Ismétlésekbe bocsátkozás nélkül érdemes erre a fölfogásra visszapillantani, mert az újabban végzett nyugati közvéleménykutatásokból sajátos változások olvashatók ki. Egyértelmûen von ható le olyan következtetés, hogy a kereslet iránya eltolódott. Ami például a fogyasztási javak közül a kertészeti termékeket illeti, a funkción belül "külcsín" helyett a "belbecs" lépett elõtérbe. A vásárló szemében az utóbbi idõben nem annyira a zöldség vagy gyümölcs színe, alakja, mérete, hanem a vélt vagy valódi beltartalmi jellemzõi élveznek elsõbbséget (ha úgy tetszik: prioritást). Sokan úgy vélekednek, hogy pl. a legégõbben vörös szamóca zamat tekintetében gyakran elmarad a valamivel halványabb fajtársa mögött; a paprika méregzöld árnyalatát pedig némi fenntartással a tõre a tenyészidõ alatt zúdított nitrogénbõségnek tulajdonítják. Még olyan gyanú is fölmerült a kutatott közvéleményben, hogy a festõ ecsetjére kívánkozó szépségû almának a bõre alatt is lapulhat szermaradvány.
Dísznövényekkel is szereztek néhányan kedvezõtlen tapasztalatokat. Elõfordult, hogy a pompázó vágott virág termesztése, kezelése, tartósítása során fölhasznált vegyi anyagok páráját késõbb, a lakásban lehelte ki.
Az említett példák természetesen nem általánosíthatók. Ettõl függetlenül utalnak egy olyan jelenségre, amelyet teljesen figyelmen kívül hagyni hiba volna. Azt ugyanis mindennemû túlzás nélkül állíthatjuk, hogy számos hazai termelvényünk éppen belsõ tulajdonságaival képvisel kiemelkedõ értéket. Hivatkozhatnánk a szabadföldi paradicsomtól kezdve sokféle termékre, amellyel megelõzhetjük a legkorszerûbb növényházak tápoldatának neveltjeit.
Érdemes volna talán a piacszervezés, illetve marketing gyakorlatában nagyobb figyelmet fordítani az ilyen elõnyös jellemzõk kidomborítására, ha egyszer a fizetõképes kereslet feléjük fordul. Az Európai Unión belül úgyszólván minden tagország igyekszik önnön különlegességeivel helyet szorítani magának a gazdag választékon belül. Kár lenne szemet húnynunk afölött, hogy néhol a mezõgazdasági érdekszövetségek ugyancsak ódzkodnak a magyar csatlakozástól, mivel versenytársat látnak bennünk. Talán oldani lehetne az ilyen görcsökön, ha elsõsorban a kivételes értékû cikkeinkkel szereznénk állandó vevõket, a megváltozott ízlés és elvárás tudatában. Hiszen arról amúgy sincsen szó, hogy tömegtermékekkel áraszthatnók el a közös, nagy piacot. A kisebb "minõségi" tételeket pedig talán azok is elnéznék, akik minden "behatolási kísérletre" gyanakodva szisszennek föl.
S. P.
Kedvezõ idõjárás esetén az USA búzatermése 1996-ban elérheti a 70 millió tonnát, az EU- országoké pedig a 90 milliót. Ez utóbbiból várhatóan 18 millió tonnát exportálnak. 1995-ben Argentína búzaföldjeit aszály sújtotta, emiatt csak 5 millió tonnát exportáltak. 1996-ban az elõzõ évinél sokkal magasabb termésre számítanak. Ausztrália a magas árak hatására az 1996/97-es gaz dasági évben feltehetõen növeli vetésterületét. A kisebb exportõr országok (például a kelet- európai országok, India, Szíria) elõreláthatóan összesen 12 millió tonnát visznek a piacra.
Oroszország 1996-ban növeli a gabona vetésterületét, de a gépek hiánya és a szervezetlenség miatt nem sokkal több termésre számíthat, mint amilyen az 1995. évi rendkívül gyenge hozam volt. Kína szintén a vetésterület növelésével, egyúttal új fajtákkal is igyekszik elérni, hogy gabonaimportja 1996/97-ben ne emelkedjék.
A magas világpiaci árak ellenére a búzaimport nem csökkent. 1996/97-ben - ha az árak továbbra is magasak lesznek -nem várható a búzaimport növekedése. Az 1996-os termés betakarításáig 200 USD/tonnás búzaárat valószínûsítenek a szakértõk. Kukoricából - kedvezõ idõjárással számolva - 1996/97-ben az USA- ban rekordtermés várható, amely a hazai és exportigények kielégítésén túl készletezésre is módot nyújt. Kína beszünteti kukoricaexportját, noha az állattenyésztés fejlesztését, a húsfogyasztás évi 4 millió tonnás növelését tervezi. Argentína a becslések szerint 1996-ban 7 millió tonna kukoricát takarít be. A többi országból igen kevés exportra lehet számítani. A kukorica nemzetközi kereskedelmének csökkenése akkor sem várható, ha az ár magas lesz. Az 1995/96-os gazdasági évben 66 millió tonna külpiaci forgalomra számítanak, az elõzõ évinél 1 millió tonnával többre. 1996/97-re további importnövekedést várnak (69 millió tonna).
Árpából az EU 1995-ben mintegy 10 millió tonna fölösleggel rendelkezett. Ez a mennyiség 1996- ban várhatóan 8 millió tonnára csökken, mivel a gazdálkodók egy része árpa helyett búzát termel. 1996/97-ben Ausztrália valószínûleg 3 millió tonna árpát exportál, Kanada viszont 2 millió tonnánál kevesebbet. Az USA exportja 1 millió tonna alatt marad. Az EU intervenciós készleteit figyelembe véve az árpa ára az 1995. IV. negyedévi tonnánkénti 150 USD-rõl 1997 közepére akár 120 USD/tonnára is visszaeshet.
A FAO becslése szerint 1995/96-ban a gabona világfogyasztása az elõzõ évhez képest 2%-kal csökken. A fejlõdõ országokban ugyan növekszik a kenyérgabona fogyasztása, a fejlett országokban viszont - a magas árak hatására - a takarmánygabona felhasználása valószínûleg jelentõsen visszaesik.
1995/96-ban az élelmiszersegélyre rendelkezésre álló gabonamennyiség is megcsappan. A szakértõk szerint 7,6 millió tonnára lehet számítani, azaz 1 millió tonnával kevesebbre, mint 1994/95-ben. A gazdaságilag elmaradott, élelmiszerhiányban szenvedõ országok ennek a mennyiségnek 85%-át kaphatják, ami szükségletüknek csupán 9%-át fedezi.