A Zöldek számításai szerint a társadalmi ökológiai agrár és regionális fejlesztés az EU költségvetési eszközeinek átcsoportosításával mehetne végbe. Javaslatuk szerint az export visszatérítésre, az intervencióra, a raktárfenntartásra tartalékolt eszközöket fel lehetne szabadítani, ha a termelést a belsõ piac ellátására korlátoznák. Exportra, raktárfenntartásra csak csekély mértékben lenne szükség az erõsebb áringadozások csillapítására. Meg lehetne szüntetni a feldol gozó iparnak nyújtott támogatásokat.
Ily módon a közös agráralapból és a szerkezetfejlesztés eszközeibõl 15,9 milliárd ECU szabadulna fel. Ebbõl a társadalmi és ökológiai fejlesztésre 5,6 milliárd ECU-t fordíthatnának. A fennmaradó 10,3 milliárd ECU-t pedig a közép- és kelet-európai országok támogatására használnák fel.
A Zöldek úgy látják, hogy az EU-nak és a közép-kelet-európai országoknak egyaránt közeledniük kell egymáshoz. Az átmeneti idõszak - az egyes országok politikai és gazdasági helyzetétõl függõen - 5-15 évet vehet igénybe. A középkelet-európai országok részérõl közeledõ lépés lehet például, ha a visegrádi országok szabad kereskedelmi övezetének kiegészítéseképpen egymás közötti belsõ piacot hoznak létre. Ugyancsak fontos ezekben az országokban a magánosítás és a szerkezetváltás gyorsítása. A megoldandó kérdések közé tartozik: a kisebb gazdálkodókat segítõ hitelrendszer kiépítése, a földpiac és a jogbiztonság megteremtése.
Lengyelország, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Bulgária és Románia EU-val szembeni 1990. évi 2,5 milliárd márkás aktívuma 1994. évben 750 millió márka passzívumba váltott át. A kedvezményes szállítások mértékét meghatározó vámkontingenseket több esetben csak a feléig tudták kihasználni.
Az EU brüsszeli Bizottsága ennek okát a kedvezõtlen terméseredményekben és az agrártermékek iránti belföldi keresletnövekedésben látja. Bár a KKE-országokban - Romániát és Szlovéniát kivéve - a termés mennyisége 25-30%-kal csökkent, az agrárgazdaság szerepe jelentõs. Miközben az EU-tagországokban a mezõgazdaság a bruttó hazai termék menynyiségének 2,5%-át teszi ki, a KKE-országokban átlagosan 7,8%, sõt Romániában 20% ez az arány. Az EU-ban minden 17. munkavállaló dolgozik a mezõgazdaságban, Romániában minden harmadik, Lengyelországban minden negyedik. Ezen országokban az egy lakosra jutó gazdasági teljesítmény az EU-átlag mindössze 11%-át teszi ki. Több évi visszaesés után 1994 volt az elsõ év, amikor 3%-kal növekedett a KKE-országok gazdasági teljesítménye.
A Szövetség sajtóközleményével egyidõben dr. Helmuth Born, a szövetség titkára Meppenben tartott beszédében úgy nyilatkozott, hogy nagy körültekintéssel kell elvégezni a KKE-országok EU-ba való felvételét, nem lehet lemondani a csatlakozási folyamat lépcsõzetességérõl, ami a felkészülési idõszaktól a felvétel minimális feltételeinek teljesítéséig tart.
Míg a brüsszeli Bizottság szerint a KKE-országok mezõgazdaságát versenyképessé kell tenni, a Parasztszövetség szerint a kelet-európai országok mezõgazdasága az alacsony árai miatt igenis versenyképes, és ha az EU árai magasak maradnak, az ösztönözni fogja ezen országokat a mezõgazdasági termelésük bõvítésére, és csatlakozásuk után agrártermékeik elárasztják az Uniót.
A közlemény rámutat, hogy a KKE-országok alacsony élelmiszerárai is problémát jelentenek. Az alacsony jövedelmek miatt ugyanis a polgárok a jövedelmük nagyobb részét költik élelmiszerre, mint az EU polgárai, így az élelmiszerárak emelése jelentõs életszínvonal-csökkenést eredményezne.
Constantin Freiherr Heeremann, a német Agrárszövetség elnöke szerint a tagjelölt országoknak ezt a problémát még a csatlakozásuk elõtt kell megoldaniuk, ugyanis az Unió bõvítése szerinte csak a jelenlegi agrárpolitika feltételei között oldható meg.
Az EU keleti kibõvülésével kapcsolatban ellentmondóak a nyilatkozatok, így a téma napirendre tûzése és a stratégiai elképzelések konkrétabb megfogalmazása azt mutatja, hogy a politikusok fel merik vállalni az EU keleti bõvülésének politikai, fõképpen azonban gazdasági vonatkozású következményeit.
A Bizottság elsõ alkalommal közli elképzeléseit a közös agrárpolitika (CAP) jövõjérõl, amely jelenlegi formájában kétségkívül az egyik legnagyobb probléma a közép- és kelet-európai országok (KKEO) számára. Ezzel összefüggésben említést tesz a CAP keretében nyújtott jövedelem-kiegészítõ támogatások jövõbeni szerepérõl. Véleményünk szerint az egységes piacon nehéz különbséget tenni a régi és az új tagok között. Az EU az 1992-es reformja eredményeképpen a 12 tagországa termelõit kárpótolta az árcsökkenésbõl adódó jövedelem kiesésekért, és szinte ezzel egyidõben a piacgazdasági rendszerre való áttérés következtében a mûtrágya, gépek magas árain keresztül a magyar termelõktõl jövedelmet vontak el. Olyan intézkedéseket kell szorgalmazni, amelyek azonos versenyfeltételeket biztosítanak.
A Bizottság elismeri az EU jogrendszerhez való igazodási törekvéseinket a Fehér Könyv ajánlásai átvételére vonatkozóan, valamint az állat- és növényegészségügy területén új jogszabályok hatálybaléptetését, ekvivalencia (egyenértékûség) tárgyalásokat. A tanulmányban a Bizottság nagyszámú prioritást nevez meg és speciális programot, illetve pénzügyi támogatást javasol a prioritások megvalósításához.
A Bizottság az esseni csúcstalálkozó következtetéseinek szellemében a KKEO-kal folytatott kereskedelme liberalizálására további intézkedéseket javasol a magyar termékek EU piacra jutása érdekében.
A tanulmány szerint a Bizottság úgy véli, hogy az Unió és a KKE-országok közötti mezõgazdasági kereskedelem kedvezõen alakul az Unió számára és nem látja igazoltnak az EU termelõknek a KKE-országokból érkezõ olcsó importtermékekkel szembeni félelmét.
A bizottsági dokumentum a régió tíz országát egyöntetûen kezeli, pedig a különbségek miatt egyedileg kell foglalkozniuk az országokkal, ami érvényes a javasolt átmeneti intézkedésekrõl folytatott megbeszélésekre is, tekintve, hogy mindent megteszünk, hogy a belépésünk pillanatában az egységes piac részévé váljunk.
A Bizottság javasolja - portugál csatlakozási példa szerint - az EU által finanszírozott csatlakozást elõkészítõ strukturális program készítését, melyre vonatkozóan várjuk a konkrét javasolatokat.
A tanulmány részletes megtárgyalására sajnálatosan a madridi Csúcsértekezleten nem került sor, remélhetõleg a Bizottság az újabb jelentését a csatlakozni kívánó országok bevonásával készíti el, és abban az agrárágazat továbbfejlesztett integrációs stratégiai elvei érvényesülni fognak.