"OLVASTA?" I.

Szarvasmarha-állományok

1994 decemberében az EU-ban 78,75 millió szarvasmarhát tartottak, az elõzõ évihez képest 13%-kal többet. Az állománygyarapodás Franciaországban (18%) és Írországban (16%) volt a legnagyobb, majd Nagy-Britannia következett (13%). Több tagországban csökkent az állomány, mégpedig a legnagyobb mértékben Portugáliában (-4,6%) és Olaszországban (-3,4%). A legkisebb változásokat Németországban (-0,7%) és Luxemburgban (ugyancsak -0,7%) tapasztalták. Elõrejelzések szerint 1995-re EU-szerte átlagosan 0,9%-os állománycsökkenéssel lehet számolni. Ami a termelést illeti, az szintén kevesebb lesz, mégpedig Olaszországban 6,9%-kal, Dániában 4,1%-kal, Portugáliában 3,8%-kal, Belgiumban 4,2%-kal, Nagy-Britanniában 2,2%-kal. Németországban a csökkenés elõreláthatólag csupán 1,7%-os, Franciaországban pedig 0,5%-os lesz. (Eurostat. Statistik. Land. 1995:4)

Csökkenõ húsfogyasztás

Múlt évben az EU-ban a húsfogyasztás az 1993. évi szinthez képest 1%-kal csökkenve 33,83 millió tonnára esett vissza. Egy fõre átlagosan évi 93,8 kg-os fogyasztás jutott (ami 0,8%-os csökkenést jelent). Húsból az önellátottsági szint változatlanul 106%-os volt. 1995-re (a korábbi 7,59 millió t-nál nagyobb) marhahús-fogyasztással számolnak. 1994 augusztusában a sertésállomány 110,6 millió db volt, tehát az állomány 2,2%-kal csökkent. 1993-ban az egy fõre vetített húsfogyasztásban Dánia állt az élen (112,5 kg), utána Franciaország (111,9 kg) és Belgium/Luxemburg következett (106,7 kg). Legkevesebb volt a húsfogyasztás Angliában (75,5 kg) és Portugáliában (83,5 kg). 1993-ban az EU-12-ben egy fõre átlagosan 94,7 kg-os húsfogyasztás jutott. (Förderungsdienst 1995:7)

Osztrák baromfihús-fogyasztás

Ausztriában 1994-ben 116 540 tonna baromfihúst fogyasztottak. Egy lakosra 14,5 kg-nyi fogyasztás jutott, amibõl 9,6 kg volt a tyúk-, 3,5 kg a pulyka-, 0,7 kg a kacsa-, 0,2 kg a liba- és 0,5 kg az egyéb hús fogyasztása. A hazai baromfihús-termelés elérte a 101 850 t-s szintet. Az elõzõ évhez képest egyedül a tyúkhús-termelés növekedett, a többi csökkent. A hazai termelés a szükséglet 85,2%-át fedezte, tyúkhúsból 98,3%-ot, pulykahúsból 67,1%-ot, libahúsból 6,8%-ot, kacsahúsból csupán 3,3%-ot. Az éves tojásfogyasztás 1,91 milliárd db volt; egy fõre vetítve 238 db. (Förderungsdienst 1995:7)

Kiadások a mezõgazdaságban

Az üzemi eszközök beszerzésével Németországban a mezõgazdaság a nemzetgazdaság egyik legjelentõsebb vásárlójának számít. Így pl. az 1993/94-es gazdasági évben több mint 33 milliárd DM-et fordítottak üzemi eszközök vásárlására. Ebbõl 9,2 milliárd DM-ért vettek takarmányt, 1,5 milliárd DM-ért vetõmagot és szaporítóanyagot. A mezõgazdaság energiára fordított kiadásai elérték az 5,7 milliárd DM-et. A mûtrágyák vásárlásában erõs visszaesést tapasztaltak: "csak" 2,5 milliárdot költöttek rá. Hasonlóképpen erõsen, 1,5 milliárd DM-re csökkent a növényvédõ szerekért kiadott összeg. Traktorok, erõgépek és mezõgazdasági gépek vásárlására 8 milliárd DM-et fordítottak, amihez pótlólag járult a gépek 4,4 milliárd DM-es fenntartási költsége. Mezõgazdasági építkezésekre 2,4 milliárd DM-et szántak, a gazdasági épületek fenntartási költségei pedig elérték az 1,3 milliárd DM-et. (Landvolk-Pressedienst 1995:14)

Csökkenõ mezõgazdasági bevételek

Németországban az agrártermékek eladásából származó bevételek az elmúlt 4 év alatt - egyes termékek erõs áresése miatt - jelentõs mértékben apadtak. Az 1990/91-es gazdasági évben még 66,1 milliárd DM-et, az 1993/94-es gazdasági évben már csak 56,5 milliárd DM-et forgalmaztak a gazdák. Ezen belül a tejhasznú tehéntartás hozama volt a legnagyobb; abból 15,5 milliárd DM-nyi bevétel származott. Második helyre a sertéstartás (8,2 milliárd DM), harmadik helyre a marhatartás (8,05 milliárd DM), negyedik helyre a gabonatermelés (5,5 milliárd DM) került. A növényi termékek termelése összesen 20 milliárd DM-et hozott, az állati termékek termelése pedig 36,5 milliárd DM-et. (Landvolk-Pressedienst 1995:12)

A földbérlet díjai

Ország
Bérleti díj
Schilling/ha
Árváltozás
1985-höz képest
Belgium
- Szántó2100-3,0
- Rét, legelõ2030-5,2
Németország3020-7,3
Görögország6050-25,5
Franciaország
- Szántó1570-5,6
Luxemburg1930-7,7
Hollandia
- Szántó3630-3,6
- Rét, legelõ4070-14,0
Nagy-Britannia
- Anglia1750-22,3
- Wales1005-14,8
- Skócia1224-17,6
(Blick ins Land 1995:4)

Földárak az EU-ban

Ország
Vételár
Schilling/m2
Árindex változása
1985=100
Belgium
- Szántó16,2-7,9
- Rét, legelõ13,0-12,0
Dánia8,1-18,6
Németország
- (volt NSZK)20,9-32,6
Görögország
- Öntözött terület15,7-49,0
- Öntözés nélkül7,6-34,1
Spanyolország
- Öntözött terület13,4-37,8
- Öntözés nélkül3,7-17,0
Franciaország
- Szántó4,2-27,2
- Rét, legelõ3,0-33,9
Írország6,5-5,3
Olaszország6,0+14,5
Luxemburg75,3+160,2
Hollandia
- Szántó23,3-6,9
- Rét, legelõ29,2+18,3
Nagy-Britannia
- Anglia6,7-33,7
- Wales4,5-35,2
- Skócia4,1+1,1
- É-Írország6,6-21,2
(Blick ins Land 1995:4)

Szõlõkivágások

Spanyolországban az 1993/94-es gazdasági évben több mint 10 ezer szõlõsgazda fordult segélyért a szõlõültetvények felszámolására. Összesen több mint 36 ezer ha-nyi ültetvényfelületet számoltak fel; az ezért járó prémium 22,54 milliárd pezeta volt. Az ültetvénykivágással párhuzamosan kiváló minõségû szõlõfajtákkal 60 ezer ha-nyi új ültetvényfelületet kívánnak létrehozni. (Mber. Öst. Landw. 1995:4)

Zuhanó tojásárak

Az 1995. év elején az EU-ban a tojásárak 11-33%-kal voltak alacsonyabbak, mint 1 évvel korábban, s különösebb emelkedésükre egyáltalán nincsenek kilátások. Jelenleg az EU-ban 12 millió tojótyúkkal (4,5%-kal) tartanak többet, mint 1 évvel ezelõtt. Már 1994-ben telítõdött a tojáspiac, s így 1 év alatt pl. Belgiumban a tojásárak 33%-kal estek. Ausztriában az árcsökkenés 28,5%-os, Németországban 30%, Franciaországban 28,4%, Olaszországban pedig 28%. Szintén egy év alatt olcsóbbodott a tojás Dániában és Spanyolországban, de ott az árak csupán 11-12%-kal estek vissza. A piaci túltelítettségnek - az állománygyarapodáson kívül - fõleg az az oka, hogy a padlóntartás egyre inkább terjed, ugyanakkor a ketreces tartás nem csökken ennek arányában. (Mber. Öst. Landw. 1995:5)

Élelmiszerárak és munkabérek Németországban 1950-1993 között

Egy ipari munkás nettó órabéréért mennyi élelmiszert tudott venni: Egység195019701993
Kenyérkg2,53,94,7
Marhahúskg0,390,831,66
Sertéskarajkg0,290,621,43
Edamer/Gouda sajtkg0,270,791,41
Vajkg0,230,702,23
Teljes tejliter3,77,113,8
Friss tojásdb6,028,067,0
Nettó órabérDM1,275,2418,32
(Mber. Öst. Landw. 1995:4)

Fertõzési források

A holland wageningeni egyetemen beható vizsgálatokat folytattak annak felderítésére, hogy milyen módon kerülnek be a fertõzések az istállókba. Felméréseik szerint a "külvilágból" naponta átlagosan 6,4 alkalommal kerül az istálló "érintkezésbe" külsõ fertõzési forrásokkal. Az érintkezési pontok felét a gazdák családtagjai, barátai és ismerõsei jelentik, de ugyancsak nagy (egynegyednyi) a postások és újságkihordók közvetítésével bejutó fertõzések aránya. Magától a gazdától csupán 6,7%-nyi az érintkezések száma, de számottevõ a tejszállítók (3,2%), az állatkereskedõk (3%), mesterséges megtermékenyítést végzõk (2,7%) és a takarmányszállítók (2,2%) részesedése. (DLG-Mitt. 1995:8)

A magánháztartások élelmiszervásárlása
dohányárukat és italokat is beleértve 1985-1992 között

Ország1985-19891992
az összes kiadás százalékában
Belgium20,518,0
Dánia22,321,2
Németország17,215,4
Görögország38,536,7
Spanyolország23,320,3
Franciaország19,818,6
Írország36,934,8
Olaszország22,819,9
Luxemburg21,418,2
Hollandia16,214,9
Portugália33,533,6
Nagy-Britannia22,721,6

(Betriebsw. Nachr. Landw. 1995:2)

Fák között gabona

A külterjes gazdálkodás útjait keresve az angol gazdálkodók sajátos köztes termesztési formákat alakítottak ki. Nevezetesen a haszonfák sorai között 12 méter széles sávok húzódnak, ezekben gabonát, ill. borsót termesztenek. Fõleg a hegyi juhar, kõris, vadcseresznye és dió termesztését szorgalmazzák. A csemetéket 4 m-es tõtávolságra telepítik, közéjük gyakran mogyoróbokrokat ültetnek. A fasorok védelmet nyújtanak a szél és víz okozta erózió ellen, ugyanakkor a hasznos rovarok (kártevõk természetes ellenségei) számára nyújtanak kedvezõ életteret. A fasorok között termesztett búza, de különösen az árpa bõ terméssel hálálta meg a köztes termesztést. A gazdákat a területveszteségért bõven kárpótolja a fatermesztésbõl származó haszon; igaz, a fakitermelésre hosszú éveket kell várni. (DLG-Mitt. 1995:8)

"Olvasta?" II.

EU9509