántartására. Parlamenti elfogadása legkorábban szeptember végére várható.