A rendeletek kizárólag a fizikai módszerrel elválasztható színhús mennyiségének mérését írják elõ. A vágósertés minõsítéssel kapcsolatban két alapvetõ dokumentum ismert: az elsõ az (S) EUROP minõségi osztályokat definiálja, a másik az alkalmazás módjait írja elõ.
A színhús becslésében azonban torzítás is elõfordulhat, ennek oka a színhústartalom definíciójának pontatlansága és a darabolási-bontási mód.
Franciaországban az átlagos színhústartalom 1988-1993 között 1,7%-kal nõtt, az adatokat földrajzi körzetenként gyûjtik és éves statisztikában publikálják.
Dániában a vágósertések 98%-át mi- nõsítik és az eredményeket a sertéstenyésztõk és vágóhidak szövetkezete hoz- za nyilvánosságra. 5 év alatt az átlagos színhústartalom 4,2%-kal emelkedett.
Hollandiában a vágósertések 95%-át minõsíti egy CBS-nek rövidített szervezet.
A színhústartalom összehasonlíthatóságát a jövõben javítani kell. Ennek érdekében egy újabb közös piaci rendelet fog elõreláthatólag megjelenni. Az új minõsítési rendszer bevezetésénél kalibrációhoz legalább 120 hasított féltest darabolását-bontását volt kötelezõ elvégezni. Elfogadtak azonban egyszerûsített darabolási-bontási eljárásokat is.
(A Hús, 1995. 3. sz. nyomán)