Az OECD a kelet-európai agrárpiacok helyzetét elemzõ harmadik tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy az EU keleti bõvítése az agrárszektorban súlyos problémákat vet fel. A hat társult közép- és kelet-európai ország bruttó mezõgazdasági termelése 1993-ban elérte a Tizenötök termelésének 18%-át. Ezért az EU közös agrárpolitikájának keretei között igen nehéz lenne olyan fontos agrárországokat teljes jogú tagként felvenni, mint Lengyelország, Magyarország vagy Románia. Még akkor is ez volna a helyzet, ha az EU 1992. évi agrárreformja teljes egészében megvalósulna.
A közép- és kelet-európai országok belépését azonban az agrárszektoron kívüli problémák is nehezítik. A felvételére váró hat közép- és kelet-európai országban az egy fõre vetített társadalmi össztermék 1993-ban alig érte el a 3000 DM-t, ami az EU átlagának kb. nyolcadrésze. A mezõgazdaság terén kulcsproblémának tekinthetõk az uruguayi forduló egyezményei. A közép- és kelet-európai agrárárakat az Unió szintjére emelni a GATT korlátozásai miatt nem lehet. A közép- és kelet-európai országok termelésének a magasabb termelõi árak következtében várható mérsékelt növelése valószínûleg szintén összeütközésbe kerülhet a GATT rendelkezéseivel. A termelõi árak felemelése és támogató intézkedések bevezetése ellen szól az a körülmény is, hogy a közép- és kelet-európai országok népessége már most is kénytelen jövedelmének egyharmad részét élelmiszerek beszerzésére fordítani.
A közép- és kelet-európai országokból az EU-ba irányuló mezõgazdasági export növelése érdekében a Bizottság számos új intézkedést vett tervbe, mert az érdekelt országok nem tudják még eddigi lehetõségeiket sem kihasználni. Az Európai Egyezményben részükre megállapított kereteket gyakran csak 50%-ban, sõt egyes esetekben csupán 10%-nál kisebb mértékben töltötték ki, sõt az is elõfordult, hogy a külkereskedelmi mérleghiányuk a társulási szerzõdés megkötése után még nagyobbodott is.
A Bizottság szerint ennek több oka van. Ezek közül a legfontosabb, hogy az érdekelt országok jelenleg átmeneti állapotú gazdaságában a termeléssel együtt az export is visszaesett. Csehországban és Szlovákiában a belföldi piaci kereslet kielégítését fontosabbnak tartják, mint az export növelését. A beruházási tevékenység ilyen viszonyok között ellanyhult és a termelés évrõl évre erõsen ingadozik. Hiányos az információ is, elsõsorban Romániában és Lengyelországban, ahol sok a kisüzem és az erõs kereslet egyes hiánycikkek árát erõsen felhajtotta. Gyakran elõfordul, hogy az exportõrök üzleteiket a társulási egyezményen kívül, az általános szabályok szerint bonyolítják le, ami csak azzal magyarázható, hogy nem szereznek tudomást a részükre az EU-ban biztosított kedvezményekrõl.
De vannak hibák az importáló országok oldalán is. A kereteket jobban hozzá kellene igazítani a megváltozott termelési szerkezethez, mert gyakran már túlhaladottak és a jelenlegi viszonyoknak nem felelnek meg, a vámkedvezményeknek pedig nincs mindig meg a kívánt ösztönzõ hatásuk.
A rendkívül rossz eredmények miatt a Bizottság a vámok további csökkentését, az importkvóták felemelését és a keretek igazgatásának megkönnyítését tanulmányozza.
Az Európai Bizottság véleménye szerint a jelenlegi reform alkalmas mind a GATT rendezésre, mind a közép- és kelet-európai országok csatlakozására, bár a KKE országokban folyó privatizációs fejlõdéstõl is függ majd, hogy valóban alkalmas lesz-e a KKE országok csatlakoztatására.
Kifejtették, hogy a Fehér Könyv célja az EU belsõ piaca filozófiájának (allokáció hatékonysága, hatékony termelési egységek, nagyobb versenykésztetés) a KKE országok felé való egységes közvetítése. A Fehér Könyvben foglalt kötelezõ minimum végrehajtása azt célozza, hogy "az új csatlakozók ne tegyék tönkre, amit a többiek már felépítettek".
A Fehér Könyv ajánlásainak teljesítése
- szükséges, de nem elégséges feltétele a KKE országok csatlakozásának és
- az EU és a társult országok közötti szerzõdéses viszonyt semmiben nem módosítja.
A Fehér Könyv ütemes teljesítésében - speciális problémák esetén - a csatlakozni szándékozó ország idõbeli haladékot kaphat, de a csatlakozás idõpontjára a Fehér Könyv minden egyes elemét a nemzeti jogrendbe be kell illeszteni.
A brüsszeliek szerint a jelölt országoktól a Fehér Könyv alkalmazása nagy politikai akaratot és fegyelmezettséget kíván.
Felhívták a figyelmet arra, hogy nem elegendõ a Fehér Könyv joganyagának a nemzeti törvényekbe való formális beillesztése, sokkal fontosabb azok életbe léptetése, a tartalmának érvényesítése és ellenõrzése.
A Fehér Könyv I. kötete elemzi a feladat célját, jellegét és összefüggéseit politikai értelemben és jelzi a további teendõket.
A Fehér Könyv II. kötete (a melléklettel) részletesen, szektoronkénti bontásban mutatja be a közösségi jog összefüggéseit, melyeknek a megfelelõ fejezetei (a joganyag közel 40%-a) tárcánktól nagy figyelmet érdemel.