Az EU egységes fajtavédelmi rendelkezése 1995. április 27-én lépett életbe.
A fajtavédelem minden botanikai nemzetségre kiterjed, azok fajtáira és fajtahibridjeire. Külön feltétele a fajtavédelemnek az adott fajta újdonsága, ezen növények vetõmagja a közösségen belül 1 éven, a közösségen kívül 4 éven át nem forgalmazható. A fajtának vagy betakarított termésének tovább szaporításához, eladásához, a szaporításához történõ elõkészítéséhez, exportjához, importjához a fajtatulajdonos engedélye szükséges.
A fajtatulajdonosi jog ott keletkezik, ahol a kérelmezõ fajtatulajdonosnak lakóhelye vagy telephelye van. Ha több országban van telephelye, akkor a legelõször bejegyzett telephely a meghatározó. A rendelkezés foglalkozik a jogutódlás, csõdeljárás, végrehajtás esetén létrejövõ tulajdoni joggal.
A fajtavédelem a minõsítéstõl számított 25 naptári évig, szülõ fajtáknál 30 naptári évig van érvényben. Meghatározott fajták esetében ez még 5 évvel meghosszabbítható. Megszûnik a védettség, ha a késõbbiekben kiderül, hogy az adott fajta nem rendelkezett a védelemhez szükséges minden követelménnyel.
Az EU Közösségi Fajtahivatala önálló jogi személy, az EU Közösség intézménye. Az Igazgatótanácsba minden tagország résztvevõt delegál. A Hivatal döntései ellen a "Panaszkamara" járhat el. A Panaszkamara tagjai teljes körû védelmet élveznek a meghatározott mandátumok lejártáig.
A fajta vizsgálata a tulajdonos (nemesítõ) bejelentésével kezdõdik. A benyújtást a Hivatal alaki és tárgyi ellenõrzésben részesíti. Az alaki és tárgyi feltételek megléte esetén következik a technikai vizsgálat. A vizsgálatok jelentéseit, ha a Hivatal igényli, a bejelentõ kiegészítheti. A fajtavédelemmel kapcsolatos vizsgálatok, beleértve a bejelentést is, díjtételhez kötöttek.
A fajtavédelem megadásával szemben bárki kifogást emelhet és e célból hozzáférhet a vizsgálati eredményekhez.
A már védett fajták változatlanságuk ellenõrzésére utóvizsgálatban részesülnek.
Szigorú követelményrendszer van a fajtanév használatára is.
A Hivatal és a tagállamok fajtahatóságai a rendelkezésükre álló adataikat díjmentesen egymásnak átadják.
A Hivatal a bejelentett és védett fajtákról, azzal kapcsolatos hasznosítási jogosultságról nyilvántartást vezet.
(Mag, 1995. 9. sz. nyomán)
A juhtermék export távlati lehetõségeire utal az a tény, hogy az EU-országok juhhús önellátási szintje mindössze 82-85%-os, miközben minden más állatfaj hústermékeibõl többszörös a túltermelés.
Az EU-országok évi juhhús importja 275 ezer tonna. Az élõállat import kizárólag a kelet-európai országokból (Magyarország, Bulgária, Lengyelország) történik, míg az elõhûtött, friss hús kizárólag Új-Zélandból származik. Az EU-országok 1994-ben megnövelték Magyarországra vonatkozó élõjuh és juhhús exportjának kvótáit. Célszerû lenne hazánknak a különbözõ juhtermékek elõállítására, mennyiségük fokozására, értékesítésére, minõségük javítására figyelmet fordítani. 1994-ben az EU 1450 tonna tényleges csontos hús exportjára nyílt lehetõség, ám az említett mennyiséget csak két vágóhíd pályázta meg, összesen 577,4 tonnával. Az exportkvótának mindössze 40%-át tudtuk kihasználni.
Az 1994. év I. félévi élõjuh export során 645 élõállatot szállítottunk ki. Az állatok átlagsúlya 12-22 kg között volt, míg az EU-országokban szívesebben fogadják a 25-30 kg-os pecsenyebárányt. A jövõben elõreláthatólag megnehezül az élõállat kiszállítása. A környezetvédõ "Zöldek" nyomására Nagy-Britanniában már elérték, hogy élõállatot nem szabad 8 óránál tovább utaztatni. Ebbõl következik, hogy elõtérbe fog kerülni a vágott állapotban történõ hús szállítása. Ez azt jelenti, hogy mintegy fél-egymillió állat levágásával kell számolni. Piaci stratégiánknak kell lenni, annak, hogy az EU exportba kerülõ juhhús legalább 20%-a vágott állapotban kerüljön ki. Az élõállat kiszállításának a kockázata is nagyobb, gondoljunk arra, hogy az 1993-as évben állat-egészségügyi okokra hivatkozva az EU felfüggesztette az élõállat exportot.
Jelenleg a hazai vágójuh-felvásárló kereskedelmet még az 1985. január 1-jével hatályba lépett MSZ 6932-84-es szabvány szabályozza. E jelenleg is érvényben lévõ szabvány gyakorlatilag a vágójuhok élõ állapotban történõ vizsgálatát írja elõ, amelyet elsõsorban szubjektív szemrevételezés határoz meg. Az E-U-R-O-P minõsítési rendszer a vágott test minõségét vizsgálja.
Németországban 1993. július 1-tõl vezették be az E-U-R-O-P minõsítési rendszert, ennek alapján ún. "standard minõségû" nyájak kialakítását kezdték el. A hízóbárányok minõségével szemben támasztott igények úgy tûnik, újra elõtérbe fogják helyezni a hodályban történõ abrakos bárányhizlalást. Elkerülhetetlen lesz a legelõn hizlalt bárányoknak abrakkal történõ etetése.
(Hús, 1995. 1. sz. nyomán)