Az EU életébõl III.

A tejpiaci rend reformja az EU-ban

Az EU jelenlegi tejkvóta-rendszere 2000-ig marad érvényben. A kulisszák mögött azonban a legjobban érdekelt tagországok máris egyeztetik elképzeléseiket, hogy idejében befolyást gyakorolhassanak a bizottsági javaslat kidolgozására. Többféle elképzelésnek adtak hangot azzal a céllal, hogy a jelenlegi merev szabályozást feloldják.

Vannak országok, amelyek szerint a kvótákat a közösségen belül rugalmasabbá kellene tenni. A britek határokon átlépõ bérkölcsönt (kvótalízinget) javasolnak. Mások az export növelésével kívánják tágítani a tejtermelés mozgásterét. Egyes országok a cukorpiac mintájára szeretnék átalakítani a tejkvótarendszert. Ez utóbbi megoldást azonban Nagy-Britannia, Hollandia, Dánia és Svédország is ellenzi. A német mezõgazdasági tárca vezetõ szakemberei nem titkolják, hogy hasonló megoldást elképzelhetõnek tartanak.

Az elképzelt rendszer 3 kvótából állna: az "A" kvótából, amely a belföldi fogyasztásnak felel meg és teljes szavatosságot élvez. A "B" kvótából, amely a GATT által támogatott export céljára megállapított tételekbõl adódik össze és szavatoltsága csak korlátozott. A "C" kvóta vagy a világpiaci feltételekhez igazodna, vagy pedig támogatás nélkül, szabadon lehetne exportálni.

Korlátozták az élõállat importot

Az EU 1996-ban 425 ezer élõ szarvasmarha beszállítását engedélyezi Közép- és Kelet-Európából. 300 ezret a GATT-megállapodás keretében, a többit az érintett országokkal kötött megállapodás alapján. Egyelõre csak az elsõ félévre (elvben az éves keret felére) engedélyezték a behozatalt. A GATT-szerzõdés tinókra 300 kg-os felsõ testtömeg-határt szabott meg, a keleti keretben a bikaborjakra 80 kg a felsõ határ. A szállítók: lengyelek, magyarok, csehek, szlovákok, románok, bolgárok és a három balti állam. A Bizottság nem ítéli elegendõnek az élõállatok belsõ keresletét a teljes mennyiség fogadására. Az elsõ féléves keret 70%-át az 1993-1995. években már megismert cégek vehetik igénybe. Kivetik rájuk a szokásos importadót, sõt a szállítóknak a hazai hozzáadott- értékadó befizetését is igazolniuk kell. A többi exportõr új belépõnek minõsül és igazolnia kell, hogy a múlt évben legalább 100 állatot forgalmazott. Az 1996 januárjában marhakereskedelemmel már nem foglalkozó cégek nem jönnek számításba.

Hogyan kell biohúst és biotejet feldolgozni?

1995 februárjában megszülettek az irányelvek a biohús és készítményei, valamint a biotej és tejtermékek elõállításáról Németországban. Mint az ökológiai gazdálkodást szabályozó korábbi EU rendelkezések, ez esetben is figyelembe vették a szállítás, csomagolás, tisztítás, tisztaság és károkozók visszaszorításának kérdéseit. Az ökotermékek feldolgozása során számításba vehetõ összetevõket, adalék- és segédanyagokat egy "pozitívlistán" szerepeltették azon anyagok felsorolásával, melyek felhasználhatók. (Bár helyenként így is korlátozott az engedélyezés.) Egyedüli kivételt a feldolgozási eljárások kérdésköre alkot, ahol a nem engedélyezett eljárásokat is megnevezték: például húskészítmények esetén a feketefüstölés. A mikrohullám, ionizáló sugárzás, géntechnikai eljárásokkal manipulált élõlények, illetve ezek sejtjeinek alkalmazása biotermékek feldolgozása során tilos. Nitritpác-só adagolása egyes húskészítmények esetén - bár a szakemberek egy csoportja ezt szükségesnek látja - egészségügyi okok miatt nem kapott engedélyt. A biotej ultrapasztõrözése (elsõsorban a fogyasztói nyomás hatására) szintén tiltott.

A tej és tejkészítményeknél, különösen a gyümölcsjoghurtok esetén elõforduló természetes aromák, valamint a répacukor, mint természetes édesítõszer felkerült ugyan a "pozitívlistára", de ezt a kérdéskört egy késõbbi idõpontban ismét megvitatják.

A bionyersanyag jövõje

A bionyersanyag részesedése Németország jelenlegi energiafelhasználásában 1% körüli (elsõsorban fa), holott 775 petajoule-ra becsülik az energiatermelésre alkalmas bionyersanyagot. Ezzel az energiával az ország energiafelhasználásának 8,5%-át lehetne fedezni.

A bionyersanyag rendelkezésre áll. Például jelenleg az évi tüzifafelhasználás kb. 4,5 millió m3. Az ipari hulladékfából és a túlkoros fákból évente további 7 millió m3-t lehetne energiatermelésre felhasználni.

A bionyersanyag energetikai felhasználását azonban akadályozza, hogy az energia ára nem mindig fedezi a költségeket. A bionyersanyaggal mûködtetett erõmû ma nem versenyképes más hõerõ mûvekkel. Mindenekelõtt a gazdaságosság javítására van szükség ahhoz, hogy növelni lehessen a bionyersanyag részesedését az energiatermelésben. A szövetségi kormány ugyanis a jövõben nem kívánja támogatni a bionyersanyaggal dolgozó hõerõmûveket.

Nem jöhet szóba gyorsan növõ fafajok telepítése sem. Ebben az esetben szavatolni kellene a kitermelt famennyiség folyamatos átvételét. Ilyen szavatolásra nem lehet számítani.

Korlátozott legyen a támogatás?

Az Európai Gazdaszövetség (CPE) szerint néhány birtokos az indokoltnál több pénzhez jut, ezért a gazdaságonként adható támogatás felsõ határának meghúzását javasolják. A méltánytalan elosztást jelzi, hogy az üzemek 20%-a kapta a támogatás 80%-át; sõt néhány nagyüzem több támogatáshoz jutott, mint a reformot megelõzõen. A gazdaságok 6%-a, amelyek a gabonaterület hat tizedét mûvelik, 1995-ben 7,7 milliárd ECU területi támogatáshoz jutott. Egyesek éves bevétele felülmúlta az 1 millió ECU-t, másoké a létminimum alatt maradt. Az utóbbiak közé Németországban a gazdaságok egyharmada sorolható. Az aránytalan elosztás ágazati és társadalmi feszültségeket okoz. A rendszer az üzemi méretek növekedésére ösztönöz, egyúttal akadályozza a fiatal gazdák letelepedését.

A támogatás gazdaságonkénti felsõ határát két módon lehetne megállapítani. Az egyik a támogatott terület behatárolása gazdaságonként, amit 1991-ben a Bizottság 50 hektárban irányzott elõ. A másik mód az egy üzemre adható támogatási összeg felsõ határának meghúzása. A megtakarított pénzt a gyümölcs- és zöldségtermelésben mutatkozó aránytalanság mérséklésére lehetne fordítani, mert ott 1,8 millió gazda csupán 1,6 milliárd ECU támogatáshoz jut. Támo gatni kellene továbbá a legeltetésre alapozott marhatartás fejlesztését.

Támogatják a fiatal gazdák letelepedését

A szakminiszter, Walter Luchetti a mezõgazdasági munkaerõ kedvezõtlen korösszetételét Olaszországban a fiatal gazdák letelepítésének hathatós állami segítségével kívánja javítani. A törvénytervezet a 40 év alatti gazdálkodóknak irányoz elõ kedvezményeket, amennyiben azok legalább 4 éven át teljesítik a feltételeket.

A gazdákat birtokhoz juttatják, legeltetési jogukat törvényben erõsíik meg. Az intézkedések kedvezõbb támogatást, rugalmas termelési kvótákat, adó- és hitelkedvezményeket is kilátásba he lyeznek. Az adókedvezmények a családtagokat is megilletik. Az apa örökébe lépõ fiú, ha a gazdálkodást tovább viszi, jogosult lesz a hozzáadottérték-adó viszszatérítésére.

A fiatal gazdák olasz szervezetének (ANGA) elnöke helyeselte, hogy a bérlõkre (ha korhatár alattiak) szintén kiterjesztik a kedvezményeket. Szükségesnek tartja azonban a parlamenti vita során a kedvezmények további pontosítását. A központi és helyi szervek hatáskörének rendezése nélkül például az utóbbiaknak csak joguk lenne, annak érvényesítéséhez azonban nem lenne eszközük.

Felhasználatlan támogatások

1994. évben a szerkezetátalakítás gyorsítására (5/a célra) elõirányzott összegeknek csak körülbelül 75%-át használták fel. Ebbõl az összegbõl 70%-ot az 1. célterületre különítettek el. Az 1. célterület támogatási feltétele, hogy az egy fõre jutó GDP az EU átlag 75%-ánál kevesebb legyen. Az 1. célterületre rendelkezésre álló, 648 millió ECU-bõl csak 489 millió ECU-t költöttek el. Csupán Németország, Belgium, Dánia és Nagy-Britannia merítette ki a forrásokat.

A Bizottság ezért úgy döntött, hogy az 5/a. célra elkülönített és fel nem használt összeget újra felosztja.

Németország az 1994-1999 közötti idõben 852 millió ECU támogatásban részesül, ebbõl 323 milliót fordíthat a vidék fejlesztésére.

Különösen akadozott a keretek igénybevétele - elsõsorban ügyviteli okokból - Olaszországban és Hollandiában, ahol az összeg 25, illetve 36%-át hívták le. Franciaországban, Luxemburgban, Spanyolországban a források felhasználása 60-84% között mozgott, fõként a beruházási tevékenység lassulása miatt.

Új hitelek újgazdáknak

A gazdálkodást újonnan kezdõ, vidéken letelepedõ francia újgazdák 1996-ban 20%-kal több (6 milliárd FRF) kedvezményes kölcsönt vehetnek igénybe. A kormány telepítési politikáját további kedvezményes, 13,2 milliárd FRF-os beruházási hitelkeret segíti; ez 10%-kal haladja meg az elõzõ évit. A kamatlábak (1995-höz hasonlóan) változatlanok maradnak. A mezõgazdaság egyéb kedvezményes hiteleit is figyelembe véve, a kormányzat 4%-ra becsüli az agrárkölcsönök kamatterheit. Az átlagos konszolidációs kamatláb 6,5%.

A korszerûsítésre 4,2 milliárd FRF a hitelezési elõirányzat, 10%-kal több, mint 1995-ben. A szaktárca a kereslet élénkülésére számít. A gépkörök az elõzõ évhez hasonlóan 900 millió FRF kölcsönt vehetnek fel. Az állattenyésztésnek 1,4 milliárdos hitel áll rendelkezésére, a gyümölcs- és zöldségtermesztésre 300 millió. Rövidesen közzéteszik a megyei hitelkeretek összegét.

Az agrárérdekképviseleti szervek üdvözölték a hitelkeretek bõvítését, ám a gazdaszövetség (FNSEA) még kevesellte. A fejlesztés és korszerûsítés nagyban függ attól, hogy az éves elõirányzat mikor vehetõ igénybe. Az elsõ negyedévben legalább harmad részére lenne szükség.

Meghosszabbított környezetvédõ program

1995 végén lejárt programok folytatásáról döntöttek LIFE II. elnevezéssel az EU környezetvédelmi miniszterei. Erre a célra 1996-1999 között 450 millió ECU-t irányoztak elõ. A számos környezetvédelmi intézkedés közül csupán ez minõsíthetõ kizárólagos célprogramnak. A Földközi-tenger és a Keleti-tenger védelmére 5%-ot, természetvédelmi programokra 46%-ot, a programok elõkészítésére 3%-ot irányoznak elõ. Az elérendõ célt, a támogatás elnyerésének feltételrendszerét a korábbiaknál pontosabban határozzák meg.

A Bizottság 1995-ben 24 német tervezetet, kereken 21 millió DM-mel támogatott, amibõl 7,3 millió természetvédelemre, a többi általános környezetvédelmi fejlesztésre szolgált. Számos nem zeti park kapott támogatást. Megfigyelõ rendszerek kiépítését, a betakarítás és raktározás korszerûsítését, a melléktermékek hasznosítását elõsegítõ megoldásokat is ösztönöztek.

Az erdõ haszna

Az OECD a tagországok erdõvel is rendelkezõ gazdaságainak jövedelmi helyzetét elemzi (Erdõgazdálkodás, mezõgazdaság és környezetvédelem címû) tanulmányában. Az eltérõ agrárpolitikát folytató országokban a vegyes gazdaságok fakitermelési tevékenységükrõl a piaci viszonyok alapján döntenek. Az agrárreform érvényesítésekor az erdõ jövedelemtermelõ képességét a mezõgazdaságéval azonosan kívánják figyelembe venni. Amikor ugyanis a reform miatt a mezõgazdasági termékek (és a föld) ára esik, az érintettek többnyire fokozzák a fakitermelést. Így nõhet az energiatermelésre felhasználható biomassza mennyisége.

A tanulmány rámutat arra, hogy az erdõtulajdonosok a természeti erõforrások megõrzésével hasznos környezetvédelmi feladatot is ellátnak. Megõrzik a fajok sokrétûségét, többé-kevésbé jóváteszik a földmûvelés során keletkezõ esetleges károkat, gátolják a talajeróziót, védik a talajvizeket. Mindez az erdõn kívüli területeken is érezteti kedvezõ hatását, tehát a birtokosok hozzájárulnak az állami környezetvédõ beavatkozásokhoz.

A kérdés fontosságát jelzi, hogy 1990-ben magántulajdonban volt az EFTA-államokban az erdõk 78%-a, a 15 EU-országban 66, Észak-Amerikában 36, Kelet-Európában 13%-a. Az európai EFTA államokban a fakitermelõ vállalatok és a gazdálkodók tulajdonában csaknem ugyanannyi erdõ volt, Amerikában a magánerdõ 77%-a tartozott a gazdaságokhoz.

EU9603