Az általánosan elfogadott meghatározás szerint a mezőgazdasági támogatáspolitika az a kormányzati politika, amelynek célja az egy mezőgazdasági dolgozóra jutó jövedelmek növelése vagy legalább szinten tartása. Jellemzője, hogy pénzügyi szempontból a mezőgazdaság mellé áll, a támogatást a lakosság többi részével, az adófizetőkkel vagy a fogyasztókkal fizetteti meg. A támogatások kedvező hatása megnyilvánulhat az ágazat versenyképességének javulásában a nemzetgazdaságon belül és nemzetközi viszonylatban más országok mezőgazdaságához viszonyítva.
Az agrártámogatásnak számtalan formája, változata van, amelyek mindegyike végső soron az egy mezőgazdasági dolgozóra jutó jövedelmet meghatározó tényezőkhöz kapcsolódik végső soron.
A termelők jövedelmét befolyásoló fő tényezők:
Az agrárpolitika irányítói vagy közvetlenül, vagy a felsorolt tényezők befolyásolásával közvetett (indirekt) módon szabályozzák a mezőgazdasági dolgozó keresetét. Az alkalmazott közvetett módszerek sokrétűségéről a következő csoportosítás ad jó áttekintést (R. W. Howarth Agric. Support in Western Europe, Research Monograph 25, JEA, London, 1971):
1.A termelői árak növelését és/vagy szinten tartását célzó eljárások:
2.Az ráfordítások csökkentését célzó intézkedések:
3.Közvetlen jövedelemtámogatási formák:
4.A mezőgazdasági szerkezet javítását célzó intézkedések:
5.Nemzetközi termék megállapodások:
A mezőgazdasági támogatások EU-ban kialakult teljes rendszerét jelzi az a tény, hogy a közösségi agrárpolitikán belül a felsorolt első 19 kategóriát különböző változatokban alkalmazták.
Az 1992-ben bevezetett agrárpolitikai reform és a GATT egyezmények nem változtatták meg a agrár célok megvalósításához felhasznált eszközöket (árpolitika, importvédelem, exporttámogatás, közösségi intervenció), de azok egymás közötti viszonylatában jelentős eltolódás következett be. A támogatások újabb formáit is alkalmazzák.
A legnagyobb változás az árpolitikát érintette. A reform a termelői jövedelmek biztosítását, mint cél, nem elsősorban az árpolitika eszközével, hanem közvetlen termelői jövedelemtámogatással éri el.
Az agrárpiaci egyensúly fenntartását szolgáló támogatási rendszeren belül megmaradt, de csökkenő súllyal a közösségi intervenció és az exporttámogatás. Növekvő szerepet kapnak intézkedések, amelyek a termék piacra jutási feltételeit javítják (innováció, minőséget javító feldolgozás, marketing támogatás), illetve a kínálatot korlátozzák (külterjes termelés, biotermelés, nem élelmiszer célú termékek termelése). Külön támogatják a környezetvédelmi és a regionális fejlődést, sokrétűséget elősegítő programokat.
A mezőgazdaságban alkalmazható támogatások jogi kereteit a Római Szerződés 42. pontja rögzíti. Ez kiemeli a mezőgazdasági támogatásokat. Kivette a mezőgazdaságot a Római Szerződés versenyjoga alól és az EK Tanácsot bízta meg, hogy a versenyjogi szabályokat az agrárágazatban a 39. cikkely szellemében alkalmazzák. Ez a kedvezmény azokra a mezőgazdasági termékekre terjed ki, amelyeket a szerződés II. függeléke felsorol.
A tagállamoknak az agrártámogatások tekintetében korlátozott az önálló cselekvési lehetősége. Ez részben természetesen következik a közösségi szabályozás kiterjesztéséből, de a Római Szerződés 92. cikkelye is meghatároz olyan támogatási formákat, amelyek a közös piaccal nem összeegyeztethetők, tehát tilosak.
2.1. A közös piac szabályozásával kapcsolatos támogatások keretfeltételei
Általában a közös agrárpiaccal nem összeegyeztethető az a támogatás - eltekintve a közösségi szabályozástól -, amelyik egyik vagy másik termelési ágnak nyújtott kedvezménnyel zavarja a közös piac működését és egyenlőtlen versenyfeltételeket teremt a termelők között.
Ilyen támogatásnak tekinthetők a mezőgazdaság területén:
2.2. A szerkezetpolitikával kapcsolatos támogatások keretfeltételei
A tagállamoknak minden tervezett nemzeti támogatást a Bizottsággal engedélyeztetni kell. Bevezetéséről csak azután intézkedhet a tagállam, miután azt a Bizottság jóváhagyta (Római Szerződés 93. cikkelye).
A nemzeti költségvetési eszközökből nyújtott támogatások feltétele, hogy csak hagyományos termelés fenntartására irányulhatnak és a környezetvédelmi és regionális szerkezeti fejlesztési célok megvalósulását segíthetik, de nem járulhatnak hozzá a termelés mennyiségi növeléséhez, valamint csak meghatározott időtartamra adhatók.
A gazdasági integráció jelenlegi szintjén a tagállamok viszonylag nagy szabadságot élveznek abban a tekintetben, hogy a Bizottság által engedélyezett támogatást milyen formában nyújtsák. A Bizottság fenntartja azonban magának azt a jogot, hogy később a Római Szerződés 92. cikkelyének 1. pontja alapján felülbí-rálja azt és más intézkedést javasoljon. Főleg az adókedvezmény, a kedvezményes kamatú hitelek és az állami kezességvállalás formájában nyújtott támogatásokat érinti ez a határozat.
Ami az adózást illeti, nem adhat támogatást a tagállam a hozzáadottérték-adó csökkentésével. Ennek oka, hogy ez az adóforma közösségi szinten erősen összehangolódott.
A csökkentett kamatú hitelek esetében figyelembe kell venni, hogy az nem egyeztethető össze a közös piacra vonatkozó szabályozással, ha
szolgálja, mert az agrártermelés - szakaszos jellege miatt - más finanszírozási formát igényel.
3.1. A támogatás fő eszközei
A Közös Piac mezőgazdasági termelés szabályozásának legfontosabb eszközei: az intervenciós támogatások, exporttámogatások és a külső piac védelme importvámokkal. A Közösség az Európai Mezőgazdasági Fejlesztési és GaranciaAlapjának Garancia Alap részéből finanszírozza az agrárpiacokon a nagyobb ingadozások megelőzését, lefékezését szolgáló intervenciós műveleteket, valamint a mezőgazdasági termékek exporttámogatását.
3.1.1. Intervenciós műveletek
Az intervenciók, vagyis az árvédő fölvásárlások célja, hogy rögzítse a termelők megfelelőnek tartott jövedelemszintjét, védelmet nyújtson az agrárpiac jelentős áringadozásaival szemben és hogy a piac működésének fenntartásával folyamatossá tegye az áruellátást.
Az intervenciós műveleteknek két alaptípusát alkalmazzák:
Terméktől függően az intervenciós ár a gazdasági éven belül változó lehet. Egyes termékeknél az intervenciót versenyeztetéshez kapcsolják. A piaci rendtartás meghatározza az intervencióban részesíthető termékek körét, egyes termékeknél az intervencióban részesíthető termékek maximális mennyiségét is.
Az intervenció keretében felvásárolt termékeket állami vagy magán raktárakban tárolják. A készletezés költségei (beleértve a készletcsökkenést is) jelentősek lehetnek. Gabonánál a nagy készletek időszakában elérte az összes támogatás 40%-át, a tejnél a kb. 17%-ot, amit szintén a Garancia Alap finanszíroz.
A Közösségen belül az összes intervenciós kiadásokból a legtöbb (35%) a tejnek jut, ezt követi a gabona (18%), az olajmagvak (13%) és a marhahús (11%).
3.1.2. Exporttámogatási rendszer
Az export támogatása a feleslegek levezetésének egyik eszköze. Célja, hogy elősegítse az EU mezőgazdasági termékeinek exportját a világpiaci ár és a nagyobb közösségi belső ár közötti különbség kiegyenlítésével. Az exporttámogatás rendszere szigorúan szabályozott. Közösségi rendeletek írják elő a részesíthető termékek körét, az igénybevételre vonatkozó részletes előírásokkal együtt. Az exporttámogatás mértéke változó: a termék belső piaci ára és a világpiaci ára közötti különbség. Ezenkívül rendeltetési helytől függően is más és más. Mértékét adott időszakra rögzítik vagy versenytárgyalás útján határozzák meg. Előfordulhat a fordított eset is: a világpiaci ár jobb, mint a Közösség belső piaci ára. Ez arra készteti a kereskedőket, hogy a belső ellátás rovására is exportáljanak. Ilyen esetben exportadót vethet ki a Közösség. Ennek mértékét időszakosan rögzíthetik vagy versenytárgyaláson állapítják meg.
A támogatási rendszerrel kapcsolatosan megemlíthető még, hogy a Garancia Rész-alapból nemzetközi élelmiszersegélyeket is finanszíroznak.
3.2. A főbb mezőgazdasági termékek belső piaci támogatási rendszere
A piacszabályozás eszközrendszerének EU-beli alkalmazási módszerét néhány jelentősebb ágazatra vonatkozóan a következő leírások szemléltetik:
3.2.1. Gabonafélék, olajmagvak, hüvelyesek:
A piacszabályozás 1992-ben bevezetett reformjának elve, hogy a termelői árakat - közelítve a világpiaci árakhoz - csökkentik (mintegy 30%-kal), a kieső termelői jövedelmeket pedig közvetlen termelői támogatással kompenzálják.
a) A piacszabályozás eszközei:
b) A szabályozó rendszer működése:
A termelői árak előirányzott csökkenésének ellensúlyozására kompenzációs támogatást kapnak a termelők. Ez területegységre (ha) vetített rögzített kulcsú támogatás, amelyet régiónként meghatározott bázisterület után fizetnek. A támogatás mértéke termelési körzetenként eltérő, mert azt a bázisévek átlagtermése és a tonnánkénti alapár szorzatából számolják termelési körzetenként. Például 1996. évre vonatkozóan a ha támogatás=45 ECU x régió átlagtermése.
A kárpótó támogatás kifizetésének feltétele a szántóterület meghatározott részének kivonása a művelésből (ugarolás). Ez alól kivételt képeznek a kistermelők. (Kistermelőnek számít az a termelő, amelynek éves összes gabonatermése nem haladja meg a 96 tonnát.)
A tagállamok kötelesek szervezeteiken keresztül az intervencióra felkínált gabonát mennyiségi korlátozás nélkül felvásárolni, amennyiben az az előírt minőségi követelményeket kielégíti. A felvásárlási ár alapja az intervenciós ár, amit a termék minőségének függvényében állapítanak meg.
A durumbúza termelés elősegítésére további kiegészítő termelési támogatást kaphatnak (hektár támogatás) a termelők a hagyományos durumtermelő körzetekben. A támogatható vetésterület nagyságát az 1988-92. bázisévek átlaga alapján maximálták.
A gabona exportjához támogatást adnak. Az exporttámogatás mértékét tendereztetés útján állapítják meg 1975 óta. Ennek eljárási rendje a következő: az exportőrök benyújtják a támogatási igényüket, feltüntetve rajta a termék típusát, mennyiségét és az igényelt exporttámogatást. Ezt követően a Bizottság meghatározza az exporttámogatás adható maximumát és csak azokat az ajánlatokat fogadják el, amelyek ezt a maximumot nem haladják meg.
Hasonló versenyeztetés folyik a búza exportadó megállapításakor is.
A rendszer további eleme a gabonakeményítőt feldolgozó (felhasználó) iparágaknak fizetett támogatás. Elsősorban a vegyipar egyes ágai, a papíripar és a gyógyszeripar ennek a haszonélvezője.
Az olajmagvakra vonatkozóan eltörölték a szavatolt maximális vetésterületet. Gabonára, olajmagvakra és fehérjenövényekre együttesen állapítottak meg bázisterületet. Az árakat a piaci viszonyok szabadon alakítják. Nincsen intervenciós felvásárlás és exporttámogatás, csak rögzített kulcsú árkiegészítés. Az 1 ha-ra eső támogatás mértékét közösségi szinten (4,6 tonna gabona vagy 2,36 t/ha olajmag) 384 ECU/ha értékben határozták meg. A tagállamok a "hektár" támogatást az átlagtermés alapján régiónként változtathatják, de nem léphetik túl az országra meghatározott bázisterület alapján számított keretösszeget.
A támogatást az olajmagvakra a termelési év elején és végén két részletben fizetik. Amennyiben a világpiaci ár 8%-ot meghaladóan eltér a támogatás számításánál alapul vett (163 ECU/tonna) ártól, akkor módosítják a támogatást.
3.2.2 Cukor
A cukorpiacot sajátos önfinanszírozó szabályozási rendszer jellemzi. A Közösség költségvetését csak a nemzetközi szerződések alapján nyújtott kedvezményes import mennyiségével egyenlő cukor exportjának támogatására eső költségek terhelik. (A IV. Lomé-i Konvenció alapján 1,3 millió tonna fehér cukornak megfelelő nyers nádcukrot lehet vámmentesen importálni az ACP országokból, amit Anglia, Franciaország és Portugália finomítóiban dolgoznak fel. Ezenfelül meghatározott mennyiségű nádcukor importálható Portugália finomítóinak a foglalkoztatáshoz, amit kikötöttek a csatlakozási szerződésben.)
a) A szabályozás eszközei:
b) A piac működése:
A rendszer ár- és értékesítési szavatosságot ad a kvótáktól függetlenül. A termelők között felosztott "A" kvóta kevesebb, mint a teljes közösségi cukorfelhasználás. Erre ár- és felvásárlási garanciát adnak. A "B" kvótát az "A" kvótában való részesedés arányában osztják szét a termelők között a termőhelyi adottságok figyelembevételével. Az "A+B" kvóta együtt meghaladja a közösségi cukorfelhasználást.
Az "A+B" kvótán felüli cukor a "C" kvóta. "C" kvótát csak a legversenyképesebb termelők igényelhetnek, mert ez a mennyiség belföldön nem, csak külföldön értékesíthető és nem nyújtható hozzá exporttámogatás sem.
A támogatásokat termelési lefölözésekből fedezik. Az "A" és "B" kvóta után az intervenciós ár 2%-át fizetik be a termelők lefölözésként. Szükség esetén "B" kvótára az intervenciós ár 37,5%-áig lehet lefölözést kivetni, ha a piac működtetéséhez szükséges költségek ezt úgy igénylik. Ezen kívül további kiegészítő lefölözés is kivethető. Az éves pénzügyi mérleg elkészítése után ha hiány van, akkor az "A" és "B" kvóták után befizetett lefölözés arányában szétosztják a termelők között a hiányzó összeget.
A lefölözésekből fizetik a tárolási támogatást, a cukorból a vegyi anyagokat előállító ipar számára fizetett termelési támogatást és az exporttámogatást.
Az exporttámogatást vagy időszakokra vonatkozóan, vagy tender útján határozzák meg.
3.2.3. Tej és tejtermékek
A piacszabályozás alapja a szigorú nemzeti kvótarendszer. A termelési kvóta túllépését büntetik. A termelési kvóta átruházható. Irány- és intervenciós árat határoznak meg. Ha a vaj piaci ára az intervenciós ár 92%-a alá esik, megkezdődik a felvásárlás. Támogatást fizetnek a felvásárolt termékek tárolásáért (vaj, sajt, tejpor), a tej és tejtermékek nem közfogyasztási célú feldolgozásáért (pl. takarmány, kazein), betárolt készletek leépítéséhez (hadsereg, édesipar, iskolatej, takarmány, szociális szervezetek), valamint a tejtermelés csökkentésére vagy abbahagyására vállalt kötelezettség után.
3.2.4. Vágómarha és marhahús
A rendtartás reformja alá vont szektor, amely kiterjed az árakra, prémiumokra és környezetvédelmi szempontok megvalósításának támogatására.
Évente meghatároznak intervenciós árat, amit azonban közelítve a világpiaci árhoz, 15%-kal csökkentettek a reform bevezetésének három esztendejében.
Ha a tényleges piaci ár a minőségi besorolásnak megfelelő ár 80%-nál kevesebb, megkezdődik a felvásárlás. A felvásárlási árat tender útján határozzák meg. Ha az intervenciós vásárlás feltételei megszűnnek, a felvásárlást felfüggesztik. A rendtartás meghatározza az intervencióval felvásárolható éves menynyiség maximumát.
Növendék bika esetében, ha a régióban a piaci ár az intervenciós ár 60%-aalá esik, meg kell kezdeni a felvásárlást. A felvásárlás minőségi feltételekhez kötött.
Tárolási támogatást fizetnek az intervenciós felvásárlás útján betárolt hús után.
A termelés csökkentése és a környezetvédelmi szempontok érvényesítése céljából különböző címeken támogatáshoz juthatnak a termelők, amennyiben eleget tesznek az állatsűrűség csökkentésére vonatkozó előírásoknak. Ezek a hízómarha prémium, anyatehén prémium, levágási prémium és extenzív termelésért fizetett prémium. A kifizethető támogatás egy gazdaságra vagy régióra meghatározott állatlétszámmal maximált.
3.2.5. Tojás és baromfihús
Nincsen garantált és intervenciós ár, sem intervenciós felvásárlás. Az értékesítés és feldolgozás javítását célzó eljárásokra van támogatás. Az exporthoz igényelhető támogatás, amit a célországtól függően állapítanak meg.
* * *
[Egyéb (szerkezetjavítás, termékfejlesztés, környezetvédelem stb.) támogatási rendszereket lapunk következő számában ismertetjük. Szerk.]