1960-ban a nyugatnémet munkavállalónak 1 kg cukorért fél óráig kellett dolgoznia; ma ugyanehhez 5 perc elegendõ. 1960-ban a fogyasztó félnapi munkabérébõl alig 2 kg marhahúst vásárolhatott, ma pedig ennek négyszeresét. 1 liter tej megszerzése ma 4 perc munkába kerül. Ugyanakkor 1960 és 1994 között a megélhetési költségek megháromszorozódtak, ámde a nettó órabérek nyolcszorosukra emelkedtek: 2,49 DM-ról 21,26 DM-ra. Ezért a munkavállalóknak az élelmiszerekért idõben mérve sokkal kevesebbet kell dolgozniok, mint 35 évvel ezelõtt. Különösen jól mutatja ezt a folyamatot az állati termékek áralakulása. 1 kg marha- vagy sertéshúst ma negyedannyi munkával lehet megkeresni, mint 35 évvel ezelõtt.
Igen kedvezõen alakult a háztartási és a szórakoztató elektronikai gépek és berendezések ára is. Ezzel szemben a szolgáltatások aránytalanul megdrágultak, mert itt az ésszerûsítés hatása kisebb, mint az iparban és a mezõgazdaságban. A hajmosás és berakás pl. ma hétszer drágább, mint 1960-ban volt és az a munkaidõ, amely alatt valaki ezt a szolgáltatást megszerzi magának, csak alig 25%-kal rövidült meg.
Oroszország legnagyobb külföldi kereskedelmi partnere Németország. 1995 elején szervezetet alakítottak a két ország közötti gazdasági kapcsolatok elõmozdítására és gazdasági érdekeik védelmére. Az új szervezet feladata elsõsorban a külkereskedelem fejlesztése. Kétoldalú kereskedelmi kamara felállításának még nincsenek meg a feltételei, az új szervezet azonban késõbb kamarává alakulhat.
A két ország közötti kereskedelemben a túlnyomóan beruházási javak mellett újabban egyre nagyobb teret kapnak az élelmiszerek. A forgalom növelését eddig orosz részrõl a devizahiány akadályozta. Ma már azonban az orosz népesség egy részének megnövekedett a vásárlóereje. Ez lehetõvé teszi olyan fogyasztási cikkek importját is, amelyek régebben fényûzésnek számítottak. Moszkva 9 milliós lakosságából pl. mintegy 1 millió engedheti meg magának ilyen áruk vásárlását. Hasonlók az arányok Oroszország más nagyvárosaiban is.
Azok a német exportõrök, akik élelmiszerekkel kívánnak az orosz piacon megjelenni, jól teszik, ha az üzlettársakat nem a központi intézményekben és a fõvárosban, hanem vidéken keresik. Igaz, az exportõröknek különbözõ nehézségekkel kell megküzdeniök, elsõsorban azért, mert egyelõre az orosz mezõgazdaságban még kevés a szabad vállalkozó. Távlatilag az orosz élelmiszergazdaság a húzóágazatok egyikévé válhat, ehhez azonban igen lényeges korszerûsítésre van szüksége.
A spanyol törvényhozás mindkét háza elfogadta azt az egy évvel ezelõtt elõterjesztett törvényjavaslatot, amelynek célja a mezõgazdaság korszerûsítése. Az üzemi szerkezet korszerûsítésére már elõzõleg, 1990-1993-ban évi 60 milliárd pezetát fordítottak. A pénzt azonban akkor különbözõ egyedi intézkedések nyelték el, meglehetõsen gyenge hatékonysággal. Most ezen változtatni kívánnak. A kerettörvény szerint a jövõben korszerûsítési támogatást elsõsorban a fõfoglalkozásként mûködtetett családi üzemek kaphatnak, ha jövedelmük megfelel az országosan megkívánt szint legalább 40%-ának és az üzemterv lehetõvé teszi a jövedelem legalább 120%-os növelését. Az állami támogatás további feltétele az üzemvezetõ megfelelõ szakképzettsége és a társadalombiztosítási járulékok rendszeres megfizetése.
Az új korszerûsítési törvény szabályozza az újgazdák letelepedését is. Részükre külön adókedvezményeket, elõnyös hiteleket és közvetlen üzemi támogatást vezettek be. Az eddigi rendelkezések ugyanis nem javították meg a kedvezõtlen kormegoszlást. Spanyolországban ma a gazdálkodók 58%-a 55 évesnél idõsebb. Ez a körülmény, valamint a szakképzettség hiánya gátolta eddig a mezõgazdaság megfelelõ értéktermelését.
Az új törvény az ingatlanpiac mozgásterét is bõvíteni kívánja. Különösen a haszonbérletre vonatkozó jogszabályok enyhítése idõszerû. Eddig a haszonbérlet minimális idõtartama öt év volt, s azt 21 évre meg lehetett hosszabbítani. Emiatt sok tulajdonos nem kívánta földjét haszonbérbe adni és ez felvirágoztatta a feketepiacot. Most a haszonbérlet minimális idõtartamát három évre kívánják rövidíteni és a hosszabb idõre szóló haszonbérletet adókedvezményekkel ösztönözni.
A francia újgazdák csúcsszervezete (CNJA) idei kongresszusán megfogalmazta agrárpolitikai követeléseit. A legfontosabbnak azt tartják, hogy 2000-ig minden megszûnõ gazdaság helyébe egy újat kell alapítani. Jelenleg minden négy megszûnõ gazdaságra esik egy új gazdaság létesítése, de a kitûzött célt ennek ellenére nem tartják elérhetetlennek. Még akkor sem, ha az 50 évnél idõsebb 400 000 francia gazda kétharmadának nincs utóda. Az új gazdaságok létesítésére még a megváltozott európai és nemzetközi keretfeltételek között is nyílik lehetõség, mert az agrártermékek világpiaca bõvül, a megújuló energiaforrások iránti igények emelkednek, a jó minõségû mezõgazdasági termékek ma is keresettek és az agrárszektor szolgáltatásainak köre is tágítható. A telepítési politikában azonban fel kell hagyni a "mindent vagy semmit" elvével, és az üzemátvétel finanszírozása során a gazdasági szempontok mellett tekintetbe kell venni az üzemi vagyon nagyságát is. Az üzemi tervekben az elérendõ jövedelmi követelményeket enyhíteni kell és azeddiginél jobban számításba kell venni a mezõgazdaságon kívüli jövedelmeket is. Végül egyszerûsíteni kellene a letelepedési támogatás jelenlegi bonyolult rendszerét és növelni az erre a célra fordítható összegeket.
Franciaországban a mezõgazdaság bruttó jövedelme 1994-ben 11,5%-kal nõtt. Így az elõzõ három év negatív irányzata megfordult és az EU-ban, ahol a jövedelem átlagos növekedése 6,7% volt, Franciaország, Spanyolország és Dánia után a harmadik helyre került. Az ország egyes tájai között nagyok az eltérések. A legrosszabb eredményt (-2,4%) Poitou-Charentes-ben, a legjobbat (+22,3%) pedig Provence-Alpes-Cote d'Azur vidékén érték el.
Négy év óta elõször 1994-ben nõtt a mezõgazdasági árutermelés értéke is, mégpedig 1,7%-kal. Ennek oka elsõsorban a termelés bõvítése és a gyümölcs- és zöldségfélék, valamint a bor árának emelkedése volt. A mezõgazdaság értéktermelése 2,2%-kal 152 milliárd F-ra emelkedett, ebbõl azonban 28% volt a közvetlen üzemi támogatás.
A mezõgazdasági jövedelem egyes termelési ágakban nagy mértékben függ a támogatástól. Elsõsorban vonatkozik ez azokra a termékekre, amelyek után kiegyenlítõ felárat folyósítanak. Ennek összege 1994-ben Franciaországban 34,3 milliárd F volt, több, mint az összes üzemi támogatás kétharmada. A brüsszeli agrárreform kedvezõtlen hatásainak részbeni ellentételezése céljából a francia állami költségvetés is besegített: 1993-ban 37,5 milliárd F-kal, 1994-ben pedig 44,1 milliárd F-kal.
A jövedelem emelkedésébõl legnagyobb mértékben a gyümölcstermelõk és állattartók részesedtek, bár a gyümölcstermelõ gazdák 1994. évi jövedelme az 1991. évi szinttõl még így is elmaradt 25%-kal.
A GATT-egyezmények megkötése nem változtatott azon az eddigi gyakorlaton, hogy az EU és az USA minden év elején egymás szemére vetik a kereskedelmi korlátozások felszámolása terén elkövetett hibáikat. Most az EU Bizottsága tette közzé 1995. évi jelentését, sorrendben immár a tizenegyediket. A Bizottság megállapította, hogy a GATT-egyezmények enyhítették a kereskedelempolitikai feszültséget, a még fennálló nézeteltérések rendezése pedig a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében megjavított egyeztetõ eljárástól várható.
Az új rendszer próbaköve elsõsorban a mezõgazdaság lesz, ahol még mindig sok az apró nézeteltérés az EU és az USA között. A múlt évek eddigi fõ témáját, az amerikai agrárexport támogatását sikerült rendezni. A sajt amerikai importkvóta-rendszere azonban még veszélyezteti az EU kivitelét.
A soron levõ feladatok közé tartozik a gyümölcs- és zöldségpiacon az egészségügyi és növényvédelmi szabályozások összehangolása. Az EU részérõl fõleg azt kifogásolják, hogy a költséges éshosszadalmas amerikai vizsgálati eljárások miatt a romlandó áru egy része veszendõbe megy. A jövõben is állandó viták forrása lehet, hogy a bor származási megjelölésének amerikai szabályozása az EU termelõinek érdekeit sérti. Örvendetes viszont, hogy a borban megengedett szermaradványokra vonatkozó új amerikai szabályozás, az ún. importtolerancia- érték bevezetése most már nem akadályozza a bor importját.
A Bizottság 1995. május 18-án hozott határozatával akként rendelkezett, hogy a gabonabehozatali vám alapja a jövõben a két héttel elõbbi referenciaár lesz. Kanada bejelentette, hogy ezt a rendelkezést hátrányosnak tartja és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) elõtt meg fogja támadni. A kanadaiak szerint a behozatali vámot az egyes tételek értéke alapján kellene kivetni.
Az EU-ban Kanada bejelentett lépése meglepetést keltett, mert az új szabályozás hatályba lépése elõtt történt, amikor még nem is lehetett annak kedvezõ, ill. kedvezõtlen hatásait értékelni. Hivatkoztak arra, hogy Kanada általában minõségi búzát szállít az Uniónak, s annak behozatali vámja tonnánként csak 0,2 ECU-vel nagyobb a szokványos búzáénál. Ez tehát a kereskedelmet aligha akadályozza. A kanadaiak viszont azzal érvelnek, hogy a jelenlegi helyzet csak átmenetinek tekinthetõ és attól tartanak, hogy a jövõben az õ hátrányukra fog alakulni. Egyébként sem értik, hogy miért nem lehet annak az országnak a kívánságát tekintetbe venni, amely az EU egész gabonabehozatalában 65%-kal részesedik.
A kanadaiak most azt várják, hogy panaszukhoz az Egyesült Államok is csatlakozni fog. Ott azonban óvatosan reagáltak, bár hasonló egyezményt kötöttek az EU-val a rizs importjáról.
A jelenlegi szabályozás csak egy évig marad hatályban. Ha a WTO elõtti eljárást lefolytatják, ebben az EU-nak kell majd bizonyítania, hogy miért nem tudja elfogadni a kanadai javaslatot.