Szerinte minõségi termelésre van szükség. Ehhez valamennyi tagországnak meg kell teremtenie a megfelelõ ökológiai feltételeket (víz- és talajvédelem, állat-egészségügyi és növényvédelmi elõírások stb.). Az élelmiszertermelésben tartózkodni kell a géntechnológia és a besugárzás alkalmazásától. A teljesítménynövelésre nem szabad hormonokat használni.
Az élelmiszereket olyan védjegyekkel kell forgalomba hozni, amelyek alapján a fogyasztó tájékozódhat a gyártási eljárásról, az adalékanyagokról, a kezelési módszerekrõl, a minõségi jellemzõkrõl.
Minden esetben, ha a mennyiségi növekedés az EU piacán és a világpiacon zavarokat okozna, ésszerû mennyiségi korlátozást kell bevezetni (kvóták, a területegységre jutó állatállomány megszabása stb.).
A nyersanyagok és az energiahordozók termelésének az EU agrár-, energia- és környezetpolitikájában súlyponti helyzetet kell el elfoglalnia. Ezt a célt a beruházások támogatásával, adókedvezményekkel kell elõsegíteni.
A mezõgazdaságot meg kell védeni azokkal a külsõ hatásokkal szemben, amelyek piaci és árzavarokat okozhatnak, vagy veszélyeztetik az EU nagy ökológiai és minõségi követelményeit. A termelõi árak egyrészt feleljenek meg a versenyhelyzetnek a nemzetközi kereskedelmi feltételek szerint (GATT, bilaterális kereskedelmi megállapodások), másrészt vegyék figyelembe az ökológiai és egyéb elõírások betartásával folytatott termelés költségei. Az árstabilizáció csak a megállapított termelési mennyiségen belül legyen érvényes. Aki világpiaci árakon akar exportálni, az ne kapjon támogatást.
A jövedelempolitikában sokféle esz- közt kell alkalmazni. Például: továbbképzés, átképzés, falusi turizmus, közvetlen termékértékesítés, ipari tevékenység.
A közvetlen támogatások rendszerét tovább kell fejleszteni. A hátrányos területeken gazdálkodó üzemek támogatásánál figyelembe kell venni az üzem sajátos nehézségeit, a megmûvelt területet és a település fennmaradását.
A közös agrárpolitika 1992. évi reformja során bevezetett közvetlen jövedelmi támogatást a mezõgazdasági árak csökkenése esetén továbbra is fenn kell tartani, sõt a további árcsökkenéseket folyamatosan ellentételezni kell.
Közvetlen támogatást kell nyújtani a környezetvédelemben elért kiváló eredményekért, de a jelenlegin túl ezt a támogatást az egyes tagországok és tájegységek sajátosságainak megfelelõen ki kell egészíteni.
A piac-, az ár- és jövedelempolitika kihatásait nem elegendõ a tagországok között a valutaárfolyam változtatásával tompítani. Amíg a pénzügyi unió létre nem jön, megfelelõ kárpótlással kell az egyensúlyt megteremteni.
A közös agrárpolitika kialakításában a központiságot és a bürokráciát le kell építeni. A tagországoknak önmaguknak kell az oktatást, a képzést, a szociál- és családpolitikát szabályozniuk; az adópolitikát, az infrastruktúrát, az információtechnológiát stb. továbbfejleszteniük.
A kedvezõ eredmények ellenére az elmúlt hónapokban elkezdõdött a reform reformjának vitája. Az államtitkár a Bizottság elképzeléseivel ellentétben az ártámogatás leépítését, az ár- és jövede lempolitika határozott kettéválasztásának további ösztönzését, a mezõgazdasági jövedelemszabályozás piaci kezelését nem tartja helyesnek. Az új rangsorolás szerinti termékek meghatározását, a termelés fejlesztésének, jövedelmezõségének - a költségvetési terhekre is kiter jedõ - elemzését sürgette. A reform folytatását tartja a közös agrárpolitika vezérelvének, mert a rögtönzések a közép-és kelet-európai országok csatlakozását is kérdésessé teszik.
A programokban 300 szervezet vesz részt, köztük egyetemek, kutatóintézetek, vállalatok. Legfontosabb kutatási területek: állategészségügy, növényvédelem, erdõgazdálkodás, a mezõgazdasági termelés környezetvédelmi kérdései. A programok elsõ eredményeire a Bizottság szerint 3-4 év múlva lehet számítani.
A Bizottság ugyancsak pályázatot írt ki a megújuló energiaforrások kutatására. Ezekre a JOULE programból 30 millió ECU áll rendelkezésre. Három témakört lehet megpályázni: a napenergia, a szélenergia, valamint a biomasszából nyert energia kutatása.
Az Egyesült Királyság lakosságának többsége ellene van a további beolvadásnak. Az esetleges népszavazás az ellenérzést felszínre hozná, ezért az angol kormány mindent elkövet a szavazás meghíúsítására. Ugyanakkor az EU-ban szavazással döntenek majd a közös valuta bevezetésérõl, így az angol kormány kénytelen lesz a többségi akaratot elfogadni. Más országok attól tartanak, hogy a közös valuta elõnyeit elsõsorban néhány ország élvezi majd, másutt viszont - így az Egyesült Királyságban is - a közös valuta bevezetése munkanélküliséget, bérszínvonal-süllyedést okoz majd.
Anglia és Wales Nemzeti Farmerszövetsége azonban úgy ítéli meg, hogy az országnak részt kell vennie a Gazdasági és Pénzügyi Unióban (EMU-ban). Kiadványukban ("EMU: mezõgazdasági távlatok") arra a következtetésre jutnak, hogy a farmok jövedelme csökkenne, ha az Egyesült Királyság kirekedne az EMU-csoportból.
1973-1994 között a font leértékelése miatt a mezõgazdasági költségek és árak egyaránt emelkedtek. A mezõgazdasági termelõk számára kedvezõtlen változásokat, az agrárolló nyílását a közös agrárpolitika alapjaiból ellensúlyozták, így a farmerek tiszta jövedelme nem csökkent.
Ha a font a német márkához képest tovább romlik és a termelési költségek is emelkednek - szögezi le a Farmerszövtség kiadványa -, akkor a jövõben a mezõgazdasági jövedelem óhatatlanul csökkenni fog. Ha kimaradnának a pénzügyi unióból, a hatás még erõteljesebben érvényesülne.
Az említett kiadvány azonban aggályokat is támaszt. Megállapítja, hogy kockázattal jár olyan egyesülésbe lépni, ahol a tagországok között óriásiak a gazdasági különbségek. Bizonyos tájegységeket, elsõsorban a "külsõ" országokban (Skandinávia, Brit-szigetek, Ibériai-félsziget, Olaszország, Görögország) tartós gazdasági hanyatlás fenyeget.
A mezõgazdasági termékek termelõi ára 1995-ben (1994-hez képest) több mint 5%-kal emelkedett: Görögországban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Olaszországban és Portugáliában. A többi régi tagországban csaupán 1-2%-os volt az áremelkedés. Belgiumban és Hollandiában kis mértékben, 2-3%-kal még csökkentek is az agrárárak. Az újonnan belépõ országok közül a finn és az osztrák termelõi árak zuhanásszerûen, több mint 20%-kal estek egy év alatt. Svédország mezõgazdasági termékárai alig változtak.
A mezõgazdasági termelésben felhasznált iparcikkek árai a régi tagországok felében a mezõgazdasági termékárakhoz hasonló mértékben emelkedtek. Zárult viszont az agrárolló Görögország, Nagy-Britannia, Spanyolország, Olaszország agrártermelésében. Az 1995-ben belépett országok mindegyikében nyílt az agrárolló. Különösen nagy árveszteséget szenvedtek el az osztrák termelõk, mert a 21,5%-os termelõi árcsökkenés mellett a befektetési árak némileg nõttek.
A legtöbb országban emelkedett a tej, a sertés és a gabona ára, esett viszont a szarvasmarháé és a tojásé.
Az inflációs ráta növekedése, amit az intézet 1995 harmadik negyedévére belépés nélkül 2,8%- osra becsült - lefékezõdött, 2,1% lett. A változás nagyrészt az élelmiszerárak olcsóbbodásának tudható be. A munkások és alkalmazottak kamarája azonban béremelést követel, s az meglódíthatja az árakat. A bécsi árszínvonal a berlinit elõreláthatóan felülmúlja, bár egyes termékek Ausztriában olcsóbbak.
Az EU régi országainál magasabb osztrák agrárárakat a termelõk érdekei éltetik tovább. A közismerten magas árszínvonal 1995-ben a kiegyenlítõdés irányába mozdult el.